Tenerifén túl is van élet a Kanári-szigeteken, ahol kedvesebbek az emberek, mint bárhol a világon

Egy korábbi cikkemben már elmeséltem, hogyan látogattam meg jutányos áron Anglia azon részeit, amelyet Harry Potter-rajongóknak vétek kihagyniuk, a varázsszó a petsitting volt. Ugyanezen elfoglaltságomnak köszönhetően kicsit délebbre vettem az irányt, és meg sem álltam egészen a Kanári-szigetekig, hogy itt a világ legkedvesebb embereivel találkozhassak.

A Kanári-szigetek Spanyolország legdélebbi része, a hét nagy és több kisebb szigetből álló terület Afrikától mintegy 125 km-re fekszik. Az Atlanti-óceán közepén kiemelkedő szigetcsoportot bár geológiailag az előbb említett kontinenshez sorolhatjuk, de mind politikailag, mind kulturálisan Európához tartozik és ez minden tekintetben meg is mutatkozott. De mit tud ez az apró sziget, ami miatt mindenki ide vágyik?

Ahol a tél fogalmát egyáltalán nem ismerik

A Kanári-szigetek legismertebbje kétségkívül Tenerife, de közvetlen repülőjárattal elérhető Lanzarote, Fuerteventura és Gran Canaria is, azonban nem feledkezhetünk meg az olyan kisebb területekről sem, mint La Palma, La Gomera és El Hierro. Ahogy a bevezetőben említettem, ismét petsittingnek köszönhetően jutottam el Gran Canariára, ahol szinte majdnem a hegy tetején, egy apró, alig 770 lelket számoló faluban vigyáztam egy angol hölgy két lázadó macskájára.

A pontos helyszín Tenteniguada, 25 km-re a repülőtértől és 34 km-re a fővárostól, Las Palmastól. Szállás szempontjából valószínűleg nem ezt választottam volna, hiszen a tömegközlekedés nem a legjobb, autót kölcsönözni szinte lehetetlen, ha mégis sikerül, akkor még mindig erős tapasztalat szükségeltetik a szerpentineken és a hajtűkanyarokban való vezetéshez.

Mindezek teljesen megérték, hiszen 12 napon át varázslatos, óceánra néző kilátásom volt. Ehhez jött a konstans 20-25 fok, a verőfényes napsütés és a végtelenül közvetlen és kedves emberek. Azt tudni kell, hogy bár egy kis szigetről van szó, az időjárás délen és északon, valamint a hegyekben szinte teljesen eltérő. Míg északon, a fővárosban általában süt a nap, elviselhető meleg van, és csak néha esik az eső, addig délen szinte mindig tombol a hőség, . Itt rengeteg szálloda és hotel várja a turistákat, sokkal jobban kiépült, hiszen a partok alkalmasabbak a fürdésre, bár az óceán nyáron is alig 20-22 fokos.

Ami pedig a hegyeket illeti, mindig valamivel hűvösebb van, november tájékán 17-22 fok, ehhez jön hozzá a véletlenszerű eső. Nagykabátra azonban sosem lesz szükséged. Mindig jó idő van, tehát ha elmenekülnél egy kicsit a szürke novemberből vagy csak tavaszias-nyárias időre vágysz januárban, februárban, akkor fedezd fel a Kanári-szigeteket. Nem túl drágán elérhető, a szállás is olcsóbb, mint a nyári időszakban és a tömeg miatt sem kell aggódnod.

Gran Canaria kiemelkedő helyei

Ahogy említettem, a hegyen található faluban töltöttem az időm egy részét. A csaknem kör alakú sziget közepén emelkedik ki a Pico de Las Nieves vulkán, ami a maga 1949 méterével igen magasra nyúlik. A meredek terep varázslatos tájat jelenít meg, tehát hiába volt néha halálfélelmem vezetés közben, minden egyes percet megért.

Az utazásom elején ellátogattam az alig 25 km-re található Terorba, amely északabbra, a hegyvidéken található, így talán már mondanom sem kell, hogy a terep enyhén szólva is meredek volt. A parkolás rendkívül egyszerű, egy hatalmas ingyenes parkoló áll rendelkezésre a város szélén, ami, mint kiderült, elég ritka ezen a szigeten, nagyon alaposan utána kell járni, hol van rá lehetőség. Főleg, ha az ember nem akar egy rendkívül szűk parkolóházba lemenni és drágán letenni az autót 2-3 órára.

Felfedeztem a belvárost, megcsodáltam a Basílica de Nuestra Senora del Pino templomot, ahol szombat révén épp egy esküvő kellős közepébe csöppentem. Maga az egész település tipikus kanári érzést keltett a zenével, a hangulattal, az emberekkel, a házakkal, a kultúrával, ezt koronázta meg az említett esemény. Ezt követően ettem egyet a Mi balconcito nevezetű kávézóban, ami az egyik legjobb hely volt, ahol az utam során megálltam étkezés gyanánt. Érdekesség, hogy bár a spanyolok és ezzel együtt a Kanári-szigetek lakói sem igazán beszélnek angolul, még itt is sikerült megértetnem magamat. A nyelvi akadályok tehát senkit se tartsanak vissza. Még a falusi boltban is igyekeznek segítséget nyújtani.

Hiába szeretem a nyugalmat és a békét, azért néha nekem is szükségem van emberekre és nyüzsire - ha nagyvárosra vágysz, akkor fedezd fel bátran te is Las Palmast, a fővárost. Egyik nap beültem a világ egyik legjobb coworking kávézójába, az Un Lugar Café-ba, ahol bárki, bármennyit, bármeddig dolgozhat. Az árak nincsenek elszállva, rendkívül finom italokat és ételeket lehet kóstolni. Utána felfedeztem a belvárost, megtanultam, hogy a spanyolok is tudnak rohanni és idegeskedni, ha nem engedik át őket a zebrán. Dudálni szintén imádnak, főleg, ha nyugtalanok a dugóban.

Az autópályán túl

Sosem preferáltam a turistás helyeket. Általában gyorsan, 1-2 óra alatt letudok minden kötelező látnivalót és irány felfedezni a környéket. Most is így tettem, ellátogattam Puerto de Mogán-ba, amely tulajdonképpen az utolsó, autópályán elérhető település a déli részen. Érdekes volt látni, hogy ahogy haladtam a cél felé, úgy csappant meg az autók száma, és mire odaértem, alig volt bárki a pályán. Ezzel szemben Maspalomas és Las Palmas között hatalmas dugók és balesetek nehezítették a közlekedést.

Puerto de Mogán egy végtelenül kedves település, viszonylag kopár, de a kikötő, az éttermek, a város remek hangulatot keltettek. Ismét sikerült találni egy ingyenes parkolót, majd megettem életem talán legfinomabb fagylaltját a parton, és bejártam az egész kikötőt. Hazafelé pedig nem maradhatott ki a méltán híres Dunas de Maspalomas, azaz homokdűnék sem. A város parti részén található sivatagos területet az Atlanti-óceán és a strandon jellemzően erős szél alakította ki, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem szaharai homokból áll.

A hossza nagyjából 6 km hosszú, így bőven lehet itt sétálni. Gyermekekkel viszont vigyáznék: a parton nem ismerik a ruha fogalmát, szinte mindenki egy szál semmiben flangált és fürdött.

Tippek a Kanári-szigetekhez

Ha hangulatos várost vagy falut keresel, ami nem a parton található, de nem is akarsz túl messze szállást foglalni, akkor szívből ajánlom Telde, Arucas, Vega de San Mateo vagy éppen Agaete területét. Egyedül utazóként sem érzed majd magányosan magad, de nem is okoz majd problémát tömegközlekedéssel felfedezni a szigetet. Las Palmasba és Maspalomasba könnyedén eljuthatsz busszal, pár euróért tulajdonképpen az egész sziget felfedezhető.

Az viszont tény, hogy számolnod kell az idővel. Ha nem autóval közlekedsz, akkor 1-2 órát is ülhetsz a tömegközlekedésen, főleg, ha a hegyekben foglalsz szállást. Mérlegelned kell, hogy mi a fontos, a kilátás, a kellemes kanári környezet és emberek vagy az, hogy mindenhova pillanatok alatt elérj. De még egyszer kihangsúlyozom, a part menti területek nagyon kopárak, hotel hotelt követ, és bár novemberben nem volt millió és egy turista, rengeteg a külföldi. Fent a faluban nem volt ilyen problémám.

Amiatt nem kell aggódnod, hogy messze van a bolt és nem tudsz főzni. Minden településen van egy kisebb Spar, pár étterem, kávézó és cseppet sem drágák - egy kétadagos ebéd 9,5 euró volt.

Ha utazásról van szó, akkor kétségkívül Spanyolország a kedvenc úticélom, és ebbe most már a Kanári-szigetek is beletartoznak. A spanyol életszemlélet, a lassú mindennapok, a „nem rohanok sehova” és a „ráérünk arra szieszta után” nehezen tanulhatóak, de bele lehet szokni.

Megtanultam azt is, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ha beülünk valahova enni, akkor ne csak bekapjuk az ételt, hanem pihenjünk, lazítsunk, beszélgessünk. A helyiek szinte alig akarnak elengedni, ha 15-20 perc után távozni akarsz. Megkóstoltam életem legfinomabb sajtjait, a világ legjobb halas fogásait, de ittam remek matcha lattet és narancslevet is.

Aki nem akar a turistanegyedben pihenni és tényleg kikapcsolódásra, nyugalomra vágyik, annak szívvel ajánlom a parttól egy kicsit távolabb eső területeket.

Itt valóban a helyi lakossággal találkozhatunk, akiknek mindegy, honnan jöttünk, azonnal befogadnak bennünket.

Mi sem bizonyítja jobban, minthogy az angol hölgy szomszédja, aki kivitte őt a reptérre, már az első pillanatban úgy ölelgetett, mintha ezer éve ismernénk egymást. A helyi étteremben - amiből mellesleg négy is volt az alig 770 fős faluban - szintén úgy köszöntöttek, mint aki már évek óta itt él és beszéli a nyelvet. Itt nincs diszkrimináció, nem érdekli őket, hogy kik vagyunk, hogy nézünk ki, honnan és miért jöttünk. Egyszerűen befogadnak bárkit, aki arra téved.