Sok ezer órát gyakorolják ezt a szertartást a japánok, ami nemcsak az egészségre, de a lelki békére is jótékonyan hat
Létezik a teázás fogalma és a japán teázás fogalma. A kettő között pedig óriási a különbség. Kezdjük azzal, hogy a japánok teázási szokásai sokkal inkább hasonlítanak egy tökéletes művészeti alkotásra. A teázás ugyanis több puszta szomjoltásnál, ez egy rituálé, amit ha egyszer megtapasztalunk, akkor újra és újra vágyódni fogunk utána. Íme, a japán tea különleges világa.
Aki látta a Sógun című sorozatot, vagy bármilyen más formában találkozott a Japán hagyományokkal, és nem szeretett bele ebbe a világba, talán nem is figyelt igazán. Mert aki egyszer egy morzsányit is megízlel a japánok gazdag kultúrájából, jó eséllyel a keleti művészet rabja lesz. Így vannak ezzel azok az európai emberek, akiknek köszönhetően ma nálunk is megtapasztalhatók a japán teaszertartások. De miért olyan vonzó a japán teaművészet? Rajzó-Kontor Kornélia, a Magyarországi Japán Tea Egyesület elnöke és művészeti vezetője most beavat minket ebbe a különleges élménybe.
Minden mozdulatnak külön jelentése van
„Japánban a teaivás ugyanúgy hétköznapi tevékenység, mint bármely más országban. Az emberek munka közben vagy otthon, az étkezések során vagy azok között fogyasztják a különféle teákat, ki-ki a maga igénye és ízlése szerint parányi kis csészéből vagy nagy bögréből, akár rendkívül egyszerű módon elkészítve, filtert használva.
A teaszertartás viszont már egészen más terület. A vendéglátásnak egy olyan, a világon is egyedülálló módja, ami a hétköznapi teafogyasztás mellett alakult ki Japánban, s vált különálló művészeti ággá a 16. században. A teaszertartás hagyományosan egy étel felszolgálással kezdődő, s teázással záruló vendéglátás, mely a közösen eltöltött idő művészi értékekkel való megtöltését, a vendégeskedés élményének szakrális dimenzióba emelését célozza meg.” – kezdi a beszélgetést Rajzó-Kontor Kornélia teamester, a japán Urasenke teaiskola magyar csoportjának vezetője.
Kérdezem is, hogy melyek a legszembetűnőbb különbségek egy egyszerű, hétköznapi teázás és egy különleges teaszertartás között. A válasz akár egy kérdés is lehet: mi nem? „A teaszertartás során minden apró részlet számít. A vendéglátás aktuális üzenetének meghatározásától kezdve, a környezet kialakításán át, az eszközök kiválasztásáig minden nagy gonddal történik.”
Bár már a rendkívül finom mozdulatok beidegződése, az udvarias társalgási mód-, a bonyolult protokoll, etikett szabályok elsajátítása is sok ezer óra gyakorlást igényelnek, ezek csak egy szeletét jelentik a japán teaszertartás egyszerű és mégis bonyolult hagyományának. A technikai tudás mellett elengedhetetlen a belső nyugalom megteremtésének, a vendégre irányuló figyelem megtartásának, a nyugalom átadásának (átsugárzásának) képessége is ahhoz, hogy a teaszertartás mester felejthetetlen vendéglátási élményt nyújthasson.
A japán teaszertartásoknak márpedig ez a lényege: a harmónia (Wá), a tisztelet (Kéj), a tisztaság (Széj) és a nyugalom (Dzsaku) érzésének átadása a vendégek számára. Ez a négy érték megteremtésének igénye is könnyen érthető a teaművészet kialakulásának idejére vonatkozó történelmi háttér ismeretében. „A sógunátus idején, a háborúkkal terhelt korszakban a teaszertartás mesterek olyan szabályokat alkottak, amelyek fókuszba helyezték a béke és az emberi kapcsolatok fontosságát.” – meséli Kornélia, majd hozzáteszi, hogy ezek az értékek még napjaink rohanó, stresszes világában is talán a legfontosabbak.
Az ember nyugodtan ott hagyhatja a táskáját a széken, amíg rendel a kávézóban és senki nem nyúl hozzá - Japán tényleg egy teljesen más világ
„A vendéglátás bensőséges dolog, mely során vendég és vendéglátója a legdrágább kincsüket osztják meg egymással: az idejüket. Érhető tehát, hogy a vendéglátó mester a vendégét méltóságnak tekintve, idejét megbecsülve, valódi értékek megteremtésére törekszik. Figyelmet, tiszteletet ad, békét, nyugalmat sugároz. Ezek megélésére ad lehetőséget a teaszertartás még most a 21. században is.”
Egy életen át tanulják
A japán teaművészet elsajátítása egy hosszú tanulási folyamat. „Legkevesebb 10 év szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri képesítést, tanítási engedélyt szerezzen. A tanulás azonban ezzel nem ér véget. A tudás csiszolása élethosszig tart.” A teaszertartást oly különlegessé tevő harmonikus, nyugodt, tiszteletteljes légkör megteremtése nem egyszerű feladat.
Meg kell tanulni a jelenben lenni, s minden körülmény között ott is maradni.
Többek között ennek köszönhető, hogy akik elkezdik kitanulni a teaszertartások művészetét, más emberré válnak. Nem túlzás azt mondani, hogy egy teamester idővel óhatatlanul is másképp látja a világot, miközben szertartásaival jobbá, de legalábbis békésebbé teszi a világot.
A japán tea áldásos hatása
Európai emberként mindenben a hasznot keressük, még a teaművészetben is, adja magát a kérdés, hogy miért jó nekünk, ha bekapcsolódunk egy japán teaszertartásra? Bár egy teaszertartásnak nem célja az egészségügyi állapot javítása, jó tudni, hogy az itt felkínált zöld tea jótékony hatással van az emésztőrendszerre, csökkentheti a vércukorszintet, valamint támogatja a szív- és érrendszer egészségét. Ami ennél is érdekesebb, hogy a tea fogyasztása közben megélt nyugalom szinte terápiás hatással van a fogyasztóra. De nem csupán ettől leszünk többek egy teaszertartás után.
A szertartás lényege a másik emberrel való kapcsolódás. Ezt az élményt pedig a nyugati kultúrában ritkán tapasztaljuk meg. Nem meglepő, hogy egyre több nyugati ember fordul a japán teaművészet felé. Mert egy gondosan előkészített és művészi formában tálalt japán tea bőven több, mint egy ital, ez egy eszköz, amelynek segítségével lelassíthatunk, újraértelmezhetjük a kapcsolatainkat, és megtalálhatjuk a belső békénket.