Felejtsd el, hogy ötven felett már nem vár rád új kapcsolat: a szerelembe esés fiziológiai élménye nem változik az életkorral

Amikor fiatal huszonéves voltam, úgy emlékszem, azt gondoltam, hogy az idősebb felnőtteknek szerelmi bánatuk biztosan nincsen, a fiatalkori fellángolás, intenzív érzelmek megszelídülnek. De van egy hírünk: pont ugyanazok a neuronok aktiválódnak, ha két ember találkozik és egymásba szeretnek idősebb korban, mint amikor fiatalok.

Rubik kocka lett az életed, ki honnan tekint rá

Külső szemlélőként, felületesen mondhatjuk, hogy szuper könnyű a helyzet: a mai ötvenes nők virágoznak, erősek, szexik és tudják, mit akarnak. Nincs nyomás a gyermekvállalásra vagy a tökéletes jövőbeli szülő megtalálására. Sokan a randizók közül elváltak, esetleg többszörösen elváltak, vagy sajnálatos módon elveszítették a párjukat, özvegyek, és magukkal hozzák a kapcsolatokból keményen megszerzett tapasztalataikat. Már nem követik el ugyanazt a hibát.

És az idősebb randizók általában tudják, mit akarnak – tisztában vannak azzal, mi az, ami elfogadhatatlan számukra, és ez az ami lehetővé teszi számukra, hogy válogatósabbak legyenek. Ez így leírva furán idealistán hangzik, és olyan, mint a Rubik kocka: ha akarom, átforgatom máshova, és ott is kirakom. Itt a másik olvasat. A midlife crisis után megérkezel a menopauzába, és még beüt az üres fészek szindróma, majd hazaérve lerogysz a kanapéra és aláírod a válási papírokat.

Közben a szüleid egészségügyi állapota nem rózsás, egyre több szükségük van rád, megpróbálod az időt hajlítani. Az ageizmus elsőszámú célpontja vagy, és láthatatatlanná váltál a férfiak, fiatalok számára.

Innen szép nyerni.

És van, aki még ezt is tudja fokozni: vagy felmondanak neki a munkahelyén, vagy ő mond fel. Ha már lúd, legyen kövér. Forduljon fel az élet fenekestül, mint egy ősrobbanás. Nincs olyan nő 50 felett, akinek így vagy úgy, Carrie Bradshaw-val a Szex és New York sorozat ne lett volna jelen az életében.

Mindenkit elér az életközepi válság, de az nem mindegy, hogy nézünk szembe vele

Nemrégiben az And Just Like That... epizódjaiban megmutatták, milyen problémákkal küzdenek, legalábbis a világnak azon felén az ötvenes nők. Emlékszünk a jelenetre, mikor Miranda a pikniktakarón végre kimondja, hogy fabatkát sem ér az élete, valamit kell kezdenie magával... és tudjuk, hogy amúgy alkoholproblémákkal is küzd. Fordítsuk meg tehát ezt a perspektívát is, álljak fejen, vagy legalább lefelé néző kutyatartásban, hátha rájövök merre tovább.

Ezt itt már nem Miranda mondja, persze, és egy kicsit több öröm van a mondatokban arról, mi az, amit mégis tanultam, hova elvezettek a múlt küzdelmei. Gyermekeinket jobban érdeklik a kortársaik, a szerelmeik, képesek önálló életet élni, de attól mi még mindig az anyjuk leszünk. Lezártunk egy olyan kapcsolatot, amiben már-már fojtogató volt a létezés, vagy elárultak, hazudtak nekünk és ez lehet már a sokadik párkapcsolatunk, vagy házasságunk.

A kis mozaikcsaládunk egyik újabb férfi tagja lépett ki az életünkből. Gyermekeink apjával idővel kisimulnak a dolgok, hiszen örök kapcsolódás marad. Munkahely, pénz terén előttünk a példa, hogy sok nő kezd neki ebben a korban is sikeres vállalkozásnak, önállóan állnak bele saját feladatba, ami a szenvedélyük, és megteremtik ezzel maguknak az egzisztenciájukat. Persze van az ellenkezője is, napról napra a bizonytalanságban élni, nem tudni miből fizetjük ki a havi rezsit. Lehet pont te mindkettő vagy egy héten belül is akár.

A szerelembeesés nem korfüggő

Amit valójában nem lehet megúszni, az a mély gyászfolyamat ilyenkor. Egy nőnek ahhoz, hogy új munkája, új férfija, új élete legyen, el kell gyászolnia azt a nőt, aki volt az exe mellett, sőt, aki volt az exmunkahelyén, az exstátuszát a társadalomban. Aki voltál anyaként, míg kicsik voltak, majd kamaszok lettek. Bele kell találnod az újabb anyai minőségbe, amikor kirepülnek a gyermekeid. El kell gyászolnod a termékenységedet, amit a menopauza végérvényesen lezárt.

Ez a gyászfolyamat megúszhatatlan, ha ez nincs, akkor nem tudsz új fejezetet nyitni. Azt az egy gondolatot felejtsd el, hogy ötven felett már nem vár rád új kapcsolat, hogy nem tudsz szerelembe esni, hogy te már egyedül éled le életed felét, harmadát. A szerelembe esés fiziológiai élménye nem változik az életkorral, állítja Helen Fisher biológiai antropológus, aki több kutatást is végzett a romantikus szerelemről. „A szerelem egy agyi rendszer, akárcsak a düh, a félelem vagy a meglepetés.” – mondta.

Minden szakítást meg kell gyászolni, de nem szabad az önsajnálatba belefulladni

„Ahogyan 14 és 74 évesen is megéljük a dühöt, ugyanígy bármely életkorban szerelembe eshetünk.” Amikor valaki szerelembe esik, az agy ventrális tegmentális területén található neuronok aktiválódnak és dopamint szabadítanak fel. A dopamin egy neurotranszmitter, amely az eufória, a fókuszálás, a motiváció, az optimizmus és az energia érzetéhez járul hozzá, amelyek jellemzőek a szerelemre. Egy 2007-es tanulmányban Fisher és kutatótársai 50-es és 60-as éveikben járó emberek agyát vizsgálták, akik hosszú távú házasságban éltek, és arról számoltak be, hogy még mindig szenvedélyesen szerelmesek a partnerükbe.

„Valóban, az intenzív romantikus szerelemhez kapcsolódó alapvető agyi területek és idegpályák ugyanolyan aktívak voltak az 50 év feletti embereknél, mint a 20-as éveikben járó alanyoknál” – mondta Fisher. Tehát akkor a képesség ott van. Mi az, ami akadályként gördülhet eléd? Pont az eddigi tapasztalataid. Lehet, hogy már jobban örülnél annak, ha inkább össze sem költöznél valakivel, ha külön költségvetésetek lenne, és amikor jól esik, találkoztok.