előfizetésem
Hírlevél
A terápiás módszer, amiben ötvöződik az írás, az olvasás és az önismeret: irodalomterápiát mindenkinek! - Beszélgetés Ughy Szabina író, irodalomterapeutával
Egyre népszerűbb az irodalomterápia - más néven biblioterápia -, mint önismereti és mentálhigiénés módszer. De mikor és kinek segíthet? Milyen szövegekkel dolgoznak a szakemberek? Miben más, mint a hagyományos pszichoterápia? Ughy Szabinával beszélgettünk.
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, először körül kell járnunk magát a fogalmat. Jóllehet, többek között már az ókori görögök is ismerték a szövegek gyógyító hatását, a biblioterápia kifejezést először Samuel McChord Crothers lelkész és esszéíró használta 1916-ban A Literary Clinic című írásában. A biblio előtag könyvet jelent, a terápia pedig gyógyítást. Ám ennél sokkal összetettebb a dolog. Az irodalomterápia alkalmazási módja és területei nagyon változatosak.
Az irodalomterapeuta lehet pszichológus, de akár pedagógus, könyvtáros is. Létezik egyéni és csoportos terápia. Van, amelyben a szöveg olvasása, értelmezése áll a középpontban (passzív irodalomterápia), máskor a kreatív szövegalkotás (aktív irodalomterápia). Alkalmazzák többek között könyvtárakban, gyerekközösségekben, idősek otthonában, büntetésvégrehajtási intézményekben és egy-egy folyamatra összeálló csoportokban is.
Utóbbiak egy része tematikus csoport, ahol többek között a nőiség, az anyaság, az elengedés, a düh vagy a gyász áll a középpontban, vagy bármi más, amelyhez a csoport tagjai kapcsolódni tudnak. Egyszóval a lehetőségek ha nem is végtelenek, de számosak, így hát nem véletlen, hogy itthon is egyre többen érdeklődnek a módszer iránt.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az irodalomterápia, ha nem klinikai keretek között működik, nem egyezik a pszichoterápiával, sőt, bizonyos pszichés problémák esetén nem is javasolják a használatát. Sokkal inkább önismereti, mentálhigiénés, kreatív módszerről van szó, amely azonban nagyon sokat hozzátehet a személyes fejlődéshez, a megküzdési képességek fejlesztéséhez.
A felhasznált szövegek ezernyi érzést, emléket, gondolatot kiválthatnak, amit egyébként „egyszerű” olvasóként is tapasztalhatunk, ám a terapeuta irányítása, valamint a csoport hatása egészen új mélységet adhat a folyamatnak. És hogy milyen szövegekkel dolgoznak az irodalomterapeuták?
A rövid válasz, hogy az egyénhez, csoporthoz, témához passzoló szövegekkel. Ez aztán bármi lehet: vers, elbeszélés, akár regény is, de van, aki dalszöveggel vagy akár közösségi média bejegyzéssel dolgozik. Ahogy minden csoport, úgy minden terapeuta is más. Ughy Szabina író, szerkesztő, irodalomterapeuta 2018 óta tart, legtöbbször tematikus csoportokat. Vele beszélgettem arról, hogy jött az ő életébe az irodalomterápia, és kíváncsi voltam arra is, milyen konkrét élményei vannak a hivatásával kapcsolatban.
Tanuld meg kijelölni a saját határaidat a fengsuj segítségével
Miért kezdtél el irodalomterápiával foglalkozni?
A gimnáziumban még pszichológusnak készültem, aztán mivel nem vettek fel a szakra, az ELTE magyar előkészítőjére kezdtem járni, ahol Molnár Krisztina gyakorlatilag irodalomterápiás szemléletű órákat tartott nekünk, még ha ez nem is volt így kimondva. Akkor döntöttem úgy, hogy a lélek megismerésének eszközeként nem pszichológiát, hanem írást és irodalmat fogok tanulni. Ez az álom aztán leginkább a kreatív írás szakiránynak, Lackfi Jánosnak és Vörös Istvánnak köszönhetően vált valóra.
Az egyetem után legfőképp marketing-szövegírással kezdtem foglalkozni, és olyan 32 éves korom környékén azt éreztem, hogy bár jól keresek, valami borzasztóan hiányzik. A lap, ahová akkoriban írtam, felkért, hogy készítsek interjút a Petőfi Irodalmi Múzeum akkor frissen megválasztott igazgatójával, Prőhle Gergellyel. A PIM honlapján kutattam elérhetőség után, amikor megláttam, hogy irodalomterapeuta képzés indul az intézetben. Aznap volt a jelentkezési határidő.
Nem tudtam, hogy pontosan mit is takar ez a módszer, azt sem, hogy kik tanítanak ott, de egyszer csak azt vettem észre, hogy tárcsázom a számot, és a bekönyörgöm magam a már megtelt csoportba. Imrei Andrea és Dobrova Zita olyan katartikus sajátélmény órákat tartott, amelyek meggyőztek arról: én ezt akarom csinálni.
Ez az a módszer, amiben ötvöződik mindaz, ami az életem: az írás, az olvasás és az önismeret.
Brüsszelben is tartasz irodalomterápiás alkalmakat. Miért pont ott?
Ezt a covidnak köszönhetem, az egyik csoportomat ugyanis online tudtuk csak befejezni a kijárási tilalom miatt. Bár ellenérzéseim voltak a digitális terápiával kapcsolatban, rájöttem, hogy kis létszámmal így is kiválóan működik a módszer, így ezt követen a jelenléti csoport mellett mindig meghirdettem egy-egy online alkalmat is. Tíz különböző országból kapcsolódtak a csoportokhoz magyarok, a legtöbbjük Belgiumból.
