A szoptatási trauma rengeteg anyuka számára marad feldolgozatlan probléma - egy csecsemő konzulens pedig ebben is nagy segítség lehet
Szekeres Dóra nevét és írásait az irodalomkedvelők már ismerhetik, viszont az újságírói karrierből, saját tapasztalatai hatására intergrált szülő-csecsemő konzulensként segíti a családokat.
Dóra angol-magyar szakos tanárként, pár év tanítás után az újságírói pályára lépett. A Litera – Irodalmi Portál szerkesztése és gyerekei születése után vágott bele posztgraduális képzésbe. De mi is az a szülő-csecsemő konzulens, és mikor érdemes a segítségét keresni? Erről beszélgettünk vele.
Volt egy álmod, mi volt az?
Több hívás is volt. Gyerekként arra vágytam, hogy majd felnőttkoromban az legyen a dolgom, hogy minél többet olvassak. Végül is sikerült: ebből élek, irodalmi szerkesztőként azért fizetnek, amit a legjobban szeretek csinálni.
Bloggerként is labdába rúgtál, a Trendy&Wendy szerzőpáros egyikeként. Ekkor fedezett fel az újságíró szakma?
Nem, akkorra már az egyetem után több helyre írtam és fordítottam is. Mikor 2006-ban az egyik barátom Valuska László látta, hogy tényleg van írói vénám, elhívott az általa akkor indított Könyvesbloghoz, aztán innen 2008-ban kerültem a Literához. A Trendy&Wendy blog csak amolyan vicces hobbi volt, bloggerként én voltam Wendy, a barátnőm Kelecsényi Vera, Trendy. Sokan olvastak minket: két csaj az éjszakából tudósított, a város helyeit járva, 2006-tájt.
Szex és Pest?
Nem, nem írtunk pasizásról, csak a fiatalos lendületről, a bulizás öröméről, könnyed hangon – talán ezért szerettek minket.
Nemrégiben az ismerőseid egy Facebook posztodból értesülhettek arról, hogy „integrált szülő- csecsemő konzulens” lettél, ami sokaknak meglepetést okozott.
Senki nem várta, hogy a Semmelweis Egyetemen elkezdek egy posztgraduális képzést. Az belefért volna, hogy elvégzek egy társbölcsész szakot, mondjuk kulturális menedzser leszek, hiszen engem irodalmi szerkesztőként, kulturális újságíróként ismernek, az utóbbi tizenöt évben csak ilyen munkáim voltak.
Több lábon akartál állni? Van egy klassz férjed, két gyermeked, édesanyád, nagy családod, akik mindenben támogatnak – ez már önmagában egy szép kerek történetnek tűnik.
Az is. Tizenkét éve vagyunk együtt a férjemmel, a nagyobbik gyerekem tíz éves lesz, a kicsi pedig hét.
A homokozóban, a többi anyukával való beszélgetésekkor jött az újabb „hívás”?
Nem, ez egy saját „élményből”, traumából indult. Mikor hét éve megszületett a fiam, elég nehezített szoptatási történetünk volt.
Mitől nőtt ez traumává? Ma már a legtöbben ezt el tudják engedni, hiszen a csecsemő tápszeres táplálása napjainkban teljesen természetes, könnyen hozzáférhető.
Én úgy készültem, hogy hosszan szeretnék szoptatni. Minden tökéletesen indult, könnyű terhesség, ideális szülés – és hatalmas pofon volt a szülés utáni harmadik napon, hogy a kórházban azt mondták: ez a gyerek éhes. Két napja voltam anya, és máris problémás szülő lettem, aki valamit nem jól csinál.
Úgy érezted, kudarcot vallottál?
Igen. Voltak olyan gondolataim, hogy még egy buckalakó is tud szoptatni – én pedig egy selejt vagyok. Mikor ezt meghallotta az anyukám, ordított velem, hogy ő nem szült selejtet, hogy mondhatok ilyet magamról.
Hogy reagált a férjed az első gyerekeddel kapcsolatos szorongásaidra?
A férjem alapból sokkal kevésbé aggódós típus, nyugtatott, hogy minden rendben lesz, ez sokat segített, de nem annyit, hogy meg is oldódjanak a dolgok. Végül egy szoptatási tanácsadó jóvoltából derült ki, hogy nem bennem van a hiba, hanem a nők azon nagyon kis százalékához tartozom, akinél anatómiailag nehezített a szoptatás.
Ettől a felismeréstől oldódott a stressz? Nem hibáztattad többé magad?
Azért ez egy hosszabb folyamat volt, de tény, hogy aztán hat hónapos koráig szoptattam a kisfiam, és kapott donor anyatejet és tápszert is.
Hogyan lettél végül te magad is segítő szakember, azaz szülő-csecsemő konzulens?
A második gyerekemnél, azt gondoltam, már fel vagyok vértezve minden ellen. Megszületett a kislányunk, minden idilli volt, majd az első két hónapban elvárható gyarapodás után olyan szintű elutasítást mutatott az evés iránt, amivel kapcsolatban teljesen tehetetlenek voltunk.
A gyerekorvos, a védőnő, a szakorvos is csak széttárta a kezét, arra jutottak, hogy ez egy sztrájkoló kisbaba, ne görcsöljünk, de azért naponta egyen meg ennyit és ennyit. Ezzel aztán nem nagyon oldódik a görcsössége egy szülőnek. Végül a gyerekorvosunk segítségével jutottunk el egy szülő-csecsemő konzulenshez.
Mit tud egy konzulens?
A szülő-csecsemő konzulens valójában egy intervenciós szakember, aki a csecsemő és kisgyerekkori úgynevezett regulációs zavarok oldásával foglalkozik. A legtöbb esetben nem tesz mást, mint higgadtan beszélget veled, végighallgat, ami egy félelmetes családi stresszhelyzetben a hozzátartozóktól nem mindig elvárható. A vele való beszélgetések hatására tárult fel bennem, hogy
az első gyermekemmel átélt szoptatási trauma feldolgozatlan maradt.
Előjött a nem vagyok jó anya-para?
Részben, valamint nem tudatosult bennem, hogy nem kell és lehet mindent ugyanúgy csinálnom, mint a fiamnál: a kislányomnak más igényei vannak, más a tempója, más az étvágya. Meg kellett tanulnom átadni neki a kontrollt. Végül ő lett az a gyerekem, aki nem válogat, szívesen megkóstol mindent, nincsenek köztünk evési játszmák, egyik legnagyobb öröme, ha az apjával savanyú káposztát eszeget.
A cirkadián ritmus a bőr állapotát is befolyásolja - szakértő magyarázza el, hogy fordítsd a javadra
2020 tavaszán a covid-karantén nem vágott földhöz, sőt: lapot húztál 19-re, és nekifutottál a továbbtanulásnak.
Valójában a konzulenssel való találkozás óta járt bennem, mi is történt velünk. Tudtam, hogy erről érdemes tanulni, és ekkor jelentkeztem a Semmelweis Egyetem képzésére.
Ez egy posztgraduális képzés. Bárki felvételizhet bármilyen diplomával?
Nem, a gyermekellátás területéről érkező szakembereket várnak a képzésre: van, aki pszichológusként, orvosként, kisgyermekgondozóként, tanárként, védőnőként érkezik. A sokféle szakmából érkező szakemberek aztán a korai érzelem- és viselkedésszabályozási problémák, kapcsolati nehézségek, és egyéb korai testi-lelki problémakörök kezelésében lesznek jártasak.
A módszert évtizedek óta alkalmazzák Németországban, itthon prof. dr. Hédervári-Heller Éva és dr. Németh Tünde adaptálták, és 2010 óta képeznek itthon ilyen szakembereket.
A kellő önismerettel rendelkezők is ott találhatják magukat egy baba-szülő harcban?
Persze, hiszen a szülői szerep egy új életfeladat, amit mindenkinek tanulni kell, és bárkivel előfordulhat, hogy egyszerűen nem érti a gyereke viselkedését. Elakadás van például az evés vagy alvás terén. A konzulenssel való beszélgetések segíthetnek tudatosítani, hogy például milyen szülői elvárásaink vannak a gyerekünk fejlődésével kapcsolatosan,
milyen családi mintákat hordozunk, és hogy ezek az elvárások miért nincsenek szinkronban a gyerekünk igényeivel.
A konzulens nem ad receptet, tanácsot, hanem segít az adott szülő-gyerek párosnak megtalálni a saját, egyénre szabott megoldását, egy új egyensúly megtalálását, és nem utolsó sorban a szülő megerősödhet a kompetenciájában és abban, hogy nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha elég jó.
Hogy futotta a tanulásra az idődből, energiádból a családi tennivalók és a szerkesztőségi munka mellett?
Újra kellett mindent szervezni, a férjem és az anyukám rengeteget segítettek, hogy sikerüljön.
Hol praktizálnak a konzulensek? Hol lehet elérni őket? Online is működik a dolog?
Vannak, akik a saját szakmájuk kiegészítéseként integrálják a tanultakat, vannak, akik a szakellátás keretében várják a szülőket és gyerekeket, és sokan magántevekenységben végzik ezt a munkát. Online nem működik, hiszen minden egyes alkalommal a gyerekek is - igen, még a babák is - aktív részesei konzultációnak.
Mi jelenti számodra a kikapcsolódást?
A főzés. Nem hallgatok zenét sem közben – akkor jönnek elő a gondolataim, ha teljes csend van.
Smink és haj: Szanyi Zsuzsa
Köszönet a helyszínért a Kelet Kávézó és Galériának