Az intuitív étkezésbe akár egy hamburger is belefér! - Interjú Kurucz Salome táplálkozástudományi szakemberrel

Az intuitív étkezés módszere épp erre hívja fel a figyelmet. Egy boldogabb világban mindenki azt eheti, amit szeret és a testének is jó, ez pedig testi-mentális balanszhoz vezet. Kurucz Salome MSc diplomás táplálkozástudományi szakemberként és okleveles Intuitív Étkezés szakértőként segíti ügyfeleit, hogy a diétakultúrát hátrahagyva megtanulják újra szeretni a testüket, de legfőképpen bűntudat és szégyenérzet nélkül enni egy jót.

Igaz, hogy az intuitív étkezésbe belefér egy hamburger vagy akár egy tábla csoki is?

Igen, az intuitív étkezés arra bátorít, hogy minden étel (feltétel nélkül) részét képezheti az étrendednek. Ha éppen hamburgert szeretnél enni, akkor azt eszel, ha pedig valami zöldségeset, akkor azt. A félreértésekkel ellentétben nem arra bátorít, hogy a tápanyag dúsabb élelmiszerek helyett mindig válaszd a kevésbé egészséget, de ha éppen az a könnyebb és jól esik a lelkednek, akkor azt is megengedheted magadnak, és nem kell, hogy bűntudatot érezz utána.

Hogy lehet ez? Mi az Intuitív Étkezés alapja?

Az Intuitív Étkezés módszere abban tud neked segíteni, hogy helyreálljon az ételekkel való kapcsolatod, ami a sokéves diétázás, vagy csak szimplán a diétakultúra hatására megromlott. Azt hirdeti, hogy az, hogy milyen kapcsolatod van az ételekkel, ugyanolyan fontos, mint az, hogy mi kerül a tányérodra. A szemlélet szerint egészséges életmódba nem csak az étkezés és a mozgás tartozik bele, hanem a mentális, szociális jólléted, illetve az egészség további pillérei is.

Mi okozza az étkezés utáni bűntudatot?

A diétakultúra által kreált üzenet szerint lehet “jól” és “rosszul” étkezni. Ebből következik az is, hogy van “jobb” meg “rosszabb” élelmiszer. Ezeket általában tápérték szerint különböztetik meg, pedig az ételek tápértéke csak egy a sok tényezőből, amelyek szerint összerakjuk az étrendünket. Anyagi vonzat, idő és praktikusság, személyes preferencia, elérhetőség stb. Ezek sem elhanyagolhatók!

A diétakultúra mégis mindenkit meggyőzött arról, hogy a tápérték és a kalóriatartalom a legfontosabb, és ha nem eszerint választunk, akkor ejnye-bejnye és ki is alakult bennünk a (már jól ismert) bűntudat és szorongás. A diétakultúra előtérbe helyezi a testsúlyt, az alakot és a testtömeget az egészség és a jóllét helyett. Ez az üzenet az elhízástól való félelemben gyökerezik.

Ezért van, hogy a kevesebb kalóriatartalmú étel mindig “jobb”, és arra bátorít téged is, hogy minden kapacitásoddal erre törekedj. Ez viszont nagyon félrevezet! Nem is kell ahhoz diétáznod, hogy ezt a fals üzenetet tudatosítsd magadban, ugyanis a médiából bekúszik az agyunkba és beépül az életmódunkba.

Azt hiszem, mindenkivel előfordult már, hogy szomorúságában befalt egy egész tábla csokit. Mit kell tudni az érzelmi evésről?

Érzelmi evésnek azt hívjuk, amikor valaki az érzelmeivel való megküzdés érdekében ételhez nyúl. Önmagában ez nem egy ördögtől való mechanizmus. Az ételnek jóval több szerepe van annál, mint hogy tápanyagot biztosít számunkra. Például gyerekkorunk ízei gyakran nosztalgiát idéznek elő bennünk, ez pedig komfortot, megnyugvást jelenthet egy olyan időszakban, amikor esetleg szomorúak vagy feldúltak vagyunk. Ezzel nincs semmi baj!

Az érzelmi evés mindig is jelen volt, ám a diétakultúra gyakran negatív szemszögből világítja meg, mivel gyakran jár többletkalória fogyasztással. Az étrendi korlátozás és a bűntudatkeltés viszont itt sem ideális megközelítés a probléma javítására. Az illetőnek pszichológiai síkon érdemes elkezdeni foglalkozni ezzel a témával és más coping-mechanizmusokat megtanulni az érzelmei kezelésére. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól soha többé nem nyúlhat az ételhez, de ideális esetben több eszköz lesz a tarsolyában.

Teljesen magad mögött hagytad a diétákat. Miért tartod őket károsnak?

Amikor diétáról beszélek, akkor étrendi korlátozásra gondolok. (Fontos tisztázni, hogy nem csak mezei fogyókúrákról beszélünk.) Kutatásokból azt látjuk, hogy az étrendi korlátozásnak több formája is van, és mindegy, hogy az egyén melyiket alkalmazza, a következmények hasonlóak. Ha van korlátozás, akkor szinte törvényszerűen meg fog jelenni a túlevés, a falás, illetve az azt követő bűntudat és kompenzálásra való kényszer. Így indul be a diétázás ördögi köre. Korlátozol, aztán egy idő után “beadod a derekad”, majd bűntudatod lesz, ezt szeretnéd kijavítani és újra korlátozol, remélve, hogy most majd sikerül…

Tehát ilyen értelemben igen, én már magam mögött hagytam ezt a szemléletet, és az étrendemet nem az határozza meg, hogy mit ehetek vagy mit nem, hanem az, hogy mi esik jól a szervezetemnek és mi szolgálja a hosszú távú egészségem.

Mégis sok nő közben évtizedek óta diétázik. Miért van ez?

A válasz részben abban keresendő, hogy ez az üzenet minden irányból árad felénk. A média minden platformján (szinte már gyerekkorunktól fogva) ezt a narratívát kapjuk. Ezt látjuk, halljuk, és tanuljuk. A legtöbb helyen a diétázás teljesen normális. Éppen ezért hosszú időbe telik az egyénnek, mire rájön, hogy nem benne van a hiba, és hogy a diétázással való évtizedek óta tartó küzdelem soha nem fog véget érni, ha csak nem lép ki a diétakultúrából.

Hogyan lehet ezt a szemléletmódváltást beiktatni a mindennapokba?

Nem akarok zsákbamacskát árulni: ez egy picit hosszabb folyamat, amely során fokozatosan változtatod meg a gondolkodásmódodat és az életmódodat. Fontos a tudatosság és az önmegfigyelés. Olyan ez, mintha új hangszeren tanulnál meg játszani. Meg kell tanulni hozzá kottát olvasni, alapokat elsajátítani, végül pedig gyakorolni és gyakorolni. Időbe telik, mire eljutsz egy olyan szintre, amikor már mindenféle gondolkodás nélkül le tudsz játszani egy szép zongoradarabot például.

Érdemes találni egy támogató közösséget, megosztani az utadat közeli barátokkal, családdal, hogy tudjanak téged támogatni, amikor elbizonytalanodsz. A szakember felkeresése hatásos lehet, ha úgy érzed, elakadással küzdesz és nem tudod hol kezdj neki vagy hogy mi legyen a következő lépés.

Mik lehetnek a testünk jelzései felénk?

A testünk számos jelzést küld számunkra a jelenlegi állapotunkról, alapvető szükségleteinkről. Például, hogy mikor vagyunk éhesek, mikor kell a mosdóba menni, mikor fáradtunk el. De megfigyelhetjük érzelmeink tükröződését is a testünkön keresztül. Biztonságban érezzük-e magunkat vagy sem. Tehát az a fajta testtudatosság, amire az intuitív étkezés bátorít, nem csak az étkezésben támogat bennünket, hanem az élet más területén is.

Létezik transzgenerációs minta az étkezési szokásokban?

Rendkívül fontos kérdés! Az étkezési szokásaink valóban örökölhetők generációk során. Az otthonról hozott minták, amelyeket szüleinktől láthatunk, jelentős hatással lehetnek az ételekkel való kapcsolatunkra. Például, ha a szüleink diétáztak, ez a minta könnyen ránk is átragadhat, és ugyanígy a "nem kelsz fel az asztaltól, amíg el nem fogy az étel" elv is gyakran olyan üzeneteket hordoz, amelyek nem támogatják a testtel való tudatos és egészséges kapcsolat kialakítását. Fontos megértenünk ezeket a mintákat, hogy tudatosan alakíthassuk és építhessük a saját, pozitív és egészséges étkezési szokásainkat.

Muszáj megkérdeznem: lehet fogyni az intuitív étkezés módszerével?

Biztos vagyok benne, hogy sok embert foglalkoztat ez a kérdés. Fontos megjegyezni, hogy az intuitív étkezés nem kifejezetten a fogyásról szól, hanem az egészségesebb kapcsolat kialakításáról az ételekkel. Ha ennek következtében csökkennek az érzelmi evések és a falásrohamok, akkor elképzelhető a testsúlycsökkenés, de a kezdeti súlygyarapodás is, attól függően, milyen szintű korlátozás volt előtte jelen az étkezésben. Tehát, lehet is, meg nem is, de ezt előre nem igazán lehet megmondani. Ideális esetben nem ez az elsődleges motiváció arra, hogy belekezdjünk.

Kiknek ajánlod elsősorban?

Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy valami nem az igazi az étkezéssel vagy a testével a kapcsolatában.

Honnan tudod, hogy már megbékéltél ezekkel?

Amikor már úgy érzed, hogy egyre kevesebb időt foglalkozol a kinézeteddel és azzal, mit és mikor eszel. Amikor az étkezést már nem kíséri a szorongás vagy a bűntudat. Az étkezés egy teljesen normális részét képezi a napodnak, mint amikor elmész mosdóba, mert arra van szükséged. Nem gondolod túl, nem stresszelsz rajta, csak eszel, mert éhes vagy.

Szerzőnk, Havasi Virág végzettsége szerint közgazdász, de a diploma megszerzése után újságíróként helyezkedett el. Jelenleg is szabadúszó újságíró és tartalomgyártó, foglalkozik online marketinggel, évekig a Púdermentes podcastműsort vezette másodmagával. Jelenleg épp az első regényén dolgozik.