Az étkezési etikett alappillérei: Hogyan érezhetjük magunkat komfortosan az asztal mellett
Nem kell ahhoz az angol királyi családhoz látogatni ebédre, hogy úgy étkezünk, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ez még nem jelenti azt, hogy a vasárnapi húsleves mellé is ültetőkártyával kell készülni, de az illemszabályok ismerete sokkal magabiztosabbá tehet. Nézzük a legfontosabbakat!
Általában igaz az illemszabályokra, hogy magabiztosan eligazodjunk az élet minden területén. Az etikett szabályok fogódzót nyújtanak, hogy legalább a viselkedésünk miatt ne érezzünk bizonytalanságot, és az előírások ismeretében, könnyedén átadhassuk magunkat az alkalomnak.
Ülésrend, egyenes hát
Ha meghívottak vagyunk, mielőtt leülnénk, várjuk meg, hogy vendéglátónk rámutasson a helyünkre. Ha viszont mi hívtuk meg a másikat, jelöljünk ki számára egy ülőhelyet. Figyeljünk arra, hogy vendégünké legyen a legjobb hely, például a bejárattal szemben vagy a kilátás irányában. Ha többen vannak, a rangidőst vagy más érdemes vendéget ültessünk a fő helyre. Családi vacsorán a legidősebb rokonunkat tiszteljük meg azzal, hogy az asztalfőhöz kísérjük.
Feller Adrienne: „Nem lenne helyes azt mondani, hogy engem nem lehet kimozdítani a nyugalmi állapotból, de tény, hogy mindent megteszek az egyensúlyom érdekében”
Gyerekkortól kezdve próbálnak a szüleink rávenni arra, hogy szépen üljünk az asztalnál. De mit is jelent ez pontosan? Egyenesedjünk ki, húzzuk hátra a vállakat, kissé emeljük ki a mellkast és ne lógassuk a fejet. Hátunk ne érjen a szék támlájához! Képzeljünk magunk mögé egy kölyök macskát, aki még kényelmesen elfér. Hányszor hallottuk gyerekkorunkban, hogy „fiam, ne könyökölj az asztalon!”, és valóban: társasági étkezés alatt nem illik a könyökünkre támaszkodni. Ahogyan széles vállmozdulatokkal sem eszünk, helyette
könyökünket szorítsuk a testünkhöz, így emeljük a falatokat a szájunkhoz.
Nem illendő az asztalra tenni a táskát, ahogy a telefonunkat sem. Jó megoldás, ha a hátunk mögé rakjuk (ahova előbb a kis macskát képzeltük), a telefonunkat pedig a táskába vagy a zsebünkbe csúsztatjuk. Ha kisméretű ridikülünk van, nyugodtan tegyük az ölünkbe. De nem szabad a táskát a földre rakni – ahogy nagyanyáink mondták, az balszerencsét hoz.
Mi mire való?
Beugrik a Pretty Women című filmből az a rész, amikor Vivian az étkezési etikettet gyakorolja egy pazar étteremben. Ül a gyönyörű teríték előtt, és tanácstalanul felkiállt a sok villa láttán: „hát kicsit nagyobb vagy kisebb, az nem tök mindegy? Az fix, hogy ezeket összekeverem!” Az etikett szerint nem mindegy, mit mivel eszünk és mit miből iszunk.
A tányéron találjuk a textilszalvétát, mellette az étkészletet. Kívülről befelé haladva: kanál, kés és villa a salátához, aztán a fő fogáshoz való kés és villa. A tényér tetején: desszertes villa és desszertes kiskanál. A tányér előtt, kissé balra van a kenyeres tálka, rajta kenőkés. A tányér előtt, jobbra pedig poharaink sorakoznak.
Poharaink a tányér jobb felső oldalán, nagyság szerint állnak, leghátul a legnagyobb. Általában három poharat kapunk, hátul az öblös boros pohár, előtte a hosszúkás pezsgős és legelöl a talp nélküli vizes. Ha talpasból iszunk, ügyeljünk rá, hogy a szárat vagy a talpat ne fogjuk meg. Ennek egyébként az oka az, hogy kezünkkel ivás közben ne melegítsük fel alkoholos italunkat. Hacsak nem forralt bort kértünk.
Alapszabályok
A szalvétát kétféleképpen tehetjük az ölünkbe: háromszöget hajtogatva, úgy borítjuk be vele combjainkat, hogy a háromszög egyik csúcsa a térdünkre essen. Vagy kétrét hajtjuk és a kapott négyszöget leterítjük. Ha felhajtjuk a szalvéta felső részét, az alatta lévő részben óvatosan megtörölhetjük kezünket, majd diszkréten visszahajtjuk a tetejét. Ha végeztünk az étkezéssel, a textilt finoman összehajtva, a tányérunk bal széle mellé tesszük.
Sokan tisztában vagyunk vele, hogy akkor kezdhetünk el enni, amikor az asztalunknál mindenkinek kihozták az ételét. Akkor is várnunk kell, ha egy végtelen hosszúságúnak tűnő esküvői asztalnál majd’ éhen halunk.
Kenyér kenéshez használjuk a kenyeres tálkánk mellé kikészített kenőkést. Vegyük el a kenyeret, törjünk belőle egy falatnyit, majd a kést a vajba vagy pástétomba mártva, kenjük meg.
Ami a levest illeti: talán megdöbbentő, de a kanalat úgy merítjük a tányérunkba, hogy nem magunk felé kanalazzuk a levest, hanem kifelé. Majd pedig a tányér velünk átellenben lévő szélénél lehúzva a kanalat, eltávolítjuk a felesleges levet, mielőtt az adaggal a szájunk felé vitorláznánk.
A salátázásnak is megvannak a szabályai. Az amerikai iskola szerint a kés segítségével a villára rakjuk a falatot, aztán a tányéron a kést pihentetjük, amíg a villát a bal kezünkből áttesszük a jobba, és azzal a szájunkhoz emeljük a falatot. Ezzel szemben a kontinentális módszer azt mondja, miután ráügyeskedtük késsel a villára a falatot, nem cserélgetünk, simán a bal kézben lévő villával dolgozunk.
A fő étkezésnél érdemes még figyelni arra, hogy a hozzá kikészített evőeszközökkel együnk és ha végeztünk, azokat a tányéron szorosan egymás mellett elhelyezzük tizenkét és hat óránál, vagy öt és tizenegy óránál, de semmiképpen nem a tányér jobb- és bal oldalánál. A francia etikettben a villát lefelé fordítják.
A desszerthez a tányér tetején található egy kiskanál és egy kisvilla. A villát a bal kézbe vesszük, a kanalat a jobba, és a villa segítségével a süteményből egy falatot elvágunk, a kanálra tesszük és megesszük. Mindannyian ismerjük a mondást:
Magyar ember teli szájjal nem beszél!
Így vélekedik a nemzetközi protokoll is.
GLAM-tippek:
- Ne hadonásszunk az evőeszközökkel, amikor kifejezőn magyaráznánk.
- Ha kézzel eszünk – például csirkecombot vagy egy pizzaszeletet –, ne nyaljuk le utána az ujjainkat, akkor sem, ha a fogás nagyon ízlett.
- A kést soha nyaljuk le – nem gusztusos látvány, és balesetveszélyes is!
- Mindig kóstoljuk meg az elénk tálalt étket, mielőtt segítségért vagy a sóért kiáltanánk!
- A vacsorával nincs vége! Ha meghívottak voltunk, másnap mondjunk köszönetet vendéglátónknak a meghívásért.