Az ikigai nyomában: a boldogság japán titka
Az ikigai („életcél”, az „élet értelme”) annak a metszéspontja, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, amire szüksége van a világnak és amit megengedhetünk magunknak. E Japánban gyökerező filozófiai és életmódbeli irányzat azt sugallja, hogy ha sikerül megtalálnunk ezeket az egymást keresztező elemeket az életünkben, akkor az célt, elégedettséget ad nekünk, illetve okot arra, hogy reggel felkeljünk. De mi is pontosan az ikigai és hogyan találhatunk rá?
Az ikigai fogalmát a japán Okinawa szigetéről származtatják, ahol a legmagasabb a 100 évet megélt emberek száma a bolygón, ez a világ egyik úgynevezett kék zónája. De hogyan lehet ez? Mit csinálnak másként ezek az emberek, hogy ennyire boldogok és hosszúéletűek? Héctor García Kirai és Francesc Miralles is kíváncsiak voltak a titokra, majd a szigeten élőkkel készített interjúk alapján megírták könyvüket Ikigai: The Japanese Secret to a Long and Happy Life címmel.
A könyv, a személyes megéléseim, valamint az országban tett látogatásom tapasztalatait boncolgatva most én is körbejárom az ikigai legfontosabb megállapításait, hogy utánajárjak: tényleg van recept a hosszú, boldog élethez?
Csak aktívan!
Ahhoz, hogy sokáig éljünk, fontos, hogy aktívak maradjunk szellemileg, fizikailag. Az okinawaiak szerint olyan tevékenységeket kell folytatnunk, amiket szeretünk és jó, ha aktív részesei maradunk a közösségünknek. Soha nem késő tehát új képzésbe kezdeni, egy rég vágyott utazásra elmenni vagy önkéntességet vállalni, ha lehetőségünk van rá.
Amikor arra gondolok, hogy korábban azért nem kezdtem el egy iskolát, mert nem hittem, hogy vissza tudok 30-on túl ülni az iskolapadba, ismét rájövök, hogy ugyan az akkori aggodalmaim megalapozottak voltak, ma már nem a korom alapján döntök és ez jó. Klisé, de igaz: a kor csak egy szám, és fontos, hogy ne visszatartó erő legyen – a boldog éveink száma ugyanis épphogy gyarapszik azáltal, hogy aktívan tartjuk az elménket és a testünket.
Lassú víz…
Okinawán az élet üteme jelentősen lassabb, mint a világ számos részén. García Kirai és Miralles könyve egy lassabb, figyelmesebb életszemlélet elfogadására sarkall. Ez lehetővé teszi az emberekkel való mélyebb kapcsolatok kialakítását és a jelen, az adott pillanat teljesebb megélését, megbecsülését.
És igen, miközben az olyan folyton nyüzsgő, futurisztikus megapoliszokban, mint például Tokió, az emberek rengeteget dolgoznak, miközben az elmagányosodás és annak velejárói egyre nagyobb mértékben szedik áldozataikat, addig a szigetország egy másik pontján épp a lelassulásra, a jelenben élésre és a társas kapcsolatok minél teljesebb megélésére kerül a fókusz. Hogy ki melyiket éli meg, az sok mindentől függ, de az időszakos lelassulás, kikapcsolódás biztos, hogy nem fog ártani.
Barátok nélkül mit sem ér az egész
Ha már társas kapcsolatok, a kék zónában élők szerint a szociális viszonyaink építése, ápolása létfontosságú a hosszú és boldog élethez. Az okinawaiak büszkék a barátaikkal, családjaikkal fenntartott kapcsolataikra, rendszeresen szerveznek közösségi programokat, amelyek növelik az összetartozás érzését bennük. Azonban nem mindenki teheti meg, hogy rendszeresen fizikai közelségbe kerüljön a barátaival, családtagjaival, hiszen sokan távol élünk a szeretteinktől.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tudjuk tartani a kapcsolatot velük, hiszen ma már online is kezdeményezhetünk beszélgetéseket, videóhívásokat. Tapasztalatból mondom, hogy sokat segít, ha bevalljuk: épp magányosak vagyunk, társaságra vágyunk és megtesszük azt a bizonyos első lépést.
A jól(l)evés művészete
Vitán felül tény, hogy a megfelelő étrend jelentős szerepet játszik a hosszú élettartam elérésében. Az okinawai menü általában gazdag zöldségekben, gyümölcsökben és sovány húsokban, továbbá a sziget lakói nagy hangsúlyt fektetnek a mértékletességre is. A „hara hachi bu” gyakorlása, vagyis a 80%-os jóllakottsági szintig történő táplálkozás, segít megelőzni a túlevést és még egészséges is. Igen ám, de kivel ne fordulna elő, hogy belakik kedvenc pizzájából a TV előtt ülve, vagy, hogy akár napokig „nem eszik jól”?
Nem kell és nem is lehet mindig egy szabálykönyv szerint élni, és ami Okinawán magától értetődő a természeti adottságok és az eltérő gasztronómiai sajátosságok miatt, az nálunk nem biztos, hogy annyira könnyen kézre áll. A hibázás természetes, de ha szokássá válik, érdemes ráfordulni egy olyan életmódra, ami a testünknek, lelkünknek is jót tesz és hosszú távon is fenntartható.
Mozgással könnyebb
Tévhit, hogy mozogni csak vérrel-verejtékkel lehet. Az okinawaiak többek között a természetes mozgást is beépítik mindennapi életükbe például kertészkedéssel, sétálással és más olyan tevékenységekkel, amik fitten tartják őket anélkül, hogy intenzív edzési rutinra lenne szükségük. Természetesen, ha konkrét célunk van, a fokozatosság elvét betartva fel kell csavarni a volumeneket.
Ha esetleg az okoz gondot, hogy nem találtuk még meg azt a sportot, amit élvezetből tudunk űzni, érdemes türelmesnek lenni – van, akinek többtíz évbe telik, mire megtalálja, ami az igazán az övé a sportok közül. Addig is, jöhet a második helyezett!
A természet ereje
Japánban a természet, a természetben eltöltött idő fontossága szemmel látható. A mesebeli tájakon járva, a gondosan ápolt kertekben tett sétákon vagy épp erdőterápiát (shinrin-yoku) megélve képet kaphatunk arról, hogy a japánok különleges kapcsolatot ápolnak a természettel. Ez a festői Okinawa szigetén még erőteljesebben jelen van.
A szigeten az idősebb emberek is rendszeresen végeznek szabadtéri tevékenységeket, amik nemcsak fizikailag vannak rájuk jó hatással, de elősegítik a mentális, érzelmi jólétüket is.
A ma a fontos
„Élj a mának!” Hányszor hallottuk már ezt és mégis mennyire nehéz mit kezdeni vele… Hogy is élhetnénk a mának, amikor már most a Q4 jár a fejünkben, vagy amikor sokan még a múlt terheit cipeljük? Még mielőtt megkapnám, hogy túlzottan cinikusan kezelem ezt a tanítást, hadd tegyem hozzá, fontosnak tartom, hogy tudjunk továbblépni és megéljük, megértsük, feldolgozzuk azt, amiben vagyunk.
Legyen az épp pozitív vagy negatív. Továbbá meg kell találnunk azt, aminek segítségével kordában tarthatjuk a stresszt – jóga, mindfullness gyakorlatok, küzdősport, bármi. Fontos a ma, fontos a jelen, de az is fontos, hogy lássuk magunk mögé és elé is ebben a világban.
Flowban maradás
A flow állapot elérése, amikor teljesen elmerülünk valamiben és egy tevékenységre összpontosítunk, a kiteljesedés egyik lényeges hozzávalója. Ha olyan tevékenységeket folytatunk, amik egyszerre okoznak örömet és kihívást számunkra, az elvezethet a flow állapothoz és az ikigai mélyebb megéléséhez.
Gyerekkorom nagy felfedezése az, hogy az írás a legfontosabb önkifejezési csatornám, és elvezetett odáig, hogy ma már a hobbim és a munkám is ehhez a tevékenységhez köthető. Felnőttként pedig az úton levés felvillanyoz fel leginkább, amit próbatételnek és önismereti leckének fogok fel, és ami folyamatosan flowban tart.
Pozitív szemlélet
A hosszú élet azon is múlik, hogy mennyire vagyunk reziliensek, vagyis mennyire tudunk kilábalni a kudarcokból – az ikigai szerint élők vélekedése alapján legalábbis. Az okinawaiak számára elengedhetetlen, hogy megőrizzék a pozitív szemléletüket és optimizmussal alkalmazkodjanak a változásokhoz. A mai, modern világban élve ez nem könnyű, ahogy a fentebb vázolt másik kilenc pont egyike sem. De az ikigai megtalálása egy utazás önmagunkhoz – énünk sötétebb és fényesebb felfedezésével együtt.
Japán kultúrája és életmódja rengeteg példát kínál arra, hogy hogyan élhetünk egyensúlyban és harmóniában magunkkal, egymással, a természettel. Nyilvánvalóan vannak olyan emberek, akik nem az ikigai-t keresve élnek, talán nem is lehet maradéktalanul megfelelni minden pontnak és nem is kell, minden életút más.
Az ikigai azonban azért is lehet irányadó számunkra, mert arra ösztönöz, hogy felismerjük, értékeljük az élet apró örömeit és megtaláljuk azt a tevékenységet, ami igazán értelmet ad az életünknek.
Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor nemcsak hosszabb, de örömtelibb életet élhetünk, ha pedig nem, akkor sok vesztenivalónk nincs azzal, ha keresni kezdjük és dolgozunk érte.