előfizetésem
Hírlevél
Te képes vagy válaszolni a „ki vagyok én?” kérdésre? Ha nem, talán te is identitásválságban szenvedsz
Van egy képünk magunkról, amit hosszú éveken át őrizgetünk, ápolgatunk, mígnem jön egy szörnyű csapás, aminek hatására az a kép ripityára törik és rájövünk: fogalmunk sincs kik vagyunk igazából. Ez az identitásválság, amit sokan megtapasztalunk anélkül, hogy nevén neveznénk és hatékonyan megküzdenénk vele.
33 évesen hallottam először az identitásválság szót, miután a terapeuta közölte velem, hogy ez az egyik következménye annak a veszteségnek, ami engem ért. Egy rettenetes tragédia után teljesen elvesztettem önmagamat, a motivációmat, az életcéljaimat. Az egész személyem és létem megkérdőjeleződött. Amit egészen addig hittem magamról, hogy milyen ember vagyok, váratlanul semmivé lett. Egy feladat keretein belül megkérdezte ki vagyok és csak a nevemet bírtam kinyögni és azt, hogy „újságíró” meg „feleség”.
Most már belátom, ezek csak címkék, de nem ÉN vagyok. Emlékszem, kérdezte, hogy de mi, ki vagyok még, és képtelen voltam válaszolni, egy hatalmas sötétség volt előttem. Azóta hosszú utat jártam be, és még mindig nem mondhatom, hogy teljesen felépítettem magam, de az biztos: már teljesen új és szilárdabb alapokon áll az identitásváram, ami folyamatosan gyarapodik.
Gondolj bele: te tudod, ki is vagy valójában? Így alakítsd ki az énképedet
Elképzelt énkép vs. valóság
Amikor megkérdezik tőlünk kik vagyunk, automatikusan a nevünket mondjuk vagy a foglalkozásunkat, ám ezekből valójában nem sok derül ki rólunk. Deborah Heise pszichológus rávilágított arra a Psychology Today oldalán: kora gyermekkorunktól kezdve arra vagyunk késztetve, hogy a címre törekedjünk. Az időtlen kérdés, amit a felnőttek feltesznek a gyerekeknek: „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?" A kérdés valójában egy életre szóló azonosulást tesz lehetővé a címmel.
Harsányi Kata pszichológus azt mondja, az önmagunkról alkotott képet több dolog is befolyásolja, például a kultúra vagy a társadalom, amelyben élünk. Ugyanannak a viselkedésnek más-más megítélése lehet a környezet szemében és ez hatással lehet arra is, hogyan ítélem meg magam. Például az ázsiaiak körében gyakori megoldás, hogy amíg a szülők dolgoznak, a nagyszülők gondjaikra bízzák a gyermekeket, akár úgy is, hogy közben egy másik országban élnek.
Vagy egy másik példa: mást jelent nőként vezető pozícióban lenni itthon és az arab térségben. „Emellett azt is fontos látnunk, hogy a legmélyebb önismeret mellett is lehetnek vakfoltjaink, vagyis olyan területek, amelyeket nem ismerünk magunkkal kapcsolatban és mások sem látnak rá, így visszajelzéseket sem kapunk. Például lehet elképzelésünk arról, hogy mit tennénk egy süllyedő hajón, de addig nem tudhatjuk biztosan, amíg nem kerülünk ilyen helyzetbe” – magyarázza a szakértő.
Ha egy személy jócskán kilép a komfortzónájából és olyasmiket tapasztal meg, amik távol álltak az addig önmagáról alkotott képtől, az kibillentheti az egyensúlyából és okozhat identitásválságot. A fenti példánál maradva: ha valaki azt gondolta magáról, hogy határozott vezető típus, ám azon a bizonyos hajón meg sem tudott szólalni, akkor bizony újra kell fogalmaznia, mit is gondol magáról, mire építi az önértékelését.
Az univerzum törvényei ráébresztenek, hogy te irányítod az életed, már csak felelősséget kell vállalnod érte
