Amikor egy tengerparti nyaralás maga a rémálom; Mi az a talasszofóbia és hogyan küzdhetünk meg vele? – Pszichológus válaszol
Legendák szólnak a Krakenről, a norvég vízi szörnyről, és elterjedtek olyan teóriák is, amelyek szerint a Megalodon, az ősi cápa még mindig rettegésben tartja a vízi élővilágot. De elég, ha csak arra emlékezünk vissza, mikor kisgyermekként félelemmel tekintettünk az úszómedencék aljára, amikor attól tartottunk, hogy a rettegett fehér cápa mikor fog ott előbukkanni.
Ha már ezek a gondolatok is valamilyen iszonyatot keltenek bennünk, akkor lehet, hogy a híres-nevezetes talasszofóbiában, vagyis a víz vagy tenger mélységétől való félelemtől szenvedünk. Azonban mindez nem ilyen egyszerű, hiszen számos ok-okozati tényező befolyásolja a fóbiát, amelyeket pszichológus segíthet feltárni, hogy valóban érintettek vagyunk-e benne, vagy esetleg más okok állnak a háttérben.
„A talasszofóbia, azaz a tenger vagy a víz mélységétől való félelem, egy olyan szorongásos zavar, amelyet sokan tapasztalhatnak anélkül, hogy teljes mértékben tisztában lennének vele. A talasszofóbiától szenvedők nemcsak a tenger mélyétől vagy a nyílt víztől való félelmet élhetik át, hanem sokszor a víz alatti világ is szorongásos reakciókat vált ki belőlük.
A mélységtől való félelem hatással lehet a mindennapi életükre, elkerülhetik a vízhez kapcsolódó helyeket, eseményeket, sőt, akár társadalmi vagy szabadidős tevékenységeket is kerülhetnek – magyarázza Mészáros Dóra, pszichológus.
Netflix-szemek: a rövidlátás lassan népbetegség - a szemed világa könyörög a több offline létért, csak nem hallod meg
Mitől alakulhat ki a talasszofóbia?
A talasszofóbia, mint minden más fóbia, olyan pszichológiai tényezők összjátékából alakul ki, amelyek a korábbi életbeli élményekből, traumákból és szorongásos zavarokból erednek. Amennyiben ki akarjuk deríteni, hogy vajon mi magunk is talasszofóbiában szenvedünk, rendkívül fontos, hogy feltárjuk a múltbeli traumáinkat és élményeinket, valamint megfigyeljük, hogyan fokozódik és generalizálódik a félelem, amikor vízhez, tengerhez vagy azokkal kapcsolatos szituációkhoz, beszélgetésekhez vagy fizikai kontaktushoz kerülünk.
Az ilyen jellegű helyzetek és élmények segíthetnek tisztázni, hogy a félelem a fóbia szintjére emelkedett-e, és milyen mértékben befolyásolja mindennapi életünket. A szakértő kifejti, hogy a traumatikus élmények kulcsfontosságú szerepet játszanak a fóbia kialakulásában. Ilyen események lehetnek például korábbi fulladásos élmények, amikor valaki a vízbe fulladás veszélyét tapasztalta meg, vagy vízhez kapcsolódó balesetet szenvedett el, és nem kapott megfelelő pszichológiai támogatást az élmény feldolgozásához.
Továbbá, ha valaki gyermekkorában vagy felnőttként olyan szorongásos élményeket élt át, mint például a víz alatt való elmerülés, a tenger mélye, vagy egy vízben történt szorongásos élmény,
ezek a félelmek könnyen megmaradhatnak és szoros kapcsolatba kerülhetnek a talasszofóbiával.
De a kultúra és a média is hozzájárulhatnak a fóbia kialakulásához, különösen azok a filmek és könyvek, amelyek a víz alatti világot félelmetes, veszélyes vagy misztikus helyszínként ábrázolják, például óriási tengeri állatokkal, víz alatti romokkal vagy szörnyekkel, különösen a gyermekek számára, akik érzékenyebbek a negatív képek hatására.
Azonban a félelem nem csupán egyetlen traumatikus élmény következményeként alakulhat ki, hanem egy fokozatosan növekvő szorongásos válaszreakció is válhat belőle. Az emberek hajlamosak fokozatosan szorongani a víz mélysége és a víz alatti világ iránt, még akkor is, ha nincs közvetlen tapasztalatuk a veszélyekkel. Ez a szorongás idővel önálló fóbiává válhat, amikor az érzés már nem csupán egy egyszeri kellemetlenség, hanem tartós, mindennapi problémává alakul.
A talasszofóbiában szenvedők gyakran próbálnak elkerülni minden olyan helyzetet, amely a félelemhez vezethet, például a tengerpartokat, úszást vagy vízi sportokat, ami tovább növelheti az elszigetelődést és fokozhatja a szorongást.
Te is beletartozol?
Bár igaz, hogy összességében a talasszofóbia bárkinél kialakulhat, mégis léteznek olyan személyiségjegyek és mentális állapotok, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fóbia nagyobb valószínűséggel jelentkezzen, és megnehezítse egyesek mindennapi életét. Az egyik ilyen tényező lehet a szorongásos zavarokkal vagy pánikbetegséggel küzdő egyének esetében, mivel az ilyen mentális állapotok hajlamosíthatják őket a fokozott félelemre és elutasításra.
Ezen kívül azok a személyek, akik rendkívül érzékenyek, vagyis hiperszenzitívek, vagy akiknek korábban voltak traumatikus élményeik, illetve más fóbiáik, szintén nagyobb eséllyel szenvedhetnek transzfóbiától. A korábbi tapasztalatok és a meglévő félelmek tovább erősíthetik a fóbia kialakulásának lehetőségét.
Hogyan kezeljük a víziszonyt?
Mészáros Dóra a fóbiák kezelésére három hatékony módszert mutat be, amelyek segítenek a szorongás és félelem kezelésében. Az egyik ilyen módszer a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely segít felismerni és megváltoztatni a félelem alapját képező negatív gondolatokat és hiedelmeket. A terápia során az egyén megtanulja, hogyan reagáljon a félelemre anélkül, hogy elkerülné a félelmet kiváltó szituációkat.
A másik hasznos módszer az úgynevezett expozíciós terápia, ami a félelem fokozatos szembesítésére épít, ahol az egyén kis lépésekben, például egy vízparti séta után egyre mélyebb vízbe lépve, csökkenti az érzett szorongást. Végső soron pedig léteznek relaxációs technikák, mint a mély légzés, meditáció, progresszív izomrelaxáció és mindfulness, amik segíthetnek enyhíteni a félelemre adott válaszokat és csökkenteni a szorongást.
„A talasszofóbia, bár gyakran meglepően elterjedt, egy kezelhető állapot, amely számos módszerrel enyhíthető. Fontos, hogy megértsük a félelem gyökereit, és ne hagyjuk, hogy a fóbia uralja életünket. Ha a félelem már a mindennapi életünket befolyásolja, érdemes szakember segítségét kérni, hogy megfelelő kezelést és támogatást kapjunk a szorongás és a félelem leküzdésében” – zárja gondolatait a szakértő.