Kerekes Bence hegymászó: Még a kórházból felhívtam egy társamat, hogy kitűzzünk magunk elé egy új célt
Kerekes Bence minden bizonnyal a legkitartóbb magyarok közé tartozik, számos alkalommal bebizonyította, hogy nem ismer lehetetlent. Ezt igazolja az eddig lefutott több, ultra távú terepfutóverseny és minden expedíció, amelyen részt vett: legyen szó akár a világon elsőként megmászott pakisztáni Bondit Peak csúcsról, a 2023-ban Klein Dáviddal közös BWT Hindukus Expedícióról, vagy csak egy “szokásos” alpesi három-négyezres mászásról.
Bence kedvét még az a baleset sem vette el, amelynek hallatán megborzongott a mászótársadalom. Kis túlzással majdnem elvesztette mindkét kezét és a bal lábát, végül négy ujját amputálták a jobb kezén. A Magyar Nemzeti Hegymászó válogatott tagja mostanra feldolgozta a traumát és visszatért a hegyek világába. Tavasszal pedig egy különleges kihívásra készült.
A kulcs a természet szeretete
„Alapvetően a célok adnak értelmet az életemnek. Egyszerűen olyan ember vagyok, akit ezek motiválnak. Mindegy, hogy egy hegycsúcsról van szó vagy egy terepfutásról, egyedül az számít, hogy a természetben legyek” – kezdi a beszélgetést Kerekes Bence egy hétköznap délutánon.
Zürichi lakásában fogadja a hívásom, körülötte a családja, párja és két hónapos gyermeke. Látszik, hogy boldog, majd amikor a teljesítményekről kezdünk beszélni, komolyra fordul, és olyan szenvedéllyel mesél a mászásról, az expedíciókról, illetve a terepfutásról, hogy azonnal meghozza az ember kedvét a természetjáráshoz.
„Szeretném tisztázni, hogy nem tartom extrém sportnak azokat a mozgásformákat, amelyeket űzök. (Habár a veszélyességi faktor miatt valóban annak tűnnek, de szigorú értelemben nem nevezhetők annak.) Megfelelő felkészültséggel például az ultrafutásnál a nehezebb távok is teljesíthetők, kellő edzéssel magasabb nehézségi fokozatú sziklautakat is meg lehet mászni, jó állóképességgel pedig akár egy nap alatt is fel lehet futni egy négyezres csúcsra" - magyarázza a sportoló.
"A tenger zord világa nem való egy törékeny nőnek" - az első női olimpiai bajnok története
„Vagyis nem a fizikai állóképesség okozza a legnagyobb kihívást, sokkal inkább a mentális felkészültség, ami mozgástípustól függően változik. Amikor hegymászás során eljutsz arra a pontra, hogy már teljesen egyedül vagy, egyetlen ember sincs a látókörödben, nem látsz semmit, csak a nagy fehérséget vagy épp a meredek leszakadást a lábad alatt, miközben tudod, hogy egy rossz lépés is végzetes lehet, és ekkor hirtelen lecsap rád a magány, akkor csak egy dolgot tehetsz: elkezded észrevenni a természet szépségét. Mondjuk lenézel hatezer méter magasból és élvezed az eléd táruló felfedezetlen részt a Földön" - mesél élményeiről csillogó szemekkel.
„Az ultrafutásnál maga a cél motivál a folytatásra. Amikor elindulsz egy ötvenöt órás távra, és tudod, hogy közben nem fogsz aludni, nem fogsz megállni, csak futni, miközben hallucinálsz és talán elalszol menet közben, akkor egyvalami képes erőt adni: ha tudatosítod, hogy ott van előtted a cél.”
Az egyes teljesítményeket csak tovább nehezítik a körülmények: a pakisztáni hegyeknél például nincs hegyi mentés, de az emberi mulasztás vagy épp az objektív veszélyek is mindig ott szerepelnek a kockázati tényezők között. Bence élete során 2021-ben tapasztalata meg először azt, hogy visszafordíthatatlan következményekkel jár egy-egy apróbb hiba.
Célok a kórházi ágyon
„Egy alpesi téli mixmászáson voltam, amikor több, szerencsétlen egybeesés következtében fagyási sérüléseket szereztem mindkét kezemen, valamint a bal lábamon. Csodával határos módon a lábam túlélte a balesetet, de a jobb kezemen négy ujjamat amputálni kellett. Mászás közben eltört a hágóvasam és nem sokkal később elvesztettem a kesztyűmet, amik végeredményeként elhaltak az ujjaim” – emlékszik vissza a ma harminchárom éves sportoló, aki számára az egyetlen reális menekülési útvonal az adott szituációban a hegycsúcs volt.
Mint mondja, négyszáz méter volt hátra a csúcsig, ahonnan könnyebb volt visszatérni a biztonságos magasságba a hegy másik oldalán lévő könnyebb normál úton, mintha visszafordult volna. A szerencsétlenség után azonnal kórházba szállították, ahol gondolatban újra és újra visszament arra pontra, ahol bekövetkezett a visszafordíthatatlan tragédia.
„A kórházi ágyon fekve próbáltam felidézni magamban mindent, hogy levonjam a következtetéseket és soha többé ne kövessem el ismét ugyanazokat a hibákat. Mert tudtam, hogy a mászást folytatni fogom, igazából fel sem merült bennem, hogy ezek után visszavonulok.” A történtek hallatán kérdezem is, hogy mi adott erőt számára ebben a kiszolgáltatott helyzetben, Bence pedig a lehető legtermészetesebb módon válaszolja: a párom szeretete és a mindennapok legteljesebb megélése.
„Természetesen ez egy nagyon nehéz időszak volt, most is rossz belegondolni abba, amikor a feleségem belépett a kórházi szobába és meglátott. De tudtam, hogy ez egy pillanatnyi állapot és igenis ki tudok mászni ebből a gödörből. Még a kórházból felhívtam egy társamat, hogy kitűzzünk magunk elé egy új célt. A baleset után két évvel, 2023 őszén pedig teljesítettük.”
Európa legmagasabb pontja
Kerekes Bence kitartásához nem fér kétség. Eddigi teljesítménye alapján pedig korántsem meglepő, hogy egy újabb hajmeresztő mászásra készül: mintegy háromszáz kilométert fog lefutni hatezer méter szintkülönbséggel.
A célkitűzéshez Rakonczay Gábor adott neki motivációt, aki a Földközi-tenger partjától indulva hat nap alatt felfutott a Mont Blanc csúcsáig. Amikor Bence felmérte sporttársa teljesítményét, akkor több olyan pontot talált, ahol tovább lehetne javítani a szintidőt, idén júniusban pedig megpróbálja bebizonyítani, hogy képes rá. Kettős cél motiválja, egyrészt az extrém táv teljesítése, másrészt ezzel a futással ahogy fogalmaz: „szeretném felhívni a figyelmet korunk szerintem legnagyobb problémájára, a globális klímaváltozásra."
Ennek érdekében Bence egy klímavédelmi alapítvány javára gyűjt majd adományokat. Addig is folytatódik a felkészülés és vele együtt a fizikai, valamint a mentális edzések. Sok sikert kívánunk a Magyar Nemzeti Hegymászó válogatott tagjának!