Kutatók megfigyelték, hogy a hosszú házasságban élő pároknál minden egyes negatív interakcióra átlagosan öt pozitív interakció jut
Első hallásra talán furcsának tűnhet, de valóban lehet számszerűsíteni azt, mennyire lesz sikeres a párkapcsolatunk/házasságunk. Persze nem elég megismerni, és erőltetve megpróbálni alkalmazni a sikerre vivő arányszámot: ennél azért bonyolultabbak az emberi interakciók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tanulhatunk mindabból, amit John Gottman és Robert Levenson kutatópszichológusok felfedeztek.
John Gottman és Robert Levenson a hetvenes években 30 házaspárt figyelt meg, amint egy kapcsolati konfliktust igyekeztek megoldani. A vitát videóra is vették, majd elemezték a tapasztaltakat. Később még hosszú évekig nyomon követték a szóban forgó házaspárokat, és végül arra a meglepő eredményre jutottak, hogy néhány jellegzetesség alapján 90%-os pontossággal előre meg lehet határozni, mely párok fognak elválni.
A vizsgálatokból többek között az derült ki, hogy azoknak a pároknak, akiknek tagjai magasabb fiziológiai felhangoltsági állapotban voltak a viták idején, látványosabban romlott a házasságuk egy hároméves időszak alatt. Ez még akkor is így volt, ha előzetesen nem volt különbség az egyes párok elégedettsége között.
Emellett azt is megfigyelték, hogy a viták során felbukkanó káros jellegzetességek, melyeket Gottman az apokalipszis négy lovasának nevezett el (visszavonulás, kritizálás, megvetés, védekező magatartás), rendszeres előfordulása a házasság korai (átlagosan 5 és fél évet követő) felbomlását vetítette elő. Ha a viták során a meleg érzelmek hiányoztak rendszeresen (humor, kedves szavak és gesztusok, empátia), az a házasság későbbi (átlagosan 16,2 évet követő) felbomlását hozta magával.
Gottmanék megfigyelték hogy hosszan tartó jó házasságban élő pároknál létezik egy többé-kevésbé állandó arányszám a viselkedést illetően: ez pedig az 5:1-hez.
Vagyis, minden egyes negatív interakcióra jut átlagosan öt pozitív interakció.
Ugyanez a konfliktusos párok esetében 0,8:1-hez, vagyis ott a negatív interakciók nagyobb arányban fordulnak elő, mint a pozitívak. A kutatás fontos felfedezése, hogy a konfliktusok 69%- a visszatérő, megoldhatatlannak tűnő probléma, amelyekből 16% egy fontos elakadás a pár kapcsolatában.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a párok átlagosan 6 évet várnak, mielőtt professzionális segítséget kérnek a házasságuk stabilan tartásához (itt meg kell jegyezni, hogy ezek korábbi kutatási eredmények, és könnyen lehet, hogy a 2020-as években már előbb jut eszébe a házaspároknak az, hogy pszichológushoz forduljanak). Ugyancsak megjegyzendő, hogy Gottmanék szerint az első gyerek megszületését követően a párok 67%-a jelentős hanyatlást figyel meg a kapcsolati elégedettségükben.
Az apokalipszis négy lovasa
Gottman hangsúlyozza, hogy nem önmagában a haraggal és a vitával van a baj, hanem azzal, ha mindezek rendszeresen társulnak a másik kritizálásával, megvetéssel, folyamatos védekező álláspontra helyezkedéssel és visszavonulással. Ezeket nevezi az apokalipszis négy lovasának, melyek rövid idő alatt képesek erodálni egy házasságot. A kritika azt jelenti, amikor valaki egy vita során elsősorban nem a saját érzéseiről beszél, és arról, miért esett vagy esik neki rosszul a másik viselkedése, hanem a másik személyét minősíti, támadja, szidja őt.
Önmagában a kritikus megjegyzések még nem okoznák egy házasság széthullását – habár jobb lenne egy sokkal konstruktívabb vitatechnika elsajátítása, azonban gyakori használata általában együtt jár a másik három, sokkal veszedelmesebb „lovassal”. Ezekből egy a megvető beszédstílus alkalmazása a másik féllel szemben. A kutatók szerint ugyanis ez már egy olyan aktus, amellyel a vitatkozó fél megpróbálja magát a másik fölé helyezni, olyan légkört teremteni, mintha ő felsőbbrendű lenne párjával szemben.
A megvetés pedig nem csak a házasságra veszélyes, de egyes kutatások szerint azoknak a pároknak, akik rendszeresen megvető megjegyzésekkel illetik egymást, az immunrendszerük is gyengébb. A védekező álláspontra helyezkedés gyakori a kritikával szemben: ez azt jelenti, amikor egyik fél nem hajlandó elismerni, ha hibázott, hanem megpróbálja a felelősséget a másikra hárítani.
Az angolul stonewallingnak nevezett negyedik kártékony vitastílus az, amikor konfliktus közben az egyik fél kivonul a beszélgetésből, visszahúzódik, nem kommunikál. Ahogy azt a kutatók is megjegyzik: ezt nagyon nehéz elkerülni, ha egyszer már szokásunkká vált, ugyanis gyakran fiziológiai jelei is vannak (nagyon felokozott idegállapot), amely akár teljesen lehetetlenné is teheti, hogy továbbra is konstruktívan részt vegyünk a vitában.
Azt javasolják ilyenkor, hogyha kulturáltan szeretnénk folytatni a vitát, kérjünk partnerünktől egy kis időt, míg megnyugszunk.
A négy angyal
Ugyan Gottmanék nem angyaloknak nevezik az apokalipszis lovainak ellentéteit, de az biztos, hogy szerencsére minden rossz vitastílusnak van egy jó ellenszere. Ha azokat gyakoroljuk, illetve rendszeresen bevetjük a házasságunk, párkapcsolatunk vitáinak során, illetve a mindennapokba is, akkor kiolthatjuk vele a kártékony szokásokat. A kritika helyett használjunk énközléseket.
Ne a másikról beszéljünk (főleg ne egész személyét kritizáljuk), hanem arról, hogy cselekedete minket hogyan érint, nekünk mire lenne szükségünk, mi hogyan érezzük magunkat.
A megvetést teljesen ki kell irtani, annak érett és szeretetteli kapcsolatban nincs helye.
Ezt például úgy tehetjük meg, hogy folyamatosan emlékeztetjük magunkat a másik pozitív tulajdonságaira, arra, miért vagyunk vele, miért szeretjük, és egy tiszteletteljes, szeretetteli légkört teremtünk, amelyben rendszeresen kifejezzük a másik felé elismerésünket, hálánkat.
Az érzelmi visszahúzódás ellenszerét már fentebb is említettük: ha érzelmileg felokozott állapotban vagyunk, és már nem látunk tisztán, kérjünk időt, nyugodjunk meg, mielőtt partnerünkre hánynánk kígyót-békát - ezt pedig közöljük is vele, ne csak kivonuljunk a beszélgetésből. A védekező álláspontra helyezkedés helyett pedig tanuljunk meg bocsánatot kérni, vállaljuk a felelősséget az általunk elkövetett hibákért, és próbáljuk megérteni a másik nézőpontját.