Két varázslatos város, ami kihagyhatatlan Harry Potter rajongóknak

Amikor elkezdtem többet utazni, rájöttem, hogy ez egyedül nem egy olcsó mulatság. A repülőjegy még oké, enni is egyedül fogok, viszont a szállás, autóbérlés és minden hasonló költség nem oszlik kettő felé. A hostel nálam kizárva, mert szabadúszóként az utazásaim alatt is dolgozok és amúgy is borzasztóan rossz alvó vagyok. Marad az airbnb, de mind tudjuk, hogy néhány országban irtózatos árakon mennek még a sima szobák is.

Turizmust tanultam, szóval alapvetően nem okozott problémát olcsón megszervezni magamnak az utazásokat. De szerettem volna még többet menni és hiába megy jól a vállalkozásom, azt már nem engedhettem volna meg magamnak. Szóval egyre többet és többet kutattam, mígnem ráleltem a Facebookon a petsittinges (állatszitter) csoportokra. Van “worldwide”, azaz az egész világon működő, illetve különféle országoknak saját közösségük is van, ha valaki kimondottan Spanyolországba, Angliába vagy éppen Portugáliába szeretne utazni.

Kapva az alkalmon tavaly október közepétől november végéig több mint hat héten át jártam Portugáliát. Voltam Portoban, Lisszabonban, majd elutaztam az Algarve régióba, ahol egy hónapon át süttettem a hasam. Vagy legalábbis élveztem a napsütést és azt, hogy nem délután 4-kor megy le a nap. Már akkor elhatároztam, hogy ezt rendszeressé teszem és igyekszem a novemberi időszakot máshol eltölteni. Idén nyáron viszont annyiszor voltam úton, hogy problémát jelentett, miből fizetek megint egy hasonló kiruccanást.

Augusztusban részt vettem egy mallorcai jógatáborban, ahol elkezdtem gyakrabban nézegetni ezeket a csoportokat. Rengeteg, de tényleg megszámlálhatatlan helyre adtam be a jelentkezésemet, írtam a gazdiknak, akik segítséget kerestek, de semmi. Tudni kell, hogy egy-egy ilyen lehetőségre 30-40, de sokszor 100-120 ember is jelentkezik, tehát nem annyira egyszerű bekerülni, mint gondolnád. Egy darabig csak írogattam, jelentkeztem, de nem történt az égvilágon semmi.

Aztán felfedeztem az UK csoportban, hogy egy magyar család 10 napra keresne Bristolba kutyaszittert. Kapva kaptam az alkalmon és írtam nekik. Azonnal kiválasztottak. Érkezésem napján a család kijött elém a reptérre, végig beszéltünk az utat, megérkeztünk, majd találkoztam a kutyussal, becses nevén Sugárral. A család még egy napot volt velem, majd hajnalban indultak Japánba, én pedig elkezdtem tervezni, hogy a korábban bejelölt helyekből mit és hogyan tudok meglátogatni. Ezek közül mesélek most azokról, amelyek híres forgatási helyszínként is szolgáltak.

Bridgertonnal kezdtem

Az első helyszín Bath lett. Kedd reggel vonatra ültem, majd irány a 21 km-re található város, ahol többek között a Bridgerton sorozatot, A nyomorultak filmet forgatták, emellett nagyon híres Jane Austenről is, aki pár évet itt élt még az 1800-as évek elején. Miután megérkeztem, első dolgom volt elsétálni a Royal Crescent-hez, az előtte elterülő füves tér több alkalommal is feltűnt az említett sorozatban. Ezt követően jártam a Queen Square parkban, a Persephone Books-ban, ahol megannyi varázslatos könyvet láttam és ebéd előtt még belefért a Pulteney Bridge, a város jelképe, mely alatt az Avon folyó hömpölyög.

Kívülről megszemléltem még a bathi apátságot, majd nagyjából egy órát töltöttem a Topping & Company Booksellers of Bath könyvesboltban. Útban az állomásra megejtettem egy újabb parknézést, bár az Abbey Green egy kis eldugott tér volt inkább, mintsem egy konkrét park, de nagyon varázslatos helynek bizonyult. Az utolsó állomás pedig a Sally Lunns Guest House volt, amely Bath legrégebbi házaként ismert. Maga az épület 1482-ben épült, jelenleg vendégházként és étteremként üzemel. Egy szűk és apró kis utcában található, ami éppen a folyóhoz vezet, és érdemes legalább kívülről szemrevételezni.

Oxford kihagyhatatlan

Szerdán Bristolban turistáskodam, és még aznap este megvettem az amúgy cseppet sem olcsó vonatjegyemet, hogy felfedezhessem Oxford városát. Már az út is döcögős volt, dugig telt vonatok és átszállás nehezítette az odajutásomat, de aztán megérkeztem, leszálltam és csodálkoztam. Oxfordról ugye tudjuk, hogy egyetemi város, de nem úgy, mint itthon Pécs. Itt valóban szinte minden épület az egyetemhez tartozott, olyan volt, mint a filmekből ismert hatalmas kampuszok. Random helyeken patinás kollégiumok, a kollégisták szerintem konkrétan egy kastélyban érezhették magukat.

Az első megállóm a Christ Church nevű épület volt, ahol Harry Potter jeleneteket is forgattak - például a lépcsősora „játszott” az első részben, az ebédlő és a folyosói pedig majdnem mindegyik filmben feltűntek - , de a 11 ezer forintos belépő nem volt túl csábító, így kihagytam a látogatást. Útban a Bodleian Library felé, ami Harry Potter rajongóknak szintén kötelező látnivaló, szemben találtam magam a Bird & Blend Tea Co. üzlettel, ahol egy csodára bukkantam.

Tavasz óta nem iszom kávét, azóta áttértem a matcha lattéra, de álmomban nem gondoltam volna, hogy mennyi ízben létezik. A kifejezetten csak az Egyesült Királyságban található bolt(ocska) kínált többek között áfonyás, karamellás, citrusos, kekszes, de még mézeskalács ízesítésű matcha porokat is. Persze, hogy utóbbi jött velem haza, hiszen mindjárt karácsony. Aztán végre sikerült eljutni a Bodleian Library-hoz, ami a roxforti gyengélkedőt alakította a filmekben, és ami nem mellesleg az Egyesült Királyság második legnagyobb könyvtára, 1602-ben alapították és több mint 11 millió műnek ad otthont.

Érdekesség, nemcsak Oxfordban, hanem az egész utam során jóval több könyvet olvasó emberrel találkoztam, mint valaha.

Nagyon sokan választanak romantikus regényeket vagy drámákat, de sokaknál láttam klasszikusokat is, mint Jane Austen vagy Shakespeare.A Divinity School-ba online lehetett belépőt venni, bár a maga 3,5 fontjával egy szobáért megkérdőjelezendő, hogy megéri-e, de már mindegy. A híres könyvtárban található a gótikus boltíves mennyezettel rendelkező szoba. Miután hatszor körbenéztem és lőttem legalább húsz fotót, mert mindegyikbe belelógott legalább egy rohangáló kisgyerek, kifelé menet szemben találtam magamat az Edmond Halley House helyszínnel, ami méltán híres a boltíves építményéről.

1703 és 1742 között itt élt Edmond Halley Savilian Professor, aki csillagvizsgálót üzemeltetett az épületben. Erről egy fa emléktáblával is megemlékeznek, ami az épület homlokzatán kapott helyet. Ebéd után kutatva még kívülről láttam az Oxford egyetemet, néhány kollégiumot, amiből összesen 38 van az intézménynek. Majd jöhetett egy kis munka, beültem a világ egyik szerintem legforgalmasabb egyetemi kávézójába.

A Missing Bean Turl St az a hely, ahova folyamatosan özönlenek az emberek, tehát nem ez volt a legjobb hely arra, hogy dolgozzam, de annyira belemerültem az egyik cikk írásába, hogy fel sem tűnt a hangzavar. Két órával később viszont ismét útra keltem, mert volt pár dolog, amit a vonat indulásáig még meg akartam sasolni. Az egyik a New College, ami ismét egy lélegzetelállító épület volt. Ezekkel sosem tudnék betelni.

Nem maradhatott el továbbá a The Covered Market sem, mert imádom a helyi piacokat. Ha egy valamit tanácsolhatok a turistáknak, utazóknak, az a helyi marketek felfedezése. Ahova még érdemes lehet bemenni, az Oxford University Museum of Natural History. Angliában a legtöbb múzeum ingyenes és ezzel együtt varázslatos.

Gloucester, te csodás!

Valahogy minden utazásom úgy telik, hogy az utolsó hely, amit kinézek magamnak, az lesz a legjobb, legszebb, az váltja ki belőlem a legtöbb érzést. Így volt ez Gloucester városával is, amit kevesen ismernek, ez a látogatók számából is egyértelmű volt. Itt forgott a Harry Potter saga első és a második részének számtalan jelenete, emellett A félvér hercegben is visszatértek az 1100 körül épült templomba.

Gloucester a mérete ellenére lenyűgözött és több órát el tudtam ott tölteni, mint bárhol máshol az utazás alatt. A nevezetes katedrális hatalmas, alapvetően ingyenes a belépés, de adományként elfogadnak 5 vagy 10 fontot és lelkiismeretes emberként természetesen én is dobtam a perselybe. Már az első ajtón túl ott volt előttem az egész Harry Potter világ. A folyosós trollos jelenet a második részből, a Griffendél-ház bejárata az elsőből (aminek a másik oldalán amúgy egy kis pinceszerűség volt, hogy minden illúziót leromboljak).

De láttam a „Feltárult a Titkok Kamrája. Az utód ellenségei reszkessenek!” feliratot is, amit Hermione talált meg szintén a második részben. Itt vezette Percy Weasley az elsőéves hallgatókat és megtaláltam a folyosót is, ahol a Félvér Hercegben Harry kihallgatja Pitont és Malfoyt. És mindez csak pár jelenet abból a temérdek felvételből, ami itt került leforgatásra az évek alatt.

A legjobban azt értékeltem, hogy kevesen voltak. Az a pár folyosó, ami a Roxfort részét képezi, sokszor üres volt, tényleg álmodozhattam, elképzelhettem minden egyes jelenetet. Hazafelé is csak a filmzenéket hallgattam és ezt a cikket is úgy írom, hogy éppen a Leaving Hogwarts szól a fülemben.

Végül megannyi élménnyel, jó sok doboz teával és 32 km gyaloglással a hátam mögött, boldogabban térek haza, mint valaha. Nagy-Britanniában sosem kell csalódni. Ha egy tanácsot adhatok neked, akkor októberben menj. Tökéletes az idő arra, hogy felfedezd a kultúrát, a pazar városokat, falvakat, a színek és a hangulat pedig csak hozzá tud tenni, ahhoz, hogy újra vissza akarj majd menni. Nálam megtörtént és nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem rá, hiszen Skócia és Írország még fent van a listámon. Az időjárástól sem kell tartanod, nem olyan vészes, mint ahogy azt a tévében mondják.