Hálaadás nélkül is érdemes hálásnak lenni - A hála szerepe a mentális egészség és boldogság megőrzésében
Bár Magyarországon a hálaadás nem tartozik a hagyományos ünnepek közé, Európa több országában egyre többen tartják meg, így nálunk is felmerülhet a kérdés: vajon mit tanulhatunk ebből az ünnepből? A hála érzése és kifejezése nemcsak az egyéni jóllétünket javíthatja, hanem erősítheti társadalmi kapcsolatainkat is. Czuppon Zsuzsanna pszichológus segítségével mélyebben megvizsgáljuk, hogyan építhetjük be a hála gyakorlását a mindennapokba, és miként járulhat hozzá a harmonikusabb élethez, önmagunkkal és környezetünkkel egyaránt.
Érdekes tény, hogy a hála érzése és kifejezése, például amikor másoknak köszönetet mondunk, növeli az empátiát, és erősíti társadalmi kapcsolatainkat. Ráadásul jelentős mértékben hozzájárul életminőségünk javulásához is. Czuppon Zsuzsanna pszichológus elmagyarázta, hogyan képzelhetjük el ezt a folyamatot, valamint mit tehetünk azért, hogy pozitívabb életet éljünk, mind önmagunkkal, mind a környezetünkkel harmóniában.
„A hála rendszeres gyakorlása során az egyén figyelmét mások érzéseire, szükségleteire és cselekedeteire tudatosabban fókuszálja, ami növeli az empátiát. A magasabb empatikus képességekkel rendelkező egyének képesek jobban odafigyelni a másik ember szükségleteire és érzéseire, cselekedeteire és ezáltal az empatikus érzékenységet a hála fejleszti” – indította a gondolatmenetet.
Nem csak egy ünnepi gesztus
Amikor valaki rendszeresen gyakorolja a hálát, nemcsak a saját jóllétére összpontosít, hanem érzékenyebbé válik mások pozitív tetteire is, és szívesebben viszonozza azokat. Az empatikus emberek jobban odafigyelnek mások szükségleteire, mert a hála tudatosítja bennük a figyelem és gondoskodás értékét. Ennek eredményeképp nagyobb valószínűséggel segítenek másoknak, még akkor is, ha ez áldozatokat követel tőlük, erősítve az altruista viselkedést.
A Plútó átlép a Vízöntőbe: Így változik az életed a következő húsz évben
„Itt érdemes megjegyeznem, hogy a magánéletünk menedzselése és a munka világába való hatékony beilleszkedésünkre hatással van az érzelmi intelligenciánk (EQ), melynek egyik fontos összetevője az empátia. Ebből arra következtehetünk, ha a hála rendszeres gyakorlása révén fejlődik empátiás képességünk, akkor az érzelmi intelligenciánk is fejlődik, így sikeresebbek és érzelmileg hatékonyabb megküzdési stratégiáink működhetnek a magánéletünkben és munkánk során.” – fejtette ki a pszichológus.
Tehát elmondható, hogy a hála rendszeres gyakorlása elősegíti az empátia, a szociális tudatosság és az érzelmi intelligencia fejlődését. Az érzelmi intelligencia javulása abban segít, hogy könnyebben felismerjük és megértsük mások érzelmi állapotait, így jobban tudunk reagálni rájuk. Ennek köszönhetően mélyebb és tartósabb társas kapcsolatokat alakíthatunk ki, hiszen képesek leszünk jobban odafigyelni mások szükségleteire és érzéseire.
„A hála kifejezése pozitív érzelmeket vált ki mind a hálás egyénben, mind abban, aki a hálát fogadja. Az egyén viselkedésére adott pozitív visszajelzés, nagyobb valószínűséggel fogja a jövőben előhívni az adott reakciót, amely a többszöri megerősítésre, a viselkedése részévé válik. Ez hosszútávon kölcsönös érzelmi elköteleződést eredményezhet, ami stabilabb, hosszabb és boldogabb társas kapcsolatok működésében mutatkozhat meg.
A hála nemcsak a pár- és családi kapcsolataiban erősíti az egyént, hanem a baráti és munkahelyi viszonyokat is támogatja.” – osztotta meg velünk Zsuzsanna az újabb érdekes gondolatokat.
A hála és az empátia kapcsolata
A hála rendszeres gyakorlása jelentősen fejleszti az érzelmi intelligenciát, fokozza az empátia képességét, és hozzájárul a hatékonyabb érzelmi szabályozáshoz. Ez segíti az egészséges társas kapcsolatok kialakítását és fenntartását, erősítve a szociális kötelékeket. A hálás emberek általában boldogabbak, elégedettebbek az életükkel, és kevesebb negatív érzelmet tapasztalnak, ami csökkenti a szorongást és a depresszió kialakulásának esélyét, javítva ezzel az általános életminőséget.
Felmerül a kérdés, hogy vajon a hála pusztán érzelem, vagy inkább egy személyiségjegy megnyilvánulása? Ha pszichológiai szempontból közelítjük meg, a hála fogalma értelmezhető egyaránt érzelemként és az ember személyiségének részeként is. Az érzelmi megközelítés szerint a hála egy úgynevezett reaktív érzelem, amely akkor lép fel, amikor valaki kedvességet, segítséget vagy akár egy fizikai ajándékot kap, amelyet képes értékelni és elismerni.
Ilyen módon a hála egy adott szituációhoz kötött érzelmi reakció, amit egy konkrét esemény vált ki. Ebből a nézőpontból tehát a hála egy pillanatnyi érzelem, amely egy jótett vagy támogatás észlelésére adott válasz, de nem feltétlenül egy folyamatosan jelenlévő, állandó érzelmi állapot.
Másrészről a hála megjelenhet attitűdként is az ember életében. Ebben az értelemben a hála nem csupán egy adott érzelmi pillanathoz kötődik, hanem egyfajta pozitív hozzáállást tükröz az élet minden területén. Ez a látásmód lehetővé teszi, hogy az egyén ne csak az érzelmi pillanatokra koncentráljon, hanem átfogóan értékelje az eseményeket, és még a kedvezőtlen helyzetekből is pozitív szemlélettel kerüljön ki. Az ilyen személy tudatosan keresi azokat a mindennapi történéseket, tetteket, szavakat, amelyekért hálás lehet.
Azonban ezek az attitűdök idővel változhatnak, mivel rugalmasak, és számos tényező befolyásolhatja őket, mint például új információk, tapasztalatok vagy emberek. Sajnos előfordulhat, hogy ez a pozitív hozzáállás meginog, és kikerülhet az egyén mindennapi viselkedéséből.
A személyiségfejlődésben is fontos
„A hála, mint különálló személyiségvonás nem jeleik meg a személyiségeben, inkább a különböző személyiségvonások együttes működése adja a viselkedésben megjelenő sajátos mintázatot. A hála gyakorlása személyiségre gyakorolt hatását jelenleg is kutatják. A kutatások szerint a hála rendszeres gyakorlása, amennyiben az a hétköznapi életbe rutinként beépült, a különböző rituálékban megjelenik, idővel hozzájárulhat a személyiség kiegyensúlyozottabb működéséhez.” - árulta el a pszichológus.
A személyiségjegyek az idő előrehaladtával stabilizálódnak, vagyis kevésbé lesznek változékonyak, így ezek a folyamatok egyre inkább állandósulnak, és az egyénre jellemző viselkedési mintákat eredményeznek. A hála hosszú távú gyakorlása hozzájárulhat az egyén személyiségének megerősödéséhez és stabilizálódásához.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy például egy introvertált személy extrovertálttá válna, vagy fordítva – nem ilyen mélységű változásokra kell gondolni. Inkább arról van szó, hogy a személyiség pozitív irányba fejlődik és megerősödik. A hálát rendszeresen gyakorló embereknél olyan pozitív személyiségjegyek azonosíthatók, mint a nagyobb együttműködési készség, növekvő empátia és fokozott nyitottság mások felé.
Utószóként a szakértő hozzátette, hogy a személyiség öt faktoros modelljében (Big Five) ez leginkább a barátságosság és az érzelmi stabilitás növekedésével kapcsolható össze, csökkent neuroticizmust, és emelkedett poszociális és altruista viselkedést feltételezhető.