Megdöbbenve tapasztaltam, hogy még mindig milyen előítélettel vannak mások a gyerekkel való közös alvással kapcsolatban
Szülői, nevelési kérdésekben, amint valaki szülővé válik, tapasztalataim szerint önhibáján kívül rendszerint úgy érzi, tanácsot kell adnia, illetve egyszerűen nem tud nem véleményt nyilvánítani (ez sok más kérdésben így van). Szakértőt és a témában tapasztalt családot kérdeztünk arról, jó-e, ha a család nemcsak a nappalokat, de az éjszakákat is együtt tölti, azaz mi a helyzet, ha gyermekünk köztünk alszik.
Klári harminckét éves, két kisgyermeke van, az egyik alig féléves, a másik már öt. A nő a második gyermek születése után megbizonyosodott arról, ami a tapasztalt anyukák számára közhelyszámba megy: hogy nincs feltétlenül egyetemes igazság gyereknevelési kérdésekben – kivéve nyilván a gyerek alapvető igényeivel kapcsolatosakat –, minden picinek megvannak a saját igényei.
Egy év alváshiány
„Mielőtt megszületett a lányom – meséli –, azt gondoltam, hogy a gyereknek kiságyban a helye, be is rendeztük a babaszobát. Az első fél évben még kevés zökkenővel, de működött is a dolog. Majd hat hónapos korában egyik éjszakáról a másikra „elromlott” minden. Éjszakánként négy-tíz alkalommal is felébredt, gyakran keservesen felsírt. Minden egyes éjszaka teljesen más időpontokban akár két órát is ébren töltött, majd volt szerencsénk a pavor nocturnushoz (ez az éjszakai felriadás, ami a szülő számára rendszerint nagyon ijesztő jelenség, – a szerk.) is, ami máig előfordul. Egyéves koráig próbálkoztam a különaltatással – meséli tovább a nehéz emlékeket Klári –, de be kellett látnom, hogy máshogy nem lehet túlélni ezt az időszakot, csak ha együtt alszunk vele.”
Rendben van, ha a szülő a kisgyermeke előtt öltözik át? És ha nyitva marad a vécéajtó?
Mit mond a szakma?
Megkérdeztük Peer Krisztina gyermekpszichológust és meseterapeutát, hogy ő mit gondol a témáról. „A gyermek és a szülő igényeire szabott az, hogy kinek jó, kinek nem az együtt alvás. És senki nem marad – jó esetben – kamasz koráig a szülői ágyban” – magyarázza. „A fejlődéslélektan, a kötődéselméletek természetesen gondolkodnak az együtt alvásról, éppúgy, ahogy a szoptatással, csecsemőgondozással foglalkozó szakemberek is. Sokféle nézőpont és állásfoglalás létezik, vannak pro és kontra érvek.
Ebben a rendszerben elég nehéz egy szülőnek eligazodnia, ezért gyakran ezzel a dilemmával érkeznek hozzám a szülők. Megfogalmazzák, hogy »lehet, hogy elrontották«, megkérdezik, mi a jó, hogyan kellene csinálni. Ilyenkor mindig megkérdezem tőlük, ők mit gondolnak az együtt alvásról, miért döntöttek így, és milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban. Az erre adott válaszokból kiderül, hogyan hat rájuk egyénként és családként, miként befolyásolja adott esetben a családdinamikát.
