Bűntudatod van, amikor segítséget vagy ajándékot fogadsz el? Mutatjuk, mit tehetsz
Ahelyett, hogy hála töltené el a lelked egy feléd irányuló önzetlen gesztus hatására, rögtön azon tépelődsz, hogy fogod ezt viszonozni? Esetleg azon tűnődsz, hogy mégis mivel érdemelted ki a másik fél jóindulatát? Cikkünkben arról olvashatsz, mi állhat a bűntudatod mögött, és mit tehetsz, hogy nyitott szívvel fogadd a törődést.
A bűntudat rendkívül erős és kényelmetlen érzés, amely gyakran a megbánás és a szégyen terhével kiegészülve nehezedik ránk. Valamilyen mértékben mindannyian találkoztunk már vele. A “gift guilt” az ajándékozottság okozta bűntudatra utal, amely alól nem egyszerű feloldozást nyerni, de szerencsére nem is lehetetlen. A kérdés, hogy értékeljük-e magunkat eléggé a befogadáshoz.
Miért érzünk bűntudatot, ha segítséget, vagy ajándékot fogadunk el?
Gyakran azért tapasztalhatunk bűntudatot, mert úgy gondoljuk, hogy nem tudunk ugyanolyan segítséget nyújtani, esetleg olyan jó vagy drága ajándékot adni, mint amilyet kaptunk. „Az emberi természetben megvan ez a fajta érték viszonosság.” – véli Dr. Laurie Santos, a Yale Egyetem pszichológia professzora. „Az alapján szeretnénk viszonozni a dolgokat, amit mi is kapunk.” Amennyiben a helyzetünk nem engedi meg a megfelelő viszonzás lehetőségét, az könnyen szégyenérzetet okozhat.
Vannak olyan emberek is, akikből a másik fél törődése vált ki bűntudatot. „Mégis miért fáradozna valaki azon, hogy valami szépet tegyen értem?” – teszik fel a kérdést maguknak tudattalanul, miközben mélyen legbelül meg vannak győződve arról, hogy nem méltóak a figyelmességre. Egyszerűen nem érzik magukat érdemesnek a környezetük idejére és pénzére – mivel küzdenek az önértékelésükkel, gyakran a dicséretek és az elismerések fogadása is kényelmetlenséget okozhat számukra.
„Ha az ember olyan szituációban nőtt fel, ahol nem kapott sok figyelmet, vagy szeretetet, akkor nagyon furcsa érzés, ha hirtelen olyan helyzetbe kerül, ahol szép dolgokkal halmozzák el.” – magyarázza Dr. Andrea Bonior, hozzátéve, hogy mindez az eladósodottság érzését keltheti az adott személyben. Nőként természetesen érdemes óvakodnunk azoktól a férfiaktól, akik valóban várnak “valamit” egy udvariasnak álcázott gesztusért, de most az őszintén önzetlen tettekre gondolunk.
Hasznos lehet például elgondolkodni az örömön, amelyet mi érzünk, amikor segítséget nyújtunk, vagy ajándékot adunk – a minket segítő, vagy megajándékozó személy ugyanis minden bizonnyal hasonló örömet érez. A befogadás miatt érzett bűntudat alól való felszabadulás érdekében érdemes szakértői segítséghez fordulni, és feltérképezni, hogy az eddigi életünk során milyen tapasztalatok vezethettek a méltatlanság érzéséhez. Az alábbiakban mi is elhoztunk pár tippet a feloldáshoz.
Túl komolyan veszem a vicceket – velem van a gond, vagy a környezetem érzéketlen?
„Elfogadhatom az ajándékot, mert megérdemlem”
Adni jobb, mint kapni – tartja a mondás, amely mélyen beépült a társadalmunkba. Kollár Anna self-love coach azonban felhívja a figyelmünket, hogy adni és kapni a kommunikációhoz hasonlóan kölcsönös folyamat: „Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy mennyivel nagyobb öröm olyasvalakinek adni, aki a legkisebb dolgot is képes értékelni.” Egy zavarba jött ember reakciója ugyanis akár az ajándékozó félben is bűntudatot válthat ki, magára veheti a dolgot, és az ajándékában keresheti a hibát.
Aki a kicsit nem értékeli, a nagyot nem érdemli – tartja a másik, talán ritkábban ismételt mondás, amely a fentiek alapján egyfajta belső feszültséget eredményezhet: „Alap ellentmondás, hogy adni jobb, mint kapni, de közben értékeljük az apró dolgokat is, hiszen nem értjük, hogy akkor most örülhetünk-e egy ajándéknak. Szerények legyünk, vagy hálásak? Mindez erősítheti a bűntudat érzését.” – folytatja a szakértő. Adni maszkulin, míg befogadni feminin minőség, amelyeket érdemes egyensúlyba hozni.
Kollár Anna elmondása szerint a befogadás feminin energiája eleve blokkolva van a társadalomban, nem egy elismert minőség. A jókislány-szindróma sok nőben azt internalizálja, hogy akkor lesznek jók, ha alázatosan szerénykednek. Tehát ahhoz, hogy hála legyen a bűntudatból, hogy be tudjuk fogadni az elismerést és a törődést, az érdemesség érzését szükséges erősítenünk önmagunkban. A belső konfliktus feloldásához mindenekelőtt tudatosságra, önmagunk megismerésére kell törekedni.
Segítségünkre lehet, ha végiggondoljuk, hogy milyen korábbi élmények kötnek bennünket az ajándékozáshoz, valamint hogy számunkra, vagy a szeretteink számára ez hányadik helyen áll a szeretetnyelvek listáján. Ezt követően érdemes kis lépésekkel haladnunk, először gyakoroljuk a dicséretek, elismerések befogadását, majd nyissunk az ajándékok felé is. A „Jaj, nem kellett volna!” jellegű válaszok helyett mondjuk inkább, hogy „Köszönöm szépen, jól esik!”, és engedjük be a hála érzését.
Ha megtanulunk befogadni, az nemcsak bennünket épít, de azt is, aki éppen adni szeretne nekünk, és így van ez fordított helyzetben is. „És akkor az Univerzumot még be sem hoztuk a képbe, hiszen tőle is kapunk ajándékokat. Ha nem tudunk befogadni, akkor a szemellenzőnktől a pozitivitást – a glimmereket, a csodákat, a szép dolgokat – sem fogjuk meglátni.” – véli a szakértő a befogadás és a manifesztáció összetettségéről.