„Sokan küzdenek mentális nehézségekkel, aminek az online világ csak egy kis szelete” - beszélgetés Steigervald Krisztiánnal és Forgács Mariannal

Nem az életkor számít

Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért című új könyvében azt járja körbe, hogyan tanulhatnak egymástól, egymásért. A szakértő szerint régen egészen biztosan nem voltak ilyen jelentős generációs különbségek, ráadásul az elején érdemes tisztázni, hogy nem arról beszélünk, hogy vannak a fiatalok és az idősebbek.

„Attól függően, tartozik valaki egy generációhoz, hogy mikor született, ami alapján a tanult képességeit tudjuk megkülönböztetni. Más képességeket sajátít el az, aki egy olyan világba született, amikor nem volt tévé, és teljesen más gyerekkori képességekre tesz szert az, aki a digitális világba született.”

„A digitális képességek persze nem zárják ki a XX. századi klasszikus képességeket, csak nagy valószínűséggel azoknak egy jelentős részét nem fejleszti se a szülő, se a társadalom, és ezekben a tanult képességekben van különbség” - magyarázza.

Nincs jobb vagy rosszabb generáció

Amióta világ a világ, a fiatalok fújnak az idősekre, az idősek pedig a fiatalokra. Ráadásul az agy és az idegrendszer másabb területeit használjuk különböző életkorokban. „A boomerek, veteránok vagy a szépkorúak nagyon lassú, audiovizuális kultúra nélküli világban voltak gyerekek, ők sokkal lassabban, sokkal mélyebben próbálják a mondanivalójukat átadni és elmondani."

„Ezzel szemben a mostani fiatalok, a Z meg az Alfa generáció digitális gyerekkora hipergyors, ez a hiperszenzitív világ alakította az ő idegrendszerüket, tehát sokkal gyorsabban, sokkal rövidebben gondolkodnak, sokkal kevesebb információ alapján döntenek” - jellemzi a generációkutató, hogy nem arról van szó, hogy az egyik jobb lenne a másiknál, egyszerűen csak más.

Más az elvárás

A mai fiatalok teljesen természetes módon nagyítják fel az egész digitális közeget, ami nagyon-nagyon szenzitív, gyors és rendkívül én központú.

„Folyamatosan megfigyelés alatt állnak saját maguk által. Ki kell rakni valamit az Instagramra, a TikTokra, állandóan magáról kell posztolni, mert ezt kívánja meg a környezet. Soha nem volt ilyen az emberiség történetében, hogy ennyi energiát kell arra szánni, hogy a saját életedet bemutasd. Valaki mindig látja, hogy mit csinálsz, és visszajelez” - mondja Steigervald Krisztián.

Már újszülött korban oda kell figyelni

Az egyértelmű, hogy egy újszülött kezébe nem való telefon, de ugyanilyen fontos lenne látni azt, hogy a szülőknek is jobban oda kellene figyelni.

„Gyermekkorban az egyik legfontosabb fejlődési eszköz az a szülői figyelem, a szemkontaktus. A mérések alapján azt látjuk, hogy a mai csecsemőknél sokkal kevesebb a szülői szemkontaktus, mint régen volt. Pedig ez kell ahhoz, hogy az érzelmi intelligencia megfelelően fejlődjön, de az olvasási és tanulási képesség is a szemkontaktusból származtatható” - meséli Steigervald.

Hibázni könnyű, és a rendszer nagyon büntet

Talán az egyik legnagyobb kihívás, amivel a fiatalabb generációk találkoznak, az az, hogy ebben a digitális világban nem szabad hibázni.

Mindenki csinált hülyeséget tinédzser korában, de most nagyon súlyos következménye lehet egy-egy tinédzserkori hibának.

„Ennek a tudatával együtt élni nyomasztó, nehéz, és rengeteg mentális problémát okozhat, akár az öngyilkosságig vezethet. Felnőtt, szülő vagy éppen nagyszülő legyen a talpán, aki ebben partner tud lenni, mert a tinédzserek rettenetesen titkolják a saját digitális magánéletüket”- sorolja a generációkutató a kihívásokat.

„A szülők leginkább a gyerek tizenkét éves koráig alakíthatják ki azt a bizalmi kapcsolatot, ami tinédzserkorban már nehéz” - meséli a generációkutató. Pedig szükség lenne rá, ez jól látszik a Magyar Tinik a Neten felmérésből is, amelyet harmadik alkalommal készített el a Be Social csapata több mint háromezer tizennégy és huszonöt év közötti fiatal bevonásával.

Hetvenhat százalék mondta azt, hogy inkább chaten beszél bizonyos dolgokról, mint élőben, majdnem a megkérdezettek felének van titkos profilja a közösségi oldalakon, a tizennégy-tizennyolc év közöttieknek pedig a hatvankét százalékától kértek már erotikus fotót, és közel ugyanennyien kaptak is.

Mit csinálnak a fiatalok az interneten?

Mindössze tizenhat százalékuk tölt két óránál kevesebbet egy nap online, annak ellenére, hogy közel ötven százalékuk mondja azt, hogy úgy érzi, túl sokat lógnak az interneten.

„Több mint harmincöt százalékuk harmincnál is több influenszert követ, közel ötven százalékuk vásárolt is valamit a hatásukra, és harminchat százalék mondta azt, hogy szeretne ő is híres lenni az interneten” - sorolja Forgács Mariann a Be Social alapítója a 2023-as kutatás eredményeit. Vagyis valóban igaz az, hogy követik, használják és ők maguk is megosztanak tartalmat magukról és az életükről.

A közösségi oldalak kifejezetten fiataloknak szóló platformok, általában fiataloktól, de ahogyan annak sincs sok értelme, hogy a tinédzserekkel Szomszédok-maraton nézessünk, hogy annak a korszaknak a kihívásait megismerjék, úgy az sem működik, hogy az idősebb generáció magára erőltesse, hogy naponta fél órát tiktokozzon, annak ellenére, hogy valószínűleg nagyon hamar megtalálná a számára is szórakoztató tartalmakat.

A mai fiatalok nincsenek jól

Mondhatjuk azt, hogy régebben is szeretett volna az ember jófejnek és menőnek tűnni a barátai előtt, és korábban is voltak olyanok, akik kifejezetten rosszindulatúan reagáltak dolgokra.

„Nem tudom azt mondani, hogy hamarosan csak magas kultúrát és minőségi tartalmakat fogunk látni az interneten, mert nem csak erre van igény. A megkérdezettek majdnem 55 százaléka mondta azt, hogy úgy érezte zaklatják a közösségi oldalakon, és 2021-hez képest valamelyest nőtt azok száma, akikkel ez többször is előfordult."

„Sokan küzdenek mentális nehézségekkel, amelyeknek csak egy szeletét adja az online tér, a többit a világ alakulása, a gazdasági, környezetvédelmi, politikai kihívások. És hogy ez valóban foglalkoztatja a fiatalokat, az abból is kiderült, hogy az elmúlt évekhez képest nőtt azok száma, akik azt mondták, hogy foglalkoztatja őket az ország politikai helyzete, és több mint nyolcvan százalék válaszolta, hogy szokott politikáról beszélgetni a barátaival” - meséli Forgács Mariann.

Hogy mi a megoldás, az persze nehéz kérdés, egy biztos, hogy közösen, a másik felé nyitva érhető el változás, és mindegyik generációnak van mit tanulnia a másiktól. „Nem mondhatjuk azt, hogy minden felelősség a közösségi csatornák üzemeltetőit terheli, és nem szabad elmenni a szülők példamutatása mellett sem szó nélkül, a tiltás nem megoldás” - hangsúlyozza Forgács Mariann, akivel egyetért Steigervald Krisztián is.

Fontos, hogy a szülő, nagyszülő felismerje, és tegyen az online függősége ellen.

„Tudod időben és térben korlátozni a saját telefonhasználatod? Mert ha a gyerek azt látja, hogy a szülők is folyamatosan a telefonon lógnak, érthető, hogy ők is ezt szeretnék csinálni. Fontos lenne az edukáció, mert a szülők sem tudják, mit kell ezzel a helyzettel kezdeni, hogy mit jelent a digitális tér, milyen jogi következményei lehetnek a való világban is bizonyos tartalmaknak és cselekedeteknek” - foglalja össze.