Amikor a munka már több, mint szenvedély - a munkaholizmus nyomában
Az ismert szenvedélybetegségek, mint például az alkoholizmus, vagy épp a drogfüggőség mellett létezik egy csendes kór, ami sokkal több embert érint, mint ahogy azt gondolnánk. Dolgozni ugyanis mindenkinek kell, és kiváltságos szerencse, ha valakinek olyan munkája van, amit szívből és szeretetből végez. De hol a határ az egészséges munkavégzés és a túlzásba vitt munkamánia között? Mikortól számít valaki munkaholistának?
Munkaholistának lenni nem egyenlő azzal, hogy valaki sokat dolgozik, akár jóval többet, mint napi átlag 8 óra, és sokkal többet, mint amiben megállapodtak annak idején a munkáltatóval. Ez még lehet egyszerű kényszer, elvárás, vagy egy hirtelen határidő.
A probléma azzal van, ha ez kihat más tevékenységekre, kapcsolatokra és egészségügyi állapotra, úgy általában a mindennapi életre.
Munkamánia, mint szenvedélybetegség
A munkaholista – mint az egyéb más függőséggel küzdő – is szerhasználónak minősül. Az ő szere az adrenalin, aminek számára fájdalomcsillapító tulajdonsága van. Érzéseket is csillapít, nem érzi az ember az éhséget, fáradtságot. Ez belső szer, de hatását illetően úgy működik, mint például az alkohol.
„A társadalom valahol ezt várja el, a munkáltató imádja, ha valaki sokat dolgozik, ha éjszakázik - kezdi a tapasztalatit a névtelen munkaholisták csoportjának tagja, becenevén Cila.” Az anonim alkoholisták, a névtelen drogfüggők és még sok egyéb önsegítő közösség mellett ugyanis már létezik a W.A. azaz a Workaholic Anonymous is, ami a többihez hasonlóan szintén egy 12 lépéses programból álló öngyógyító közösség, csak épp nem alkoholbetegek, vagy szerhasználók, hanem kóros munkamániások gyűjtőhelye.
Stresszcsökkentés és immunerősítés természetes módon: ezért érdemes kipróbálni az erdőfürdőzést
Cila tíz éve tagja a W.A. csoportnak, előtte hét éven át járt az Al-Anonba, ami az alkoholbetegek hozzátartozóinak nyújt segítő teret. Nehéz gyerekkora miatt mindig is sokat járt pszichológushoz. 1977-ben született, így fiatal korában még nem léteztek önsegítő közösségek, a szorongásos tünetei viszont teljesen lebénították, így korán szakembernél kötött ki. Munkamániája innen ered.
„Akkor éreztem jól magam, ha éjjel kettőkor még dolgoztam, ahogy bejött egy adminisztráció, álltam is neki azonnal, nem számított senki és semmi. Az akkori párom többször megjegyezte, hogy ez már beteges” - meséli Cila, majd elárulja, hogy gyerekkorából ered ez a tökéletességre törekvés és megfelelni vágyódás.
