Amikor a munka már több, mint szenvedély - a munkaholizmus nyomában
Az ismert szenvedélybetegségek, mint például az alkoholizmus, vagy épp a drogfüggőség mellett létezik egy csendes kór, ami sokkal több embert érint, mint ahogy azt gondolnánk. Dolgozni ugyanis mindenkinek kell, és kiváltságos szerencse, ha valakinek olyan munkája van, amit szívből és szeretetből végez. De hol a határ az egészséges munkavégzés és a túlzásba vitt munkamánia között? Mikortól számít valaki munkaholistának?
Munkaholistának lenni nem egyenlő azzal, hogy valaki sokat dolgozik, akár jóval többet, mint napi átlag 8 óra, és sokkal többet, mint amiben megállapodtak annak idején a munkáltatóval. Ez még lehet egyszerű kényszer, elvárás, vagy egy hirtelen határidő.
A probléma azzal van, ha ez kihat más tevékenységekre, kapcsolatokra és egészségügyi állapotra, úgy általában a mindennapi életre.
Munkamánia, mint szenvedélybetegség
A munkaholista – mint az egyéb más függőséggel küzdő – is szerhasználónak minősül. Az ő szere az adrenalin, aminek számára fájdalomcsillapító tulajdonsága van. Érzéseket is csillapít, nem érzi az ember az éhséget, fáradtságot. Ez belső szer, de hatását illetően úgy működik, mint például az alkohol.
„A társadalom valahol ezt várja el, a munkáltató imádja, ha valaki sokat dolgozik, ha éjszakázik - kezdi a tapasztalatit a névtelen munkaholisták csoportjának tagja, becenevén Cila.” Az anonim alkoholisták, a névtelen drogfüggők és még sok egyéb önsegítő közösség mellett ugyanis már létezik a W.A. azaz a Workaholic Anonymous is, ami a többihez hasonlóan szintén egy 12 lépéses programból álló öngyógyító közösség, csak épp nem alkoholbetegek, vagy szerhasználók, hanem kóros munkamániások gyűjtőhelye.
Stresszcsökkentés és immunerősítés természetes módon: ezért érdemes kipróbálni az erdőfürdőzést
Cila tíz éve tagja a W.A. csoportnak, előtte hét éven át járt az Al-Anonba, ami az alkoholbetegek hozzátartozóinak nyújt segítő teret. Nehéz gyerekkora miatt mindig is sokat járt pszichológushoz. 1977-ben született, így fiatal korában még nem léteztek önsegítő közösségek, a szorongásos tünetei viszont teljesen lebénították, így korán szakembernél kötött ki. Munkamániája innen ered.
„Akkor éreztem jól magam, ha éjjel kettőkor még dolgoztam, ahogy bejött egy adminisztráció, álltam is neki azonnal, nem számított senki és semmi. Az akkori párom többször megjegyezte, hogy ez már beteges” - meséli Cila, majd elárulja, hogy gyerekkorából ered ez a tökéletességre törekvés és megfelelni vágyódás.
„Bennem van ez az érzés, amióta csak az eszemet tudom. Jó tanuló voltam, de nehezen elviselhető gyerek. Csak ötösök voltak az ellenőrzőmben, kivéve a magatartást. Utáltak is az osztálytársaim, de volt is alapjuk” - emlékszik vissza gyerekkorára Cila, aki abba is beavat, hogy állandóan rivalizált. Úgy érezte, ha nem ő a leggyorsabb, ha nem ő jelentkezik elsőként, akkor nincs is joga élni.
Ha más jobban tudja, akkor én senki vagyok. Ez egy nagyon megsemmisítő emlékkép.
Cila megtanult zongorázni is, nagyon tehetségesnek számított, de nem volt hajlandó gyakorolni, erőfeszítést tenni a fejlődésbe, ami miatt később komolyan ostorozta is magát. „Hiába mondta mindenki, hogy jó vagyok, nem hittem el, nem így éreztem. Úgy voltam vele, ha gyakorlás nélkül nem én vagyok a legjobb, akkor az már nem is ér semmit” - tekint vissza az emlékeire.
Soha nem lehet elég jó
„A szenvedés a betegség egyik legtipikusabb tünete” - magyarázza az érintett, majd kifejti, hogy aki benne van, attól szenved, hogy hiába tehetséges, vagy teljesít jól valamiben, közben azzal ostorozza magát, hogy mégsem elég jó. „A másik legjellemzőbb eset a halogatás, és az időszakos munkakerülés. Ezek az időszakok pedig rendre váltakoznak” - meséli Cila, majd kifejti, hogy van amikor olyan periódusokat él át, amikor semmit nem képes csinálni. Ezt nevezi teljes bénultságnak.
Ez a munkaholizmusnak az anorexia nevű oldala, ami pontosan ugyanaz a betegség. A munkaholisták nem tudnak félig aktívan csinálgatni valamit, hogy kicsit lazítok. „Vagy dolgozom, tiszta erőből, vagy ha leállok, akkor mozdulni sem tudok.”
A munkafüggőség szélsőséges állapot.
Vannak munkaholisták, akik hétvégén, ünnepnap, és még a nyaralás alkalmával is dolgoznak. „Mindent és mindenkit (akár észrevétlenül is) irányítani akarok, mindenre oda kell figyelnem, folyamatosan azt kell éreznem, hogy elfoglalt vagyok, és egyidejűleg több dolgot is meg tudok csinálni, azért, hogy hasznosnak érezzem magam.
Vagy inkább azért, hogy ne érezzem a valódi érzéseimet, a félelmet attól, hogy nem szeretnek, hogy nem vagyok elég. Hogy tompítsam a bizonytalanságot, a fáradtságot, így simán elterelem a figyelmem egy kis munkával, és rögtön jó kedvem lesz. Így működöm.”
Miről ismerhető fel egy munkaholista? (forrás: www.munkaholistak.hu)
- jobban vonzza a munka, mint a közeli kapcsolatok, a pihenés
- fél a kudarctól, hogy elveszti állását
- fáradtság esetén is dolgozik, akár élénkítő szerekkel
- plusz munkát, önkéntes feladatot vállal
- egyszerre több dolgot csinál, hogy több legyen elvégezve
- feszültté válik, ha épp nincsen teendője
- elalvás előtt, vezetés közben is a munkára gondol
- kommunikációs eszközeinek és csatornáinak függésében áll
Terápiás lehetőségek
Az első nagyon fontos lépés a testi igényeink felismerése: éhes, dühös, magányos, fáradt. Ezek a legjellemzőbb tünetek. Cila szerint, minél több forrásból táplálkozik az érintett, annál jobb. Jó lehet a pszichoterápia, de a szenvedélybetegségeknél szinte kihagyhatatlan eszköz a csoportterápia, a már említett W.A. (Workaholics Anonymous – Anonim Munkaholisták) csoportja.
A hazai közösséget 2014-ben négy-öt más-más tizenkét lépéses önsegítő csoportból összeállt sorstárs hozta létre, és indította el a gyűléseket. Azóta az Anonim Munkaholisták csoportja rendelkezésre áll azok számára, akik érintettnek érzik magukat. Legfőbb szabály az anonimitás, de részt lehet venni keresztnév megadásával vagy álnéven.
Mindenki csak magáról beszél, annyit oszt meg, amennyit szeretne, és amire éppen akkor képesnek érzi magát. Amikor a társak mesélnek, többen ugyanazt érzik, ugyanazt élték át, és ez nagyon sokat segít. Együtt jutnak következtetésekre.
El lehet érni tünetmentességet, boldoggá lehet válni. Érdemes monitorozni a betegséget, mert progresszív, sokaknak hasznos a folyamatos gyűlésen való részvétel, ahol le kell tenni azt, hogy mindent nekünk kell megoldani. „Nem én vagyok a felelős másokért, én nem tudok mást megmenteni. A gyógyulási folyamat fontos lépése:
amikor már elkezdtem érteni önmagamat, a múlt eseményeit, sok embert újra felkerestem, hogy beszélgessünk régebbi dolgokról.
Rengeteg furcsa, sok pozitív visszajelzést is kaptam, olyat is hogy látták, hogy szenvedek, de nem tudtak segíteni. Nagyon megható volt.”
Ha valami függőség, az feltétlen rossz?
Amint kárt okoz, igen, az. A munkafüggőség nehézzé teszi az életed, átléped az egészséges határt. Érdemes visszatalálni az egyensúlyhoz, hidd el, hogy szükség van a munkán kívüli élmények megélésére.
Gondold végig, hogy tudnád optimalizálni az életed, azon belül az időbeosztásod, és ha nem megy egyedül, kérj segítséget, hogy a függőség mélyére nézhess.