előfizetésem
Hírlevél
Még nincs 30 éves, de már 38 országban és 11 államban járt, és most utazási tanácsadóként segít másoknak
FruMyLens Fruzsi 16 évesen repült először egyedül. Akkor még “csak” Anglia volt a célpont, mára viszont 38 országban és 11 államban járt úgy, hogy még mindig nincs 30 éves. A fiatal lány au pair-ként kezdte Amerikában, aminek köszönhetően járt többek között Mexikóban és Kanadában is. Azóta lakóautóval bejárta már egész Új-Zélandot és Izlandot, dolgozott Norvégiában egy építkezésen, valamint az orosz határhoz közel 30 szánhúzó kutyát gondozott a zord -30 fokos hidegben. De nem hagyta ki a finnországi lehetőséget sem, ahol igloo hoteleket takarított.
Fruzsi azóta vállalkozó lett, utazási tanácsadóként dolgozik és persze rengeteg kalandban van része külföldön, amiről Instagramján számol be követőinek. Millió terve van a jövőre vonatkozóan, amiről sokat beszélgettünk, de mesélt arról is, hogyan került rá erre az útra.
Fiatal felnőttként nem könnyű belevágni az ismeretlenbe. Téged mi késztetett arra, hogy bébiszitterként dolgozz a világ másik végén, Amerikában?
Már gyerekként is arról álmodoztam, hogy egész életemben utazgatni fogok. Imádtam a családi nyaralásokat, és 16 évesen először repültem egyedül Angliába, egy extrémsport táborba – ráadásul akkor még angolul sem beszéltem. Később, a középiskola utolsó évében, amikor mindenki az itthoni továbbtanulási lehetőségeken gondolkodott, én már külföldi programokat keresgéltem. Így találtam rá egy olyan lehetőségre, amellyel két évet tölthettem Amerikában. Bár elsőre lehetetlennek tűnt, mégis hatalmas esélyt láttam benne.
Nem haboztam sokáig, jelentkeztem, és néhány hónap múlva meg is volt az a család, akikkel végül két felejthetetlen évet tölthettem el, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez idő alatt sikerült meglátogatnom 11 államot, valamint eljutottam Kanadába és Mexikóba is, többnyire egyedül.
Most éppen tanulsz, mert egy új világot szeretnél felfedezni, felmerül azonban a kérdés, hogy sosem akartál egyetemre járni? Az életutadból gondolom, hogy nem vagy egy irodában ülős típus.
Nem, soha nem éreztem késztetést arra, hogy továbbtanuljak. Úgy gondolom, hogy a világ tele van olyan lehetőségekkel, ahol a tapasztalat, a talpraesettség és a kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint egy diploma, ami ráadásul sokszor nem is azt a célt szolgálja, amire az ember igazán vágyik. Ezt már nagyon fiatalon megértettem. Most is csupán azért járok egyetemre, hogy megszerezzem az Ausztrál vízumhoz szükséges két év felsőoktatási tanulmányt.
Alig nőttél fel, máris Amerikában dolgoztál, közben bejártad az ország nagy részét és azóta meg sem álltál. Mit jelent számodra az utazás? Mi késztet arra, hogy ennyit utazz, főleg egyedül?
Számomra a boldogság és a szabadság megtestesítője az, amit egyszerűen imádok: új országokat felfedezni, különböző kultúrákat megismerni, és bejárni a világ lenyűgöző természeti csodáit. Ezek azok az élmények, amelyek igazán feltöltenek. Gyerekkorom óta szenvedélyem a videózás, és ma külön örömet jelent, hogy a követőim is élvezettel követik az utazásaimat és csodálják azokat a helyeket, amelyeket bejárok. Többnyire egyedül utazom, mert ha mindig másokra várnék, soha nem indulnék el – hiszen szinte lehetetlen lenne minden utazást mások időbeosztásával összehangolni.
Sosem féltettek a szüleid, a családod?
Dehogynem. Szerintem a szülők mindig félteni fogják a „kicsi” gyerekeiket, bármilyen önállóak is legyenek. Már az első repülésem előtt is sokat jöttem-mentem egyedül, és örökké hálás leszek a szüleimnek, amiért fiatalon a talpraesettségre és önállóságra neveltek. Ennek ellenére, amikor 19 évesen egyedül jártam Mexikó utcáit, vagy Új-Zélandon az autómban kempingeztem, miközben a Gabriel nevű ciklon végigsöpört az országon, természetesen nagyon aggódtak értem.
Szegények az állandó időeltolódás miatt sokszor még aludni sem tudtak, mert mindig azon izgultak, hogy épségben vagyok-e.
Ezek már most olyan helyek, amikről a legtöbb magyar csak álmodni tudna. Hány országban jártál eddig? Számolod vagy nem célod mindenhova eljutni?
Számolom persze, de nem célom, hogy ez a szám egyre nagyobb legyen. Most 38 ország és 11 államnál járok, de oda szeretnék csak eljutni, ami a bakancslistámon van, természetesen ez a lista mindig bővül, ha találok valami szépet.
Követtem a kalandjaidat az interneten, egyszer pedig arra lettem figyelmes, hogy a következő utad Új-Zélandra vezetett. Miért pont erre esett a választásod?
Új-Zéland teljesen spontán döntés volt. Követek egy Ági nevű magyar lányt, aki ott él, és egyszer posztolt arról, mikor nyílik meg a vízum jelentkezési lehetőség. Nem is írtam fel magamnak, csak aznap este eszembe jutott, és gondoltam, megpróbálom. Néhány hét múlva jött az e-mail: megkaptam a vízumot. Ezután felvettem a kapcsolatot Ágival, aki rengeteg hasznos információval látott el, sőt, az autóvásárlásban is segített.
Hogy előteremtsem az utazáshoz szükséges pénzt, visszamentem Norvégiába az építőiparba dolgozni, ahol már 2021-ben is dolgoztam. Mire minden költségemet fedezni tudtam, már Új-Zélandon is elrendeződött, hogy egy magyar családnak petsitterkedjek: két hónapig ingyen szállásom volt, ahol csak egy nyuszit és néhány halat kellett gondoznom. Közben találtam egy szezonális munkát is, amivel egy kis költőpénzt gyűjtöttem az útra, amit már nagyon vártam.
Úton egy életen át
A harmadik hónapomban az autómban élve jártam be egész Új-Zélandot. Az ország hihetetlenül biztonságos: nincs bűnözés, sem ijesztő vagy veszélyes állatok, úgyhogy semmi okom nem volt aggódni. Az egyetlen nehézséget a Gabriel nevű ciklon jelentette, amely éppen akkor söpört végig az országon, történelmi pusztítást hagyva maga után. Egy városban tartózkodtam, amit szinte teljesen elpusztított a vihar, és az előrejelzéseket figyelve tudtam, hogy autóban aludni nem lenne biztonságos.
Így foglaltam egy szállást, eredetileg csak egy éjszakára, de végül három napig ott maradtam, mert a ciklon elmosta az utakat, és nem lehetett továbbhaladni. Szerencsére nem történt bajom, és utólag még ezt az élményt is kalandként élem meg. Új-Zéland minden nehézség ellenére is egy életre szóló emlék marad.
Norvégiában szánhúzó kutyákkal dolgoztál és építkeztél, mesélj erről is!
Az északi országok igazi szerelemmé váltak számomra – bár ezt még nem sejtettem, amikor először odautaztam. Egyszerűen csak nézegettem a Workaway oldalt, ahol önkéntes munkák közül lehet válogatni, és azon gondolkodtam, hova menjek "csak úgy". Így találtam rá egy kutyaszánhúzó cégre, amely Norvégia északi részén, az orosz határ közelében működik. Ott dolgoztam 30 husky kutyával, a zord -30 fokos hidegben.
Ezután Finnországban, igloo hoteleket takarítva folytattam az utamat, majd visszatértem Norvégiába, ahol ezúttal a fjordok vidékén az építőiparban vállaltam munkát. Mindkét ország annyira lenyűgözött, hogy azóta is rendszeresen visszajárok, és komolyan tervezem, hogy egyszer hosszabb időre ott éljek. Az északi vidékek szépsége és nyugalma teljesen elvarázsolt.
Izlandot egy lakókocsival jártad be 10 nap alatt. Ezek szerint a hideg időt szereted?
Valójában ki nem állhatom a hideget – még +20 fokban is fázom, ha felhős az ég. Mégis van valami varázslatos abban, amit a hideg országok nyújtanak. Az érintetlen tájak, a csend, a tisztaság, és az emberek barátságos természete, valamint a kultúrájuk teljesen magával ragadott. Izland például egy igazi csodaország számomra. Először egy indiai barátommal jártam ott, és 10 nap alatt körbejártuk az egész szigetet egy lakóautóval. Azóta is az egyik legkedvesebb helyem a világon.
Márciusban újra visszamegyek, és biztosan nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy meglátogatom!
Ebből az egészből pedig felépítettél egy vállalkozást. Mikor gondoltál rá először, hogy ez a Te utad?
Fel bizony! Már tinédzserként az volt az álmom, hogy bárhol a világon dolgozhassak egy online végezhető munkával. 2020-ban elkezdtem készíteni a TikTok-videóimat, és 2023-ban érkezett az első megkeresésem egy cégtől. Addig külföldön dolgoztam, és ingyen segítettem másoknak abban, hogy ők is külföldre juthassanak, valamint az utazásaik megtervezésében – ezzel gyakoroltam arra, amit most már profin csinálok.
Az első megkeresés után kiváltottam a vállalkozói engedélyemet, és elindítottam az utazástanácsadói szolgáltatásomat. Szerencsére a videózással is folyamatosan haladok, és a célom, hogy legyen 2-3 fix cég, akikkel hosszú távon együtt dolgozhatok.
Új élet a világ túlsó végén - így talált a háromfős család új otthonra Bali szigetén
A következő célod Ausztrália. Mikor tervezel kiutazni és meddig maradsz?
Az ausztrál Work and Holiday vízumhoz két év felsőoktatás szükséges, ezért most a Debreceni Egyetemre járok, hogy ezt teljesíthessem. Sajnos emiatt az indulásom csak 2026-ban lesz, az utolsó pillanatokban, mert a vízumra 30 éves korig lehet jelentkezni. A vízummal 2 évig lehet kint tartózkodni, és ha minden jól megy, és tetszik, akkor szeretnék ott maradni a teljes 2 évre.
Szeretnék venni egy lakóautót, amint kiérek, és abban élni, mert rengeteget szeretnék utazni, és így érné meg a legjobban. Bármilyen szezonális munkára nyitott vagyok, amit ezzel a vízummal lehet végezni, például gyümölcsszedésre vagy állatgondozásra. Szeretnék több különböző helyen dolgozni, és felfedezni Ausztrália különböző részeit.
És Ausztrália után?
A fejemben rengeteg elképzelés van, és szeretném megvalósítani azokat, amelyek éppen akkor a leginkább vonzanak. Afrikában nagy álmom önkénteskedni, és minél fiatalabb koromban szeretném ezt megtenni. Európán belül is szeretnék lakóautóval utazni, felfedezni a legszebb partokat és hegyeket.
Izlandra és Norvégiába is szeretnék költözni, mert imádom a természeti csodáit, és így könnyebben eljuthatok Grönlandra és Svalbardra is, ami szintén nagy álmom. Természetesen, az Antarktiszt is szeretném egyszer meglátogatni! A terveim szinte végtelenek, és mindig azt valósítom meg, ami éppen akkor a leginkább közel áll hozzám.
