A #FOMO már a múlté, éljen a #JOMO!
A folyamatosan fogyasztásra, tettre, vásárlásra buzdító világunkban igazi lázadásnak hangzik azt mondani, hogy örülök, hogy ebből most kimaradok. Az utóbbi években felerősödő Joy of Missing Out (JOMO)-mozgalom, azonban pont ezekre az otthon eltöltött napok nyugalmát reklámozza. A jelenségek váltakozásáról és a „szemeteléttel” való azonosulásról Mráz Katalin pszichológussal beszélgettünk.
Míg az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb kollektív élményének számított FOMO (a Fear of Missing Out), azaz a közösségi élményekből való kimaradás félelme, addig a pandémia átírta a szabályokat, és a 2020-as években már büszkén vállalják fel egyre többen a JOMO-életérzést: Joy of Missing Out, a kimaradás örömét.
Jól eső kimaradás
Péntek este van, feltettél egy hidratáló arcpakolást, készülsz megnézni a kedvenc sorozatodból egy részt, és talán még egy illatgyertyát is meggyújtottál. Egy finom borral, teával, gyümölcslével a kezedben hátradőlsz és a puha párnák közé és megszokottan pörgeted az Instagramot, amikor észreveszed, hogy az idővonaladról csak ibizai bulikról, balatoni vitorlázásokról, túrákról, elegáns koktélbárokról szóló színes képek köszönnek vissza.
Míg pár évvel ezelőtt ezek a tartalmak nyugtalanná tettek volna, és zsigeri szinten tudtál volna azonosulni azzal, hogy #FOMO, addig most már magadban hordozod azt az érzést, hogy valójában abban a pillanatban nem vágyakozol el sehova máshova. A kétezres évek elején Dan Herman alkotta meg a FOMO kifejezését, azt vizsgálta, hogy mitől kopik ki a fogyasztókból a márkák iránti lojalitás, később pedig a kimaradás félelmének mentális hatását vizsgálták felnőtteknél és tinédzsereknél.
A FOMO-t úgy definiálták, mint „az a lappangó szorongás, hogy mások éppen jobban érzik magunkat, mint mi”, „vagy másoknak jobb dolguk van, mint nekünk”. Erre az alapvetően természetes „a szomszéd kertje mindig zöldebb” érzésre a közösségi média azonban olyan szinten ráerősített, hogy a 2010-es évekre emberek tömegei éltek mély boldogtalanságban és elégtelenségben, megsokszorozódtak a depressziós tünetek a konstans kimaradás, lemaradás, elmaradás érzése miatt.
Igen, ezt is megértük: százezreket spórolhatsz a nyelvtanuláson, élj bárhol a világon
Az évtized végére egyes becslések szerint a fejlett országok felnőtt társadalmának több, mint hetven százaléka „szenvedett a FOMO-okozta szorongástól”. „A közösségi média és az internet megjelenése előtt a FOMO mértéke és hatása korlátozottabb volt, hiszen ma ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan kövessük mások életét, eseményeit, sikereit és élményeit. A folyamatos hírfolyamok, posztok és képek növelhetik az érzést, hogy mások élete sokkal izgalmasabb, és ha nem vagyunk ott ’mindenhol’, akkor kimaradunk valamiből” – magyarázza Mráz Katalin pszichológus.
A lelassulás művészete
Ezt követően a pandémia – mint annyi sok másban – a társadalmi, közösségi élmények szabályait is újraírta. A karantén alatt mindenki akarva-akaratlanul rá volt kényszerítve, hogy minimum elviselhetővé tegye az otthon töltött napokat, de az idő előrehaladtával mégiscsak az egyedüllétben, a bezártságban való öröm megtalálása volt a cél. Ekkor váltak virálissá a kenyérsütéses videók, milliók ugyanazt a fetasajtos tésztát készítették vacsorára és ugyanazokat a sorozatokat nézték.
Aki tehette, elsajátított egy új hobbit vagy visszatért egy régihez, kiolvasta a korábban megvásárolt könyveket és visszanyúlt a gyerekkori kreativitásának a kedvelt platformjaihoz. Pár hónap leforgása alatt az egyedül töltött idő megítélése átalakult, és még a kifejezetten extrovertált emberek is megtalálták a szerethető részeit az izolációnak.
A normalitásba való visszatérés után a közösségi médiát elözönlötték a csodás utazásokról és féktelen bulikról szóló reel-ek, de a #FOMO kommentek mégis elmaradtak – ugyanakkor megszaporodtak a bebábozódós, remetelét örömeit hirdető #JOMO alatti bejegyzések. Mráz szerint „a JOMO tulajdonképpen egyfajta válasz a modern digitális korra és a közösségi média által generált állandó információtömegre.
A JOMO azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos az egyensúly és a nyugalom fenntartása az információdömpingben.” A pszichológus véleménye egybehangzik azzal a tucatnyi kutatás eredményével, ami állítja, hogy a kimaradás öröme a belső, egyéni igényekre fókuszál, és a boldogságot nem bizonyos tevékenységektől vagy éppen népszerű tárgyaktól kell várni.
A JOMO-életérzés összhangban van a mindfulness tanításaival, ami a pillanat abszolút megélését tanítja, és egyéb meditációs gyakorlatokkal, amelyek a boldogság önálló megtalálását segítik.
Nem egyenlő a magánnyal
Ez véletlenül sem jelenti azt, hogy innentől az ideális létforma az otthoni, magányos kuckózás lenne. Rákérdeztem a pszichológusnál, aki egy korábbi blogbejegyzésében extenzíven foglalkozott a FOMO-jelenséggel, hogy vajon ennek az ellentéte, a JOMO, vajon árkot ás-e a szociálódásnak?
Viszont megnyugtató válasz érkezik, miszerint a JOMO által „a saját választott tevékenységeinket” élvezhetjük, az őrülten rohanó mindennapokban megteremthetjük azokat az üres órákat, napokat, amiben elmerülhetünk az egyedül eltöltött minőségi időben. Azonban a korábban idézett tanulmányok felhívják a figyelmet, hogy a JOMO-mozgalom zöldlámpát adhat az eleve szociális szorongással küzdőknek a további elszigetelődésre.
Erre Mráz is kitér: „Ne szigeteljük el magunkat teljesen a külvilágtól – még akkor sem, ha időnként élvezzük az egyedüllétet... az emberi kapcsolatok és társadalmi interakciók fontos szerepet játszanak az életminőségben és a mentális egészségben éppen ezért fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az egyedüllét és a társas interakciók között.”
A bolygó számára is hasznos
Mivel alapvetően a legnépszerűbb közösségi média platformok a Z generáció és a milleniálok játszóterei, ők posztolják a legtöbb tartalmat, így az ő élményeik köszönnek vissza a leggyakrabban képekből és bejegyzésekből. Ebben a két korosztályban különösen markánsan jelenik meg a FOMO megélése: az egyre gyorsabban váltakozó trendek követése, a szezonról-szezonra romanticizált úticélok meglátogatása arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy gyorsabban vásároljanak, és osszák meg az élményeiket online.
A digitális marketing idejében a FOMO lehet az, ami a túlfogyasztást és túltermelést is generálja, hiszen mindenkinek azonnal kell ugyanaz a szép top, amit az Instagramon látott, különben nem lesz elég trendi, vagány, sikkes. A tizen-huszonévesek mellett az idősebb korosztály számára is a JOMO nem csak az otthoni teázásra buzdíthat, hanem egy tágabb értelmezése szerint előtérbe helyezi a bolygó számára is létfontosságú lelassulást: kevesebb időszakosan trendi fast fashion darab, kevesebb szennyező repülőút,
kevesebb új elektronikai eszköz, ami sok eséllyel egy év múlva már elavulttá válik.
A JOMO magába foglalja az elmúlt évek összes tanulságát, miszerint a boldogság megtalálható egy kellemes délutáni sétában, egy finom, házi készítésű sütiben, vagy egy lusta vasárnapi olvasásban is – a valódi emberi pillanatokban, nem a minket körülvevő tárgyakban.