A #FOMO már a múlté, éljen a #JOMO!
A folyamatosan fogyasztásra, tettre, vásárlásra buzdító világunkban igazi lázadásnak hangzik azt mondani, hogy örülök, hogy ebből most kimaradok. Az utóbbi években felerősödő Joy of Missing Out (JOMO)-mozgalom, azonban pont ezekre az otthon eltöltött napok nyugalmát reklámozza. A jelenségek váltakozásáról és a „szemeteléttel” való azonosulásról Mráz Katalin pszichológussal beszélgettünk.
Míg az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb kollektív élményének számított FOMO (a Fear of Missing Out), azaz a közösségi élményekből való kimaradás félelme, addig a pandémia átírta a szabályokat, és a 2020-as években már büszkén vállalják fel egyre többen a JOMO-életérzést: Joy of Missing Out, a kimaradás örömét.
Jól eső kimaradás
Péntek este van, feltettél egy hidratáló arcpakolást, készülsz megnézni a kedvenc sorozatodból egy részt, és talán még egy illatgyertyát is meggyújtottál. Egy finom borral, teával, gyümölcslével a kezedben hátradőlsz és a puha párnák közé és megszokottan pörgeted az Instagramot, amikor észreveszed, hogy az idővonaladról csak ibizai bulikról, balatoni vitorlázásokról, túrákról, elegáns koktélbárokról szóló színes képek köszönnek vissza.
Míg pár évvel ezelőtt ezek a tartalmak nyugtalanná tettek volna, és zsigeri szinten tudtál volna azonosulni azzal, hogy #FOMO, addig most már magadban hordozod azt az érzést, hogy valójában abban a pillanatban nem vágyakozol el sehova máshova. A kétezres évek elején Dan Herman alkotta meg a FOMO kifejezését, azt vizsgálta, hogy mitől kopik ki a fogyasztókból a márkák iránti lojalitás, később pedig a kimaradás félelmének mentális hatását vizsgálták felnőtteknél és tinédzsereknél.
A FOMO-t úgy definiálták, mint „az a lappangó szorongás, hogy mások éppen jobban érzik magunkat, mint mi”, „vagy másoknak jobb dolguk van, mint nekünk”. Erre az alapvetően természetes „a szomszéd kertje mindig zöldebb” érzésre a közösségi média azonban olyan szinten ráerősített, hogy a 2010-es évekre emberek tömegei éltek mély boldogtalanságban és elégtelenségben, megsokszorozódtak a depressziós tünetek a konstans kimaradás, lemaradás, elmaradás érzése miatt.
Igen, ezt is megértük: százezreket spórolhatsz a nyelvtanuláson, élj bárhol a világon
Az évtized végére egyes becslések szerint a fejlett országok felnőtt társadalmának több, mint hetven százaléka „szenvedett a FOMO-okozta szorongástól”. „A közösségi média és az internet megjelenése előtt a FOMO mértéke és hatása korlátozottabb volt, hiszen ma ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan kövessük mások életét, eseményeit, sikereit és élményeit. A folyamatos hírfolyamok, posztok és képek növelhetik az érzést, hogy mások élete sokkal izgalmasabb, és ha nem vagyunk ott ’mindenhol’, akkor kimaradunk valamiből” – magyarázza Mráz Katalin pszichológus.
A lelassulás művészete
Ezt követően a pandémia – mint annyi sok másban – a társadalmi, közösségi élmények szabályait is újraírta. A karantén alatt mindenki akarva-akaratlanul rá volt kényszerítve, hogy minimum elviselhetővé tegye az otthon töltött napokat, de az idő előrehaladtával mégiscsak az egyedüllétben, a bezártságban való öröm megtalálása volt a cél. Ekkor váltak virálissá a kenyérsütéses videók, milliók ugyanazt a fetasajtos tésztát készítették vacsorára és ugyanazokat a sorozatokat nézték.
