Te elég nyitott vagy, hogy fogyatékkal élő orvos gyógyítson?
Az inklúzió szó sokak számára talán nem jelent semmit, csupán egy fogalmat, amit olykor hallunk, de ritkán találkozunk vele a mindennapokban. Bokor Györgyi azonban nem csak ismeri ezt a szót, hanem új jelentést adott neki. Az Egyesület az Inklúzióért alapítójaként küldetése, hogy egy befogadóbb, elfogadóbb társadalmat hozzon létre. Erről a küldetésről kérdeztük őt, és szívbemarkoló válaszokat kaptunk.
Bevallom, az inklúzió szó hallatán magam sem tudtam, mire gondoljak, de amikor beszélgetni kezdtem Györgyivel, azonnal megértettem, hogy ez nem csupán egy fogalom, amely a fogyatékos és ép emberek közötti együttműködésre utal, hanem egy valóságos mozgalom, amit a mindennapokban is érezhetünk. A hét éve alapított Egyesület az Inklúzióért szervezet célja pedig nem más, mint hogy bebizonyítsa, igenis építhetünk olyan társadalmat, amelynek a fogyatékossággal élő emberek is teljes értékű tagjai.
Bár az inklúzió megteremtése nehéz feladat, hiszen sokan még mindig illúziónak tekintik, Györgyi és csapata nem hagyta, hogy ez visszatartsa őket. „Gyakran illúziónak tűnhet, hogy az inklúziót, az egyenlő esélyű befogadást előre tudjuk mozdítani. De számunkra ez nem illúzió, mert biztosak vagyunk abban, hogy megcsináljuk. Ezért szervezünk olyan programokat, ahol mindenki megismerkedhet fogyatékos emberekkel, mert a kapcsolódásnak óriási ereje van” – magyarázza Györgyi, majd egy játékra hív minket.
A feladat: gondoljunk bele, hogy találkozunk egy kerekesszékes személlyel egy hétköznapi helyszínen, mondjuk egy edzőteremben. Mit jelent ez számunkra? Amikor felismerjük, hogy a fogyatékos társaink is részesei azoknak a helyeknek, eseményeknek, ahol mi magunk vagyunk, akkor megértjük, hogy valójában nincs is ebben semmi kirívó.
Ne kerüljük el a fogyatékossággal élő embereket csak azért, mert elsőre zavarban érezzük magunkat, mondván: nem tudjuk, hogyan segítsünk nekik, nem tudjuk, mit mondjunk nekik.
Legtöbb esetben a fogyatékossággal élő embereket pontosan tudják, hogyan boldoguljanak egyedül, és ha egyszerűen megkérdezzük tőlük, hogyan segíthetünk, egészen biztos, hogy tudni fogják a választ.
Magamat választottam mások helyett - akkor most egy önző szemét vagyok?
Különbözőek vagyunk, ez természetes
„Alapítótársaimmal mindhárman fogyatékos gyermekeket nevelünk, és mindhárman hiszünk abban, hogy az emberek ugyanannyit érnek. Ezt szeretnénk átadni másoknak, és úgy látjuk, hogy a gyermekek tisztán látják ezt, sokkal könnyebb megértetni velük, hogy minden ember egyformán értékes, mint a felnőttekkel” – meséli Györgyi, aki arra emlékeztet, hogy a változás mindig a gyerekek szívében kezdődik.
De miért van az, hogy még mindig olyan nehéz az inklúzióról beszélni? Miért kell a fejekben egy rámpát építeni? – kérdeztem az édesanyától. A válasza egyszerű, mégis mélyen elgondolkodtató. „Amit nem ismerünk, az gyakran félelmet vált ki belőlünk, vagy legalábbis elszigetelődést. Mi pont ezért megyünk be az óvodákba és iskolákba, és segítünk a gyermekeknek megtapasztalni, hogy a különbözőség természetes.” Az Egyesület számos programot szervez, hogy mindenki felismerje az inklúzió szépségét, hiszen ahol a fogyatékos és ép emberek képesek együttműködni, ott mindig több szeretet lesz.
Az inkluzív piknikek és szemléletformáló tréningek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Györgyi büszkén mesél arról is, hogy már tíz munkavállalóval, illetve több külsőssel is együttműködnek, míg kreatív kampányokkal igyekeznek hírt adni tevékenységükről. Legfrissebb Ne Gondold Túl elnevezésű kampányukkal is arra hívják fel a figyelmet, hogy a fogyatékosságban érintett emberek is csak emberek, akikhez kapcsolódni lehet.
Nálunk a labda
Bokor Györgyi és csapata minden nap azon dolgozik, hogy a világ egy kicsit szebb és elfogadóbb hely legyen. Története inspiráció mindenki számára, aki hisz abban, hogy egy jobb világ nem csak álom, hanem valóság is lehet. Mint Györgyi mondja, a jó példa hat, és milyen igaz. Már csak az a kérdés, hogy mi, kívülállók mit tehetünk? Valójában sokkal egyszerűbb dolgunk van, mint gondoltuk. Legyünk elfogadók!
Az inklúzió csak akkor teljesül, ha képesek vagyunk elfogadni a másságot.
Kerekesszékben dolgozik valaki? Vak ember ül mellettünk az étteremben? Autista színész játszik a színpadon? Down-szindrómás ügyintéző segít? Fogyatékos orvos gyógyít? Igen, ez mind lehetséges, mi több, egyre gyakoribb. Magyarországon a fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzete az elmúlt években jelentősen javult. A legfrissebb adatok szerint a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási aránya 45 százalék, ami jelentős növekedést jelent az elmúlt évtizedhez képest. Korábban, tíz évvel ezelőtt, csupán 18 százalékuknak volt munkája.
Ez a javulás részben annak köszönhető, hogy számos intézkedés és program indult a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci integrációjának támogatására. Az inkluzív munkahelyek létrehozása és a különböző támogatási rendszerek bevezetése hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többük találjon munkát és legyen aktív tagja a munkaerőpiacnak. Ehhez azonban szükség van ránk is, és különösen nagy szükség van Györgyire és a csapatára.