Amikor elkap a flow - pszichológussal beszélgettünk a felszabadult és boldog cselekvés folyamatáról
Vajon számít az idő mennyisége az életben? Bizonyosan, viszont létünk egyes cselekvései olyan felszabadult boldogsággal töltenek el bennünket, hogy ideig-óráig mégis jelentőségét veszti az idő. Előfordult már veled, hogy olyannyira belefeledkeztél az olvasásba, zenélésbe, sétálásba, játékba, sportba vagy akár a munkádba, hogy észre sem vetted az idő múlását? Ha igen, akkor már te magad is megtapasztaltad a flow, vagyis áramlás élményét, amelyet egyesek az életünk tökéletes pillanatainak is neveznek.
Erről a különleges, jutalmazó állapotról beszélgetünk dr. Magyaródi Tímeával, tanácsadó szakpszichológussal és a témában igencsak jártas kutatóval.
Sodródj az árral
Az áramlat-elmélet szorosan összefügg a magyar–amerikai pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály nevével, akinek kutatásai kezdetben főleg a neveléslélektanra, a kreativitásra és a tehetségre, későbbiekben a pozitív pszichológiai jelenségekre fókuszáltak. 1975-ben vetette papírra a flow elméletét, miután számos interjút készített kreativitás témában. Ezt az elnevezést azért választotta, mert a legtöbb alany úgy jellemezte az élményt, mintha sodrásba kerültek volna, vagy lebegnének.
A minimális mozgás is több a semminél, ha egyelőre csak ennyit tudunk bevezetni az életünkbe, már azzal is teszünk valamit az egészségünkért
„A flow során csak és kizárólag az a tevékenység számít, amit csinálunk, figyelmen kívül hagyva az egyéb tényezőket. Ilyenkor az agyunk a könnyed figyelem állapotába kapcsol: ugyanazt a teljesítményt alacsonyabb energiabefektetéssel érhetjük el, amely segíti a teljesítmény fenntartását és maximalizálását” – magyarázza dr. Magyaródi Tímea. Ilyenkor tehát igazoltan megnő a teljesítőképességünk, amelyet gyors intuíciók, fokozott figyelem és szárnyaló kreativitás jellemez, így például a sportpszichológiában és a művészetekben is kiemelt szerepet játszik.
Utólag észlelt élmény
Hogyan ismerjük fel, hogy flowban vagyunk? Sajnos sehogy, mivel ha a folyamat közben ráébredünk, akkor éppen kilépünk belőle. A pszichológus elmondta, hogy az úgynevezett flow-csatornában a személyes éntudatosítás elhalványulása miatt nem tudjuk, milyen benne lenni, így csak utólag tudunk reflektálni rá, például a megváltozott időérzékelésünkkel.
„Rácsodálkozhatunk, hogy már több órája ülünk egy helyben, miközben észre sem vettük, vagy épp ellenkezőleg, és csak pár perc telt el, de sokkal többnek tűnt. Ilyenkor teljesen bevonódunk az élménybe, átszellemülünk, és csupán utólag tűnik fel, hogy kizárólag a feladat számított. Elfeledkezve az éhségről, szomjúságról, esetleg a kényelmetlen ruházatunkról, vagy arról, hogy siettünk volna valahová. A flow-csatornából való kilépést pedig öröm, büszkeség és megkönnyebbülés követi.”
