„Nagyon élvezem a Szemes terelgetését, de elsősorban édesanya vagyok” - Flórián Fannival beszélgettünk

Nagyon jó kérdés, azonban sokkal messzebbről indul ennek a háromszögnek a kialakulása. Egy gyermek hatalmas felelősség. Én a gyermekkoromból adódóan rettegek a kiszolgáltatottságtól. Ez az egyik ok, ami miatt fáradhatatlanul törekszem arra, hogy biztonságot tudjak teremteni a gyermekem számára. Hiába van tele a Szemes szeretettel, jó érzéssel, boldogsággal, szórakozással, mégis egy kötelességtudat áll mögötte.

Alapvetően arra vágytam volna, hogy a kisfiammal tölthessem az első évei minden percét, valahol fájó pont is számomra, hogy ez nem adatott meg nekem, azonban a Szemes mint második gyermek kárpótol, hiszen őszinte, önzetlen kapcsolat van köztünk az első perctől.

A gyermeked születése után mennyi idő telt el, miután újra dolgozni kezdtél?

Az első munkám még sminkesként volt, amikor két hónapos volt Vilmos. Egy esküvőn dolgoztam, amit hónapokkal előtte vállaltam el, az anya-gyermek kapcsolatról semmit sem sejtve. Ez több volt mint lelkiismeretfurdalás, mintha a szívemet tépték volna ki, pedig csak másfél órát töltöttem külön tőle. Köztünk egy világraszóló szimbiózis jött létre amint megláttam. Kínzásnak éreztem minden percet, amit tőle külön kellett töltenem és még most is elérzékenyülök ha belegondolok, hogy patakokat sírtam emiatt tele.

Sokszor küldtem haza neki egy-egy fotózásról az anyatejet taxival, amit a sarokban fejtem le számára, mert egy fotózás, forgatás sokszor 12-16 órát is igénybe vett. Nagyon lassan és nagyon nehezen tudtam átállni.

Szerencsére szabadúszó sminkesként valamennyire én osztottam be mit vállalok el, azonban ez is megtanított arra, hogy jobban értékeljem a munkám és az időm. Ezáltal pedig azt is megtanultam, hogy mindenki annyira értékel engem, amennyire én magamat. Viszont én a két kezemmel és jelenlétemmel kerestem meg a életünk fenntartására az anyagiakat, így muszáj volt heti 2-3 alkalmanként négy napot is dolgoznom. A legnehezebb a logisztika volt, mert minimális segítségem volt Vilmos mellett.

Sikeres vállalkozó vagy, ami rengeteg munkával jár. Most, hogy már nem kisbaba, könnyebben el tudod engedni az anyai feladatokat, ha szólítanak munkahelyi kötelességek?

Vilmos most lesz 5 éves, már oviba jár és nagyon jó kis immunrendszere van, így szerencsére keveset hiányzik. Minden délután én megyek érte fél az oviba fél 5-re és utána együtt vagyunk. Most már van segítségem is, Marcsi, aki Vilmos nyolc hónapos kora velünk van heti 2-3 délutánt. Így meg tudom oldani, hogy néha estig bent maradjak az üzletben, vagy egy-egy eseményen részt vegyek.

Én folyamatosan dolgozom, sajnos éjszaka is, mert fejben mindig futtatok egy két gondolatot. Miközben már tökéletesre fejlesztettem, hogy Vilmos szintjén kis barátjaként tudjak vele játszani amikor együtt vagyunk. Ilyenkor pazarlásnak tartok minden másra időt fordítani, úgyhogy az esti órákra időzítem a háztartást és a főzést. Szerencsére jól kijövünk ugyanis nagyon kreatív, így a kedvenc játékaink közé tartozik minden ami kézműves, illetve imádunk táncolni, mini színdarabokat eljátszani.

A Szemes a második szerelemgyereked, mi a története és hogyan lett ebből egy több városban jelenlévő, extra menő optika?

A saját igényeim, meglátásaim, elveim kreatív tere, ami összefonódik az identitásommal.

Nagyon élvezem a Szemes terelgetését és amennyire az intuícióim alkották most annyira érzem, hogy tudatosság került bele. De mindig egy méterrel a föld felett leszek ebben, mert úgy érzem így tudom csak jól csinálni.

Ez számomra nem csak egy üzlet, rendkívül kedves embereket ismerek meg és hálás vagyok a közelségükért. Mindenesetre az alapgondolatot az üzlethelyiség előzte meg, ugyanis egy kedves házaspár cipőboltot üzemeltetett a budapesti üzlethelyiségben, ahol először baby spa-t szerettem volna nyitni.

De nem éreztem olyan izgatottságot, szerelmet amit a Szemes gondolata hozott az életembe. Örömmel fogadom az ügyfeleket, főzök nekik egy finom kávét akár én, bár ebben Rékát a baristánkat és egyben grafikusunkat soha nem fogom tudni leelőzni.

Mikor jut időd saját magadra és hogyan töltődsz?

Sajnos ezzel küzdök most, ugyanis minden magamra fordított időt sajnálok elvenni a kisfiamtól a Szemestől vagy a háztartástól. A háttérben a látszat ellenére a szervezet sokszor jelez, hogy több időt szenteljek magamra.

Voltak próbálkozásaim, azonban sokszor kellett akár az utolsó percben is lemondani egy edzést akár az üzletből egy hívás vagy más sürgős helyzet miatt. Így feladtam. Az üzlet vezetésének operatív részének kiszervezése pont ugyan nehéz feladat mint, amikor először hagyja az ember a bölcsődében a gyerekét. Sokszor féltékenységet éreztem ha más intézett akár egy garanciális ügyintézést. Így most az elengedés, kiszervezés amit a saját érdekemben tanulok.

Sminkes lévén szerencsés vagyok, mert gyorsan elkészülök az autóban reggelente.

Az ápoltság számomra alapvető és nem férhet össze halasztással vagy lustasággal. Azonban a testi lelki feltöltődés a sor végén kullog. Valahonnan el kell venni mindig.

Sok nő a szülés után kicsit elveszíti önmagát és csak a gyerekre koncentrál. Hajlamosak lemondani a saját igényeikről, felszaladnak a plusz kilók és nem marad énidő. Mi a titkod, hogyan tudtad megőrizni azt a szexi, trendi, lendületes nőt, aki amellett, hogy anya sikeres üzletasszony is?

Az édesanyámtól azt láttam gyermekkoromban, hogy mindig toppon kell lenni. Hiába rossz alvó a kisfiam a mai napig, és alig volt még pár átaludt éjszakája, nekem mégsem jöhet szóba, hogy egy otthon töltött napon, zsíros hajjal, ápolatlanul töltsem el az időt. Számomra az énidő éjszaka van, ilyenkor felteszek egy pakolást, míg megszerkesztek egy posztot vagy hírlevelet. Most kezdtem el manikűrre járni, eddig ez is az éjszakai rutin része volt és számtalanszor altattam vissza a kisfiam aktív géllakkal a kezemen.

A súlyommal egész életemben küzdöttem, nálam az étkezésen csúszik el egyébként minden. Általában délután 4 körül eszem először az autóban. Az esti otthoni edzéseket igyekeztem beiktatni de nagyon sokszor sajnos megengedem magamnak, hogy altatás közben még inkább ott maradjak Vilmos mellett és hallgassam a kis pihegését.

Szerintem ha egy női ápolt az már félsiker.

Felelősség teljes vállalkozónak, gondoskodó édesanyának lenni és közben háztartást is vezetni nem lehet. Őszinte leszek, én is sokszor szétcsúszok fejben, de a megjelenést nem engedheti el egy nő. Nem. Szerintem törekednünk kell rá, hogy kellemes legyen a megjelenésünk, hiába jár áldozattal.

Állítólag a gyerekek 7 éves korukig nagyon kötődnek, és mindent megéreznek, azt is, ha az anyuka nincs épp a topon. Te is tapasztaltál már hasonlót Vilmossal?

Abszolút, bár mi egyébként is két testben egy lélek vagyunk. Nálam minden érzelmi kilengés szavak nélkül tükrözi Vilmos. Emiatt törekszem főként a lelki békém megőrzésére és arra, hogy bármi történik Ő biztonságban érezze magát mellettem.

A közelmúltban volt pár nap amikor elfáradtam és bár nem mondtam vagy mutattam neki, de úgy éreztem, hogy nagyon nagy a nyomás rajtam, fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelve éreztem magam. Azonnal elkezdett tőlem távolodni Vilmos, bezárkózott és amint észrevettem rajta megráztam magam, hogy ne ő legyen az elszenvedője.

Mi az, amit az anyaság ad számodra, de a munkádban is tudod kamatoztatni?

Épp pár napja hallgattam egy podcastet amiben vita téma volt, hogy adhat-e a nővé válásnak pozitív hozadékot az anyaság. Én biztosan állíthatom, hogy teljesen megváltoztam amint megszületett Vilmos és borzasztóan hálás vagyok neki, mert azóta érzem magam egyáltalán nőnek. Nálam türelemben és pszichológiai megközelítésből számos kimondatlan összefüggést adott az üzleti életben is.

A munkámban a kitartásom és a folyamatos megújulás abszolút az ő számlájára írható.

A Szemesbe nagyon sok gyermekes szülő jár így sokszor megértjük egymást, én tudom a legjobban milyen jól esik egy kedves szó vagy egy gesztus, törődés amikor nem érzed jól magad a bőrödben. Nem szeretnék ömlengő lenni, de megteszem. A jelenlegi Flórián Fanni személyisége neki köszönhető.