Én nem félek sem a zsírtól, sem a tojástól, mert tudom, hogy a hormonoknak és az idegrendszernek szüksége van rájuk

Hogy vagy? Pár hónapja szültél, Örs 4 hónapos és Nóri lányod óvodás, 5 éves.

Köszönöm a kérdésed, jól érzem magam, minden rendben velem. Egy boldog nő vagyok! Az az igazság, hogy nagyon vágytam egy fiúgyermekre is. Már a várandósság alatt egy teljesen más létállapotba kerültem, mint ahogy megszoktam magam. Kivirágzott a nőiességem, megszelídültem, nyugodtabb energiák uralkodtak el rajtam és mai napig, ha a fiam a közelemben van, picit lenyugszom.

A szülésélményem pont olyan volt, ahogy én azt elterveztem: gyors. Kettőt pislogtam és megszületett a gyermek. Viharosan, tüzesen érkezett, hisz Kos. Csodálatos érzés két gyönyörű gyermek édesanyja lenni.

A saját testedről, nőiséged kibontakozásáról egészen őszintén, megnyílva beszélsz, hogyan éled meg ezt a folyamatot?

Úgy élem meg, ahogy jön. Ennél egyszerűbben nem is tudnám megfogalmazni. Belülről fakad és ez egy csodálatos, természetes áramlás, amit nem szabad elnyomni magunkban. Hagyni kell kibontakozni.

Egy kisbaba nem igazodik a megbeszélt meetingekhez. A férjednek, Fazekas Tamásnak nemrégiben jelent meg könyve drogprevenciós témakörben, mindenben támogatjátok egymást, de mégis hogyan lehetséges, hogy napi szinten jelen tudsz maradni, frissen főzni, saját könyvet kiadni és folytatni az életmód tanácsadást?

Nem egyszerű, de nekem soha nem volt az. Még szerencse, hogy borzasztóan szorgalmas és ambiciózus vagyok. A kislányom, Nóri 4 hónapos volt, amikor naponta több óra hosszát laptop előtt ülve, a gyermeket a saját munkaprogramomhoz igazítva kreáltam a jövőt és segítettem másoknak megreformálni az egészségüket. Számomra soha nem volt akadály az, hogy anya vagyok és nem is szorítom magam háttérbe, csak azért, mert gyerekeim vannak.

Nekem fontos az önmegvalósítás, kellenek az értékes célok, kell, hogy teperjek valamiért, hogy változást hozzak magam és mások életébe. Örssel a pocakomban, az utolsó hónapban pihentem, addig meg sem álltam. Mikor már éreztem, hogy nem bírom, megkértem az ügyfeleimet, hogy hadd folytassuk szülés után és mindenki nagyon megértő volt velem. Eszméletlen sok törődést, szeretetet és figyelmet kaptam a követőimtől. Korábban 20-25 órát konzultáltam egy héten, most már csak 5-10 órát.

A férjemmel közösen úgy raktuk össze a programunkat, hogy mindenki kiteljesedjen abban, ami számára fontos. Felváltva vigyázunk a gyerekekre és még így sem működik mindig minden terv szerint. Próbálom kihozni a lehető legtöbbet a jelenlegi helyzetből. Szeretem a kihívásokat, szükségem van rájuk a fejlődéshez. Egyébként nem szeretek punnyadni, mert rengeteg ember számít rám. Minden alkalommal, amikor csak egy picit is megpihenek vagy megállok, lelkiismeretfurdalásom van.

Látom azt, hogy nagy gondok vannak a világban, nem csak a táplálkozás területén, de itt különösen problémás a helyzet és szeretnék segíteni. Ha az emberek nem tanulnak a testműködésről és nem válnak tudatosabbá, nem fog javulni az egészségük, a testi állapotuk. Ugyanakkor szeretném elérni, hogy ne rövidtávú, gyors megoldásokban gondolkozzanak, mint amilyenek az egy hetes étrendek vagy fogyókúrák, hanem életmódot váltsanak, ami hosszútávon támogatja őket az egészséges szokásaikban.

A temperamentumodat kitől örökölted?

A mi családunkban anyai ágon főleg nők születtek. Nagymamám, ahogy én emlékszem rá, egy igen kemény, székely asszony volt erőteljes hanggal, határozott kiállással. Hol az ablakban, hol az ajtóban várt, amikor érkeztünk hozzá. Soha nem felejtem el, hogy a konyhában, a kredenc mellett volt egy kis sámlija, ő azon ült és onnan figyelt mindent és mindenkit. Mindkét szülőm sportolt fiatalkorában. Anya táncolt, balettozott, kosarazott, édesapám vízilabdázott, a zenét pedig mindannyian imádjuk a családban.

Amúgy tudom, hogy megszokott, hogy a felmenőktől hozunk vagy öröklünk dolgokat, tulajdonságokat és biztos van benne igazság, de hiszem, hogy tőlük független lények vagyunk.

Említetted nagymamádat, aki határozott székely asszony volt - te hol nőttél fel?

Erdélyből származom, Marosvásárhelyen születtem és ott éltem 28 éves koromig, míg a férjem értem nem jött egy autóval és Magyarországra nem költöztetett.

Erdélyből mi az, amit zsigerből hozol, ami a mai napig is támogat téged?

Én egy olyan családban nevelkedtem, ahol szombatonként jártunk piacra, édesanyám rendszeresen főzött, hétköznap is volt meleg étel. Nem táplálkoztunk hóbortosan, nem jártunk éttermekbe, és mindent eltettünk magunknak télire. Volt egy nagy jéghideg kamránk befőttekkel, savanyúságokkal, lekvárokkal, zakuszkával. Te jó ég, a zakuszkát nem lehetett megunni! Mamáméknál volt disznóvágás, ott helyben ettem a forró, ropogós tepertőt, amit mi otthon úgy mondtunk a családban, hogy tepertyű.

Imádtam a disznóságokat és mai napig jobban szeretem, mint a csirkét. A csirkéből főleg a farhátat, a nyakat, a belsőségeket fogyasztom gyakrabban, ritkábban comb vagy mell. Egy jó házi szalonna, tepertő, májaskrém, egy szaftos flekken vagy egy kolbász nálam mindent visz! Nem a hússal van a baj, hanem a nagyüzemi állattartással. Hogy mit hozok még zsigerből? A szorgalmat, a kitartást, az egyenes beszédet. Ami a szívemen, a számon.

Mi került az asztalra akkoriban a családi ebédeken?

A családi ebédek nagyon megmaradtak az emlékeimben. Mindannyian imádtunk és imádunk mai napig enni. 13 óra környékén ebédeltünk, az asztalt általában én vagy a testvérem terítettük meg. A levesek közül a húsleves velős csonttal, a tárkonyos csirkeragu leves, a fokhagymás leves farháttal és sok csirkenyakkal, a zöldségleves volt a befutó.

A második fogások közül pedig a krumplisaláta jó sok lilahagymával, a fokhagymás mártás karajjal és tésztával, a vadasmártás, töltött káposzta, grillcsirke sütőben, amit anyukám sóágyon sütött. A savanyúságok soha nem hiányoztak és az ecetes sült paprika sem.

Mit gondolsz a tudatos életmódról, egészségről? Szerinted mennyire fogyasztunk túl sok szénhidrátot?

A legfontosabb makrotápanyagok a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék. Ezek a tápanyagok biztosítják az energiát, működtetik a szerveket, hasznosítják a táplálékokat és ezekből kell enni jó minőségben és megfelelő mennyiségben. Bármi, ami túlzott vagy szélsőséges, felborítja a szervezet kiegyensúlyozott működését. Azzal, hogy egyre kevesebb hasznos tápanyagot fogyasztunk, minőségi éhezésnek tesszük ki a testünket.

Amikor a test lemerül és fogytán az energia, főleg a szénhidrátokhoz nyúlunk, pedig nyúlhatnánk a zsírokhoz is, csak ezt kevésbé „dicsőítik”. Szerintem többet kéne beszélni a jó szénhidrátokról. A legtöbb ember nem tudja, hogy a leveles zöldségek is jó szénhidrátforrások, amik lassan szívódnak fel. Azért, hogy az emberek csökkentsék a szénhidrát tartalmat, édesítőszerekkel teli és/vagy szénhidrátcsökkentett termékeket vásárolnak. Ezt nem találom jónak.

Te nem ódzkodsz attól sem, hogy abált szalonnát reggelizz. Az olajok, zsírok rendkívül fontosak a testünknek, az idegrendszerünknek - miért ódzkodunk tőlük mégis?

Úgy gondolom, hogy az ember csak attól tart, amiről nincs valós adata, tudása vagy gyakorlati tapasztalata. Nagyon sokan tényként fogadnak el dolgokat, úgy, hogy ki sem próbálják, meg sem figyelik, milyen hatással van rájuk. De nem ítélem el az embereket, tudom, hogy szeretnének helyesebben étkezni, csak össze vannak zavarodva. Dől feléjük a sok ellentmondó vagy hamis információ, ami engem is zavar, pontosan ezért szeretném, ha tisztábban látnának.

Ez a zűrzavar egyhamar nem fog változni. Ami változni tud, az az emberek hozzáállása a saját egészségükkel és táplálkozásukkal kapcsolatban. Én nem félek sem a zsírtól, sem a tojástól, mert tudom, hogy a hormonoknak és az idegrendszernek szüksége van rájuk. A zsír a testünk egyik fő energiaforrása, a sejtfal építő elemei, a női és férfi nemi hormonok termelődéséhez szükséges anyag, ez sokat elárul arról, hogy miért is fontos.

A tojáshoz is hasonló legendák fűződnek, mint hogy emeli a koleszterinszintet, vagy hogy allergiát okozhat.

A tojásban lévő koleszterin nem káros, mert tartalmaz kolint is és ez gondoskodik a szervezetben a zsírmolekulák feldolgozásáról. A kolin egy esszenciális tápanyag amire a szervezetünknek nagy szüksége van. A tojásban fehérje, zsír és olyan vitaminok meg ásványi anyagok vannak, amelyek nélkül felborul a testünk egyensúlya. Van, aki valóban érzékeny a tojásban lévő fehérjére, de olyan személlyel is találkoztam, akinél a bolti tojás reakciókat váltott ki, a házi tojástól pedig kutya baja nem volt.

Amikor valamilyen táplálékot bűnösnek kiáltunk ki, érdemes leellenőrizni a forrást is, illetve a táplálék minőségét. Ha valakinek komoly érzékenysége van tőle, esetleg nem esik jól neki, akkor én azt javaslom, hogy ne fogyassza, mert ami nem esik jól testünknek, arra nem is fog jól reagálni. A személyesség nagyon fontos. Nem lehet általánosan kijelenteni, hogy „a tojás emeli a koleszterinszintet” vagy „a tojás allergiás reakciókat vált ki”, mert ez nem mindenkire igaz.

Bizonyos szervezeteknél ez megtörténhet, de nem mindenki érzékeny bármire is, amit mondjuk rossz fényben szeretnének feltűntetni, vagy csak azért lejáratni, mert mostanában túl sok a tojásra érzékeny ember. Itt is egy nagyon fontos szempont, hogy a nagyüzemi állattartásból származó húsról, tojásról beszélünk vagy szabadon legeltetett állatok húsáról, kapirgálós tyúkok tojásairól?

Tejet viszont nem isztok, miért? Sőt, korábban a feldolgozott, dobozos magtejeket sem fogyasztottad.

A tejet soha nem „csíptem.” Emlékszem, amikor az oviban a dadus nénik hozták csuporban a tejet meg a kakaót, na meg a tejes puliszkát, már a szagától kellemetlenül éreztem magam. Az én testem egyértelműen jelezte, hogy neki nincs szüksége tejre. Idővel sokat tanultam és olvastam is erről, ami egy jó megerősítés volt számomra, miért nincs szüksége az emberi testnek tejre.

A bolti növényi tejek lehet egy jó alternatíva azoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak fogyasztani tehéntejet, de én azt gondolom, ez is csak egy feldolgozott ital, ami fénykorát éli. Azért kezdtem el házilag magtejeket készíteni, hogy ebben is a természetességre ösztönözzem az embereket, ha már alternatívát keresnek.

Lehet, hogy amit diétának hívunk, az egy egészséges norma lenne?

Sajnos oda jutottunk, hogy ha valaki zöldséget meg halat eszik, attól megkérdezik, hogy „te fogyókúrázol vagy diétázol”? Napjainkban, ami valóban egészséges, az diétásnak számít. Így terjedt el a köztudatban, pedig ezek azok a tápanyagdús ételek, amiből nekünk rendszeresen és jó minőségben kéne fogyasztani ahhoz, hogy a szervezet kiváló zsírokhoz, rostokhoz és egyéb értékes összetevőkhöz jusson, amiből tud építkezni.

A zöldségeket a diétás, fogyókúrás ételek közé soroljuk, pedig hozzátartoznak a természetes étrendünkhöz. A zöldségfogyasztás szerves része egy minőségi táplálkozásnak. Szerintem azért sajnálja a legtöbb ember magát amikor ezeket fogyasztja, mert szívesebben megeszik egy hamburgert, egy tésztát, édességet stb., illetve elég gyakran kigúnyolják a valóban egészséges étrendet: „nem vagyok kecske, hogy lapikat egyek” (lapi: Erdélyben a növénylevél) és ehhez hasonló megjegyzések kerülnek be a köztudatba és terjednek szájról szájra.

Én azt látom, hogy az emberek testi állapota egyre rosszabb és elfogyott a türelmük. Rengeteg a testi nyűg, amivel nem tudnak mit kezdeni, ezért mindenfélével próbálkoznak, csak legyen végre valamilyen látszata. Általában fogyni szeretnének, de nem számolnak azzal, hogy önmagában egy fogyás még nem tesz egészségessé. Lefogyhatsz úgy is, hogy a teljes hormonháztartásod felborul, ugyanúgy puffadsz és görcsölsz, mint korábban. Először rendbe kell tenni az egészséget, hogy beinduljon ezzel párhuzamosan egy kiegyensúlyozott fogyás, ami heti egy kilót jelent.

Mit gondolsz a vegetáriánus, illetve a vegán étkezésről?

Ez egy nagyon vitatott és megosztó téma. Mindenkinek jogában áll olyan táplálkozást folytatni, ami az ő testének jó. Én is ezt tanítom és erre hívom fel az emberek figyelmét. Amire szerintem fontos figyelni, hogy ne „divatból” kezdjünk el vegetáriánusok vagy vegánok lenni. Ne azért zárjuk ki a húst, mert a legjobb barátnőnk is húsmentes diétán van. Abban az esetben ne fogyasszunk húst, ha tényleg azt érezzük, hogy ez nekünk nem tesz jót, mert kipróbáltuk és megfigyeltük.

Ha kizárjuk az étrendünkből, de mégis sóvárgunk érte, jelzi a szervezetünk, hogy igénye van a jó minőségű fehérjékre, akkor ez egy egyértelmű jele annak, hogy szükség van rá. Ami engem illet, egyszer kipróbáltam egy hétig, hogy nem eszek húst és nagyon erőtlennek, idegesnek éreztem magam.

Mondtad, hogy a férjed szépen átköltöztetett Budapestre. Ez volt a te nagy változásod. Szerinted őt hogyan alakította az, hogy együtt vagytok?

A férjemmel egy olyan életszakaszban ismerkedtem meg, amikor semmi kedvem nem volt a párkapcsolatokhoz korábbi csalódások miatt. Ő keresett meg engem. Éppen egy országfutáson vett részt a Drogmentes Magyarországért Mozgalom csapattagjaként, amire engem is meghívtak, de nem sikerült elmennem. Felvette velem a kapcsolatot és közel másfél hónapig írogattunk egymásnak, majd az országfutás végeztével meglátogatott Vásárhelyen.

Elég hamar felfedeztük, hogy sok tekintetben hasonlóak vagyunk, ezért nem volt kérdés, hogy szeretnénk komolyabb célokat kitűzni, ami a jövőt illeti. Amióta együtt vagyunk, neki gyökeresen megváltozott az életmódja, a táplálkozása, a hozzáállása az egészségéhez. Nagyon tetszik benne, hogy tanítható, formálható, nyitott az újdonságokra. Ha azt mondom valamire, hogy ez jó meg egészséges, ő megeszi. Bízik bennem és ő is látja, hogy amire nevelem a családunkat, az neki is jót tesz. Igénye lett a zöldségekre, elolvassa az összetételt a boltokban, elmegy a piacra, présleveket iszik.

Egy képet is festett rólad. Szereted magad olyannak látni, ahogyan ő lát téged?

Igen, festett rólam egy képet, amit mai napig imádok. Nagyon jól ismer engem és tudja, hogy mit kell kiemelni bennem, tisztában van azzal, hogy mi az ami nekem tetszik és amitől boldog tudok lenni. Csodálatos művész!