Az is filmterápia, ha megnézek otthon egy filmet munka után?
Sokan szeretjük a filmeket és harminc felett egyre több embert foglalkoztat az önismeret, valamint a személyiségfejlesztés, így adja magát az ötlet, hogy összekapcsoljuk a kettőt. A filmek tükrözhetik az életünket, egyedülálló lehetőséget kínálva a szemlélődésre, a növekedésre és a gyógyulásra. De elég annyi, hogy munka után megnézünk egy drámát a Netflixen vagy keresünk a neten egy „10 film, aminek hatására megváltozik a gondolkodásmódod” listát és végigpörgetjük?
Mi egyáltalán a filmterápia?
Harsányi Kata pszichológus a következőképpen definiálja a filmterápiát: egy művészetterápiás módszer, mint amilyen többek között a képzőművészeti, a zene- vagy éppen a táncterápia. A művészetterápia széles körben alkalmazható módszer, ami az önismereti munkával éppen csak ismerkedők számára is alkalmas eszköz, annak köszönhetően, hogy aktív és passzív formája is van.
Az aktív forma maga az alkotás (pl. éneklés, zenélés, táncolás, stb.), ami az önkifejezést és ezáltal az érzelmek kifejezését segíti. A passzív vagy befogadó forma a „kezdők” számára nyújt komfortos lehetőséget arra, hogy érzelmi világukat jobban megismerjék és megfigyeljék, milyen hatással van rájuk egy-egy alkotás. Idesorolhatjuk azt is, amikor megnézünk egy múzeumi kiállítást, illetve legtöbbször a filmterápia alatt is a filmek nézését, befogadását értjük.
A filmterápia segíthet megbirkózni az élet kihívásaival azáltal, hogy a karaktereken keresztül útmutatást ad. Önreflexióra késztet, ami rávilágít a motivációinkra, az elfojtott érzéseinkre, a félelmeinkre, a pozitív, valamint a negatív tulajdonságainkra, a hiányosságainkra, és ezek összessége támogathatja az egyén fejlődését, de akár gyógyulását is, ha mentális problémákkal küzd. Mindemellett a filmterápia előmozdíthatja a kommunikáció és az empátia fejlesztését is.
Horrorterápia segíthet legyőzni a félelmeinket és feldolgozni a traumáinkat?
Hogyan segíthetnek a filmek az önfejlesztésben, az önismeretben?
A pszichológus szerint a filmek segítségével feltérképezhetjük az aktuális érzelmi állapotunkat, és azonosíthatjuk a minket foglalkoztató témákat, illetve a számunkra fontos értékrend megfogalmazásában is a szolgálatunkra lehet. „Egy-egy karakter megismerése serkenti a saját identitásunk megfogalmazását is, egyáltalán elkezdhetünk arról gondolkodni, hogy mit tennénk hasonló helyzetekben, vagy ha az alapoktól kezdjük: élnénk-e olyan helyszínen, mint a főhős? Vállalnánk azt a munkát, amit ő?” - mondja.
Bizonyos alkotások már eleve olyan témát vagy dilemmát dolgoznak fel, amelyekben véleményt alkotva az önismeretünk új rétegeit ismerhetjük meg, ilyen például a Barbie, a Sophie választása, a Három szín trilógia vagy a Szegény párák. De vannak kimondottan önsegítő jellegű filmek is, ahol a sorstárs szereplővel való azonosulás segíthet a különböző problémák megértésében és feldolgozásában:
- Gyász: Afterlife, Egy különc srác feljegyzései, Coco, Lefkovicsék gyászolnak, Mögöttem az élet
- Alzheimer-kór: Megmaradt Alice-nek, Iris - Egy csodálatos női elme, Vasárnap, Az apa
- Depresszió: Melankólia, Csodálatos fiú, Átlagemberek, Napos oldal
- Párkapcsolati krízisek: Mielőtt felkel a nap trilógia, Házassági történet, Jelenetek egy házasságból, Egy makulátlan elme örök ragyogása
- Testképpel kapcsolatos problémák: My Mad Fat Diary, A túl szexi lány, Dumplin' - Így kerek az élet, Precious - A boldogság ára
Elég a fejlődéshez, ha megnézünk egy filmet otthon?
„Önmagában nem lesz terápiás hatású, ha „csak úgy” megnézünk valamit. A terápiás munkában úgy célszerű a filmeket alkalmazni, hogy eleve bizonyos, minket foglalkoztató témák alapján választunk, majd a megnézése után elemezzük is a minket ért hatást. Például gondolkozzunk el azon, melyik karaktert éreztük legközelebb magunkhoz? Ki az, akivel egyáltalán nem tudtunk azonosulni? Hogyan hatott ránk összességében a film?” - magyarázza a szakértő.
„Otthoni használatra” főként az önsegítő filmek nézését javasolja Harsányi Kata. Ezek képesek megadni a „nem vagyok egyedül” érzést, ezáltal növelik a megküzdési kapacitásunkat, energizálnak vagy akár segíthetnek a helyzetünk elfogadásában is. A szakértő azt javasolja, ha komolyabb önismereti céllal szeretnénk a filmeket használni, ajánlott csoportos lehetőséget (pl. filmklub) vagy egyéni terápiás kiegészítést választani, hiszen a külső meglátások, kérdések, új szempontokat adhatnak, és segítenek abban, hogy ki tudjunk lépni a megszokott gondolati spirálból, továbbá más perspektívából tekintsünk magunkra.
Ilyen helyzetekben általában a film befogadása után bizonyos kérdésekről beszélgetnek a csoportban/terápián, vagy naplózni is lehet a gondolatainkat. Mindenképpen megvan az előnye annak, ha szakember felügyelete mellett alkalmazzuk a filmterápiát. A filmek által gerjesztett érzelmek segíthetik a terapeutát és a pácienst abban, hogy együtt gondolkodjanak, és analógiákat alkossanak a szereplők döntéseiről, érzelmeiről, személyiségéről vagy arról, ahogy másokhoz viszonyulnak.
„Amikor a technikát megfelelően alkalmazzák, és a páciens azonosulni tud egy adott szereplővel, harmadik személyben beszélhet az életéről és a helyzetéről anélkül, hogy leleplezné magát” - mondja Elena Sacilotto a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője, amiből az El País oldalán idéznek. Az olasz Pavia Egyetem pszichológia doktora azt állítja, hogy a páciens készségeket tanulhat a szereplőktől, és inspirációt kaphat, ha megbeszéli a látottakat egy szakemberrel, aki irányítani tudja.
Hogyan érdemes egyedül belevágni?
A pszichológus szerint a legfontosabb: ne legyenek elvárásaink. Nagyon sokat jelent, ha nyitottan tudjuk megnézni a filmet és tényleg a saját megélésünkre figyelünk, ezért ne olvassuk el a kommenteket, ajánlókat, ne „készüljünk fel” belőle. „Legyen energiánk a filmre, tudjunk figyelni az alkotásra és magunkra is. Például, ha úgy érezzük, hogy túlságosan felkavar, kapcsoljuk ki. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy élmény inkább árt, mintsem használ - például ha egy traumát átélt személy hasonló traumát lát egy filmben vagy fotón, az újra feltépheti a (még be nem forrt) sebeit.
A szakember abban is segíthet, hogy olyan intenzitású, mélységű eszközt (filmet) válasszon, amit képes megemészteni az illető” - tanácsolja. Miután megnéztük az alkotást, hagyjuk kicsit ülepedni a gondolatainkat és érzéseinket, de ne feledkezzünk meg róluk! Írjuk le a legfontosabb élményeinket és akár később olvassuk is újra őket. Az is szuper, ha találunk valakit, akivel megbeszélhetjük a tapasztalatainkat.
Viszont nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a filmterápia nem mindenki számára hasznos. „Nem hiszem, hogy létezik olyan, ami mindenkinek bevált” - mondja Ana Fernández az El Paísnak. A pszichológus úgy véli, vannak olyanok, akik menekülésként néznek filmeket, és nem mélyednek el bennük. Mások elutasíthatják azokat a témákat, amelyek nem illeszkednek az alapvető elképzeléseikhez, vagy egyszerűen ragaszkodnak ahhoz, ami megerősíti véleményüket, ám ebben az esetben ajánlott szakértőhöz fordulni, akinek az útmutatása segíthet reálisan látni önmagunkat és a helyzetünket.