Működhet a filmnézés, mint megküzdési stratégia? A szakértő válaszol
Gyakran érnek bennünket kellemetlenségek, stresszhelyzetek, olykor pedig traumák, veszteségek is. Ezeket a szituációkat mindenki másképp kezeli és dolgozza fel, rengetegen vannak például, akik a sorozatok és a filmek világát hívják segítségül. Vajon ezek valóban segíthetik a megküzdési stratégiánkat?
A megküzdési mechanizmus olyan stratégia, mely segít abban, „hogy egy személy megküzdjön egy elárasztó/ megterhelő külső nyomással (stresszel)” - írja a Reikon Pszichológia. Mindenki alkalmaz ilyen stratégiákat, de nem mindegy, hogy pontosan melyik típushoz nyúlunk, mert vannak olyanok, amik akár károsak is lehetnek.
Többféle rendszer szerint kategorizálhatjuk őket, Verywell Health cikkéből kiderül, hogy a problémához való közelítés módjától függően léteznek aktív és elkerülő megküzdési mechanizmusok. Az aktív megküzdés azt jelenti, hogy az ember felismeri a stressz forrását, és lépéseket tesz a helyzet vagy az arra való reagálás megváltoztatására. Az elkerülő megküzdés akkor következik be, amikor figyelmen kívül hagyja a problémát és várja, hogy a stressz magától „elmúljon”.
Azok, akik tudatosan törekszenek a boldogságra, gyakran elégedetlenebbek, mivel irreális elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben
Azt gondolhatnánk, hogy kizárólag az aktív megküzdés a jó irány, attól, hogy valaki e típus mellett dönt, még nem jelenti azt, hogy egyenes úton van a gyógyulás felé. Hiszen ahogy fentebb említettük, nem minden megküzdési mechanizmus hasznos és járul hozzá lelki fejlődésünkhöz. A pozitív megküzdési készségeket, stratégiákat adaptívnak (alkalmazkodónak, az angol „adapt” kifejezésből), míg a negatív „párjaikat” maladaptívnak nevezi a pszichológia.
Adaptív és maladaptív megküzdési stratégiák
Bontsuk ki egy kicsit a stratégiák jó-rossz tengelyét! Az adaptív megküzdési mechanizmusok lehetővé teszik, hogy változtassunk egy stresszes helyzeten, vagy módosítsuk az arra adott érzelmi reakciónkat, illetve támogatják egy adott probléma feldolgozását. A legnyilvánvalóbb és legegyszerűbb az, ha szakértőhöz fordulunk a gondjainkkal, de már az is elég lehet, ha egyáltalán beszélünk róluk egy elfogadó közegben. További adaptív megküzdési stratégia lehet:
- Légzőgyakorlat
- Elmélkedés a problémán
- Naplóírás
- Olvasás
- Különböző terápiák: aromaterápia, filmterápia, erdőfürdő, stb.
Ezzel szemben a maladaptív megküzdési módok csak elterelhetik a figyelmet a stresszről, ugyanakkor könnyen fizikai és érzelmi károsodáshoz vezethetnek. Ezeket általában olyan emberek alkalmazzák, akik gyermekkorukban traumát vagy bántalmazást éltek át. Ilyenek a következők:
- Önkárosító magatartásformák: drogok, alkohol, öngyilkossági kísérlet, túlzott evés
- Agresszió
- A probléma tagadása/figyelmen kívül hagyása
- Elszigetelődés
A filmterápia, mint megküzdési stratégia
Bizonyára nem sok mindenkinek lesz idegen a stresszes nap után a kedvenc sorozatába való menekülés. De vajon melyik lehet nagyobb a segítség - ha az ember vidám, szórakoztató sorozatokat néz, mint amilyen az Agymenők vagy a Jóbarátok és egyszerűen kikapcsolódik, vagy hatékonyabb, ha megnéz egy problémájához illő filmet, ami esetleg rá is vezetheti a megoldásra?
Ez persze nagyban függ a probléma súlyosságától. Tarján Ádám, klinikai szakpszichológus és filmterapeuta szerint a kérdés az, mi a hosszú távú cél.
„Ha mintegy tüneti kezelésként a megbomlott pszichés egyensúlyt szeretnénk helyreállítani és nem törekszünk a személyiség megváltoztatására, a problémákat elfedő módszerek kerülnek előtérbe, ilyen lehet például szórakoztató rajzfilmek vagy sorozatok nézése, amelyek segíthetnek a páciensnek megküzdeni a rossz hangulatával. Egy mélyebb, inkább a nehézségekkel való szembenézést támogató terápia esetében a kliens problémájához illeszkedő film megnézése segíthet előrelépni az adott nehézséghez kapcsolódó területeken.”
A szakértő szerint a filmterápiára, mint a hagyományos pszichoterápiás eszközök kiegészítőjére érdemes gondolni. Alkalmazása sokféleképpen tudja javítani a terápia hatékonyságát, egy aktuális trauma feldolgozását.
Tarján Ádám elmesélte az egyik páciense esetét: egy munkahelyi zaklatáson átesett női betegének Lars von Trier Dogville-A menedék-jét és Alain Resnais Szerelmem, Hirosimáját ajánlotta megnézésre. A Dogville hősnője gengszterek elől menekülve egy vidéki kis faluban talál menedékre, azonban a falu lakói kihasználva szorongatott helyzetét valamennyien megalázzák őt.
Végül váratlan hatalom kerül a hősnő birtokába, amellyel bosszút áll a falu lakóin. Ennél a filmnél természetesen nem a bosszúra való sarkallás volt a cél, hanem az, hogy a páciens rátaláljon a saját erejére, és legyőzze tehetetlenséggel kapcsolatos hiedelmeit.
A Szerelmem, Hirosima főszereplője egy francia asszony, aki az atombomba által elpusztított Hirosimában jóval a világháború után egy japán férfi szeretője lesz. A nő nagyon mély bizalmat érez iránta, és elmeséli neki traumatikus emlékét, amiről még férje sem tud: a világháború idején Franciaország német megszállása alatt még tini lányként beleszeretett egy német katonába. A háború végén a katonát megölték, őt pedig hazaárulónak a bélyegezte a felszabadulás hevében az őrjöngő tömeg.
„Történeted örökké a felejtés borzalmára fog emlékeztetni” - mondja a filmbeli férfi a nőnek. Ez a mondat fontos terápiás tanulsággal is szolgál. A feldolgozatlanul eltemetett emlékek örökké kísértik áldozatukat, megnyugvást csak feldolgozásuk, élettörténetbe illesztésük hozhat.
A filmek hőseivel való azonosulás tehát segítheti a pácienseket a félelmeikkel való szembenézésben. „Szorongásokkal küzdő betegeimnek el szoktam mondani, hogy a szorongásos érzéseik elfogadása és a szorongásos élményeik elkerülésének abbahagyása nagymértékben tudja csökkenteni a félelmeiket. Azonban az ember ösztönösen fél a szorongáskeltő helyzetektől és a szorongás érzésétől, és mindent megtesz, hogy ezeket elkerülje.
Ezért fontos, hogy lásson egy olyan hőst, aki csak úgy érheti el célját, hogy feladja az ismeretlentől való félelmét, és hitére szembenéz vele. Erre szoktam példaként megmutatni a hídjelenetet az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmből. Ebben Indiana Jones leküzdve ösztönös félelmét kilép a szakadékba, ám nem zuhan bele, lába alatt láthatatlan híd jelenik meg, amely átviszi a túloldalra.” - magyarázza a szakértő.
Tarján Ádám azért is tartja pozitívnak a filmekkel való munkát, mert a modern kognitív terápiás eljárások elválaszthatatlan része a házi feladat, ami segíti a terápiás hatást az ülések közötti időre is kiterjeszteni. A páciensek sokszor vonakodnak annak elvégzésétől, de ha feladatként filmek megtekintése is szóba kerül, általában növekszik az együttműködési hajlandóság.