Utazás tudatosan: egyensúly a tömegturizmus helyszíneinek felkeresése és a lassú turizmus között
Az utazás ma már nemcsak a turnusos tengerparti üdülésekről és a kötelező látnivalókkal tűzdelt városlátogatásokról szól. A világ még szélesebbre nyitotta kapuit, így egyre többen keresnek alternatívákat a tömegturizmus által sújtott desztinációkkal szemben, ezáltal a „slow tourism”, vagyis lassú turizmus mozgalom mindinkább előtérbe kerül.
De mi van akkor, ha valakit továbbra is vonzanak a klasszikus, turistás látnivalók? Valóban problémás a járatlan utak helyett a kitaposott ösvényt választani? Létezik köztes megoldás?
Róma elesett?
Két hete értünk haza Rómából. Az örök város utcáit járva kettős érzéseim támadtak: egyrészt lenyűgözött a megelevenedő történelem, hálás voltam, hogy átélhettem azt, amit az UNESCO Világörökség részét képező centro storico és a külkerületek nyújtanak (a város szélén volt a szállásunk, ahol leginkább helyiekkel és bevándorlókkal találkozhattunk). A belvárosban tapasztalt zsúfoltság és a túlterhelt infrastruktúra azonban megmutatta, hogy Róma már nemigen képes lépést tartani az idegenforgalommal.
Ez a városvezetésnek is feltűnt, és különböző szankciókkal próbálják megfékezni a turistahordák okozta nehézségeket (például fizetőssé tennék a Trevi-kutat). A város falai továbbra is állnak, a világ fővárosa hosszú évszázadok óta fogadja a látogatókat, akik mind-mind részesei szeretnének lenni az utánozhatatlan Róma-élménynek.
VR, AR, AI - Így forgatja fel a turizmust a mesterséges intelligencia
A Tevere-parti városban 2023-ban mintegy 35 millió turista fordult meg, a 2025-ös jubileumi szentévben pedig ez a szám még nagyobb lehet a zarándokturizmus révén. Mi az etikus megoldás ilyen helyzetben? Mondjunk le az olyan látnivalókról, mint a római Colosseum, a párizsi Eiffel-torony, vagy a barcelonai Sagrada Família, ezáltal is enyhítve a tömegturizmus okozta terheken?
Lassan járj, tovább érsz
Egyes desztinációkról az a hír járja, hogy egyszer az életben, ha törik, ha szakad, látni kell őket – ilyenek a fentebb említett városok is, amik milliókat vonzanak évente. Ezzel együtt egyre több embert zavar a zsúfoltság: az, hogy az „instagrammable” fotók kedvéért hosszú sorokat kell kivárni, nem lehet nyugodtan, átszellemülten befogadni a látottakat, vagy épp a természeti környezet tönkretétele zajlik „turizmus” címszó alatt.
Többek között ezek miatt nőtt a slow tourism népszerűsége az elmúlt években, ami főleg az autentikusságra és az elmélyült, lassú utazásra helyezi a hangsúlyt.
Lényegét tekintve a slow tourism a helyi kultúrával való mélyebb kapcsolat kialakítását és a fenntarthatóbb utazást helyezi előtérbe. A mozgalom célja, hogy ne csak a felszínt kapargassuk utazás közben, hanem valóban éljük meg, amit az adott helyszín adni tud.
Ahogy mondani szokás, nem a látnivalók „kipipálása” a lényeg, vagyis, hogy hány nevezetességet jártunk körbe, hanem, hogy mennyire sikerült megismerni a desztináció értékeit, történelmét, szokásait, a helyiek életstílusát. Ez az utazási forma egyfajta válasz lehet a tömegturizmusra, hiszen a gyors, felületes „menjünk és tudjuk le a nevezetességeket”-féle mechanikus barangolás helyett a teljesebb felfedezés élményét nyújthatja.
Létezik köztes út?
De mi van akkor, ha a goai jógatábor, a jávai vulkántúra vagy az iráni nomádlátogatás helyett/mellett látni szeretnénk a milliós látogatottságú Kiotó gésanegyedét, London Big Benjét vagy épp Róma csodáit?
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt a hagyományos, szervezett turizmus és a slow tourism között? Léteznek olyan módszerek, trükkök, amik által a „kötelező” nevezetességek felkeresése mellett is lehetünk „lassú turisták”.
Rugalmas tervezés: Tapasztalataim alapján különleges emlékeket adhat, ha az utazás során hagyunk időt a spontaneitásra is. A „kötelezők” meglátogatása mellett próbáljuk beiktatni olyan dolgokat, amikről addig nem is hallottunk. Spontán séta egy szép parkban, kávézás egy kis, ismeretlen helyen, kevésbé ismert helyi specialitások megkóstolása, esetleg a szomszédos településre való átugrás jócskán hozzáadhatnak az összélményhez. A lényeg: engedjük el magunkat és néha térjünk el az előre kreált útitervektől.
Időzítés: Az időzítés kulcsfontosságú lehet, ha el akarjuk kerülni a tömeget. Ha van rá lehetőség, a főszezonon kívül utazzunk, és/vagy válasszuk a hajnali, kora reggeli, késő esti órákat a kiszemelt nevezetesség megtekintésére. Hogy mit nyerünk mindezzel? A hagyományos helyszínek ilyenkor kevésbé zsúfoltak, ezáltal nyugodtabb környezetben adhatjuk át magunkat azoknak, és még az Insta-fotók is ütősebbek lesznek ilyenkor.
Mélyre merülés: Érdemes arra is figyelni, hogy amikor ellátogatunk a sokak által kedvelt helyszínekre, ne csak egy-egy social mediára készülő fotó erejéig maradjunk. Ha már repülőre/autóba ültünk és eljutottunk oda, ahová lehet, hogy másoknak soha nem lesz alkalmuk, vegyünk részt helyi túrákon, beszélgessünk a helyiekkel, próbáljunk ki a kevésbé ismert éttermeket, vagy látogassunk meg kisebb, rejtett múzeumokat, piacokat is.
Ezáltal nemcsak magunknak tesszük teljessé az utat, de az ismerőseinknek is komplett beszámolókat adhatunk.
Fenntarthatóbb utazás: A slow tourism egyik legfontosabb aspektusa a fenntarthatóság, ami a hagyományos turizmusba is integrálható. Keressünk olyan szállásokat, éttermeket, programokat, amelyek kiemelten kezelik a környezettudatosságot, támogassuk a helyi kisvállalkozásokat, és utazzunk úgy, hogy minimalizáljuk az ökológiai lábnyomunkat (ha tehetjük, sétáljunk és biciklizzünk, vásároljunk termelői termékeket, kerüljük a szemetelés minden formáját stb).
Egyik utazási mód sem fekete vagy fehér
Az, hogy valaki az autentikus élményeket és a tematikus/niche programokat részesíti előnyben, nem jelenti azt, hogy le kell mondania a világ legismertebb turisztikai helyszíneiről. Római utazásunk során arra törekedtünk, hogy úgy lássuk a várost, amilyen, emellett pedig térjünk le a szokványos útakról.
Nézzük meg, hol és mit vásárolnak a helyiek, milyenek a kisebb, eldugott templomok, hogyan élnek az indiai, filippínó vagy más népek a város határán, hogyan buszozzunk úgy, ahogyan a rómaiak teszik, mikor érdemes beiktatni a híres látványosságot stb. Ezekről főleg netes oldalakon, valamint a social mediában tájékozódtunk (például az Örök város – Róma Facebook-csoportban, továbbá Instagramon, Redditen, valamint a szállásadónktól kapott információk alapján).
Végső soron az utazás arról szól, hogy jól érezzük magunkat, miközben minél aprólékosabban felfedezzük a körülöttünk lévő világot. Ha az tesz boldoggá, az kapcsol ki, hogy meglátogatjuk az emberiség történetének legikonikusabb helyszíneit, akkor tegyük azt.
Azonban a bolygó egyre sérülékenyebb, a legnépszerűbb nevezetességeket adó városok, térségek pedig ki vannak téve a tömegturizmus negatív hatásainak (környezetszennyezés, az infrastruktúra túlterheltsége, lakhatási problémák, kulturális dzsentrifikáció, a gazdasági egyensúly felborulása stb.)
Érdemes tehát egy kicsit lelassítani, jobban figyelni a részletekre és arra, hogy hogyan változik körülöttünk a világ. Nem az a ciki, ha jobban érdekel minket a Colosseum, mint a vulkántúra, hanem az, ha csak azért utazunk, mert megtehetjük, és közben fittyet hányunk arra, hogy hogyan viselkedünk az út során és mit hagyunk magunk után.
A legfontosabb, hogy az utazás ne csak a látványosságokon való végig rohanásról szóljon, hanem a mélyebb kapcsolódásról. A lényeg – ebben az esetben is – az egyensúlyra és a tudatosságra törekvés.