Tanuld meg kijelölni a saját határaidat a fengsuj segítségével
Szinte mindenkinek volt már legalább egyszer az életében olyan időszaka, amikor elege lett a „toxikus emberekből.” Úton-útfélen gyakran hallhatjuk, amint valaki arról panaszkodik, hogy „nem érti, miért vonzza be” a csalódásba torkolló emberi kapcsolatokat. Nagy divatját éli mostanában a jelenség, hogy nárcisztikus személyiségzavart tulajdonítunk mindenkinek, aki egy képzeletünkben alkotott ideáltól eltérően cselekszik, mi pedig empatikus áldozatokként feljogosítva érezzük magunkat az ítélkezésre, utálkozásra.
Valahonnan ismerős a történet?
Tény, hogy vannak súlyos pszichiátriai esetek, de legtöbbször a valóság az, hogy nem az emberek toxikusak, hanem bizonyos szokások és kapcsolati dinamikák azok. Ha azt érezzük, hogy valaki toxikus az életünkben, az általában annak a jele, hogy nincsenek egészséges határaink, meg kell tanulnunk határokat szabni.
A kihasználtság érzése többnyire nem azért alakul ki, mert valaki szánt szándékkal az életünkre akart törni, és ki akart használni minket, hanem azért, mert mi szoktattunk hozzá valakit, hogy szabad bejárása van az intim szféránkba, és sosem szóltunk érte, ha zavart valami apró rongálás – így az illetőt arra kondicionáltuk, hogy ez belefér nálunk és még tovább mehet; csupán élt a lehetőséggel, amit mi magunk szolgáltattunk neki.
A hálószoba nem raktár, az ideális ágynak még ágyneműtartója sincs - tippek a fengshuj jegyében az igazán pihentető alvásért
Általában úgy folytatódik a történet, hogy egyszer csak robban a bomba, amikor már nem tudunk tovább tűrni, kifakadunk. Az illető pedig nem érti, hogy mi bajunk van, hiszen eddig azt hitte, hogy nekünk jól van ez így. Aztán hirtelen olyan falat húzunk magunk köré, ami már nem is fal, hanem Csipkerózsika tornya várárokkal és tüskebokrokkal – az egészségtelen határhúzás másik véglete.
Hogyan tudunk megmaradni az arany középúton, szigorú határokat szabva, de mégis nyitott szívvel élni, sikeres kapcsolatokat ápolni; és hogyan jelenhetnek meg ezek a motívumok az életterünkben tükröződve? Erről szólnak a következő sorok és fengsuj tippek.
Vizsgáld meg a bejárati ajtó területét!
Beleértve az előszobát és a bejáraton kívüli részt, ami az utcához, a kerthez vagy a társasházhoz tartozik. A bejárat szimbolizálja a belső világunk és a külvilág közötti kapcsolatot – állapota sokat elárul arról, hogy mit engedünk be az életünkbe, vagy mennyire barikádozzuk el magunkat.
Az ajtók a fengsuj szerint a száj és a kommunikáció szimbólumai is.
Az ajtókkal kapcsolatos problémák kommunikációs és társas problémákat tükröznek. Fontos, hogy az ajtókat, különösen a bejárati ajtót teljesen ki tudjuk tárni – tehát ne ütközzön bele mögöttük lévő tárgyakba, például ne rekedjen meg valamitől negyven fokos szögben, és ne kelljen óvatosan ügyeskedni, hogy átférjünk rajta. Ha tartósan fennáll ez az állapot egy otthonban, az sok tisztázatlanságra és az önkifejezés korlátozottságára utal – körülbelül a „gombóc a torokban” érzéséhez hasonlítható.
Ugyanilyen fontos, hogy be is tudjuk zárni rendesen az ajtót – ne halogassuk a zárral kapcsolatos problémák megjavítását. Az ideális bejárati ajtó jól zárható és tömör – nem tartalmaz üveg berakásokat, nem lehet rajta belátni, nincs fölötte ablak, biztonságérzetet nyújt – de azért ne essünk túlzásba extra rácsokkal, mert barátságtalan börtön-atmoszférát kelthet és túlzott zárkózottságra utal.
Ne tároljuk az előszobában mások cuccait!
Gyakori jelenség albérletekben, hogy a főbérlő ott maradt dolgai – amiket sem ő, sem a lakók nem használnak – elvesznek egy csomó részt az amúgy sem túl nagy élettérből, és a lakók egyszerűen csak nem szólnak érte, hozzászoknak a jelenlétükhöz. Ha ilyen helyzetben vagy, próbáld meg kedvesen megbeszélni a főbérlővel, hogy vigye el őket.
Ha valaki más hagyott nálad tárgyakat, ne várj arra túl hosszasan, hogy majd valamikor eljöjjön értük, hanem vidd vissza neki minél előbb, ha tudod. Ne legyél mások raktára, ne vedd át mások terheinek a súlyát, ha nem életbevágó a helyzet.
A legsúlyosabb probléma, ha kuka, vagy ami még rosszabb: kuka nélküli szemetes szatyrok megszokott helye a bejárati ajtó, akár bent az előszobában, akár a kinti részen. Hasonlóan rossz ómen a szennyes kosár ezen a területen, és a széthajigált, koszos cipők, zoknik. A tartósan fennálló koszos, kaotikus összkép az előszobában egyértelműen a tiszteletlen, toxikus kapcsolati dinamikák jelei a fengsuj szerint.
Teremts szépséget és ne érd be kevesebbel
Ha szeretnéd felszámolni magad körül a lehúzó, zűrös, problémás kapcsolati dinamikákat, első lépésként teremts rendet és tisztaságot, pozitív energiákat a bejárat köré. Legyen víziód arról, hogy hogyan kell kinéznie az előszobádnak a lehető legszebb formájában, és nap mint nap tartsd fenn ezt a sztenderdet.
A bejáratra úgy is tekinthetsz, mint egy első benyomás, ami meghatározza, hogy hogyan látnak téged és hogyan bánnak veled az emberek.
Gondolj bele: ez egy olyan része az otthonodnak, amit mindenki láthat, még a szomszédok vagy a postás is. Lehet, hogy gyönyörű és igényes az otthonod összes többi része, csak éppenséggel a bejárat előtt tárolod a szemetet és mindenféle lim-lomot – így rombolod a rólad alkotott képet; azt a benyomást keltheted, hogy nem vagy tisztelettel önmagad és a környezeted iránt. A külvilágból pedig pontosan annyi őszinte tiszteletet és megbecsülést kapunk, amennyit önmagunknak is megadunk.
Az ideális bejárat előtti rész tiszta és légies atmoszférát kelt. Legfeljebb néhány tárgyat helyezzünk el itt, és ezek a tárgyak legyenek esztétikusak, otthonos érzést keltőek. Például nagyon jól mutatnak az élő növények – nagy levelűek, nem szúrósak –, igényes ajtódíszek, hangulatfények, egy-két dekoratív bútordarab vagy szobor, ha van hozzá hely.
Klasszikus hagyományos fengsuj kiegészítő az előszobában a szélcsengő, illetve a szerencsehozó talizmánok és elefánt szobrocskák, melyek mind pozitív energiákat és jó lehetőségeket hívnak be az életünkbe. Ízlésünk és kulturális vonzódásunk szerint dekoráljuk bátran az előszobát olyan színekkel, képekkel és dísztárgyakkal, amelyek számunkra inspiráló, felemelő energiákat szimbolizálnak.
Ha szeretsz vision board-ot készíteni, helyezd el az előszobában a sikeres manifesztáció érdekében – ha nem szeretnéd, hogy mindenki láthassa, és van szekrényed a bejárat mellett, ragaszd fel a szekrényajtó belső oldalára. Fontos, hogy maga a bejárati ajtó is legyen tiszta, és a lábtörlőt is rendszeresen tisztítsuk meg a szennyeződésektől!
Vizsgáld meg a szőnyegeket
Kezdd a lábtörlővel! A „szőnyeg alá söpört problémák,” és „úgy éreztem, mintha lábtörlő lennék” – gyakori kifejezések egy-egy kapcsolat zátonyra futásának történetében. A fengsuj szemszögéből ezek nem csupán költői hasonlatok, hanem analógiás összefüggések lehetnek.
A szőnyegek állapotának látványa meghatározza azt, hogy figyelmesen lépkedünk-e rajta, vagy érdektelenül átgyalogolunk rajta akár cipővel is, hiszen „annak már úgyis mindegy.” A frissen tisztított szőnyegünknek több tiszteletet adunk mi magunk is, és másoktól is határozottabban elvárjuk, hogy körültekintőbbek legyenek iránta.
Tisztítsuk hát rendszeresen a szőnyegeinket, a felső és az alsó részeit egyaránt, és a szőnyeg alatt a padlót is!
Ne feledkezzünk meg a lábtörlőről sem a bejárat előtt. Egy túlzottan koszos lábtörlő nagyon sokat ront a bejárat összképén, és negatív energiákat szimbolizál, melyek a külvilágból az életünkbe érkezhetnek. Pár havonta poroljuk ki alaposan, pár évente pedig érdemes lecserélni egy újra.
Lelki fengsuj gyakorlat a határhúzásra
Tekints belső világodra úgy, mint egy kastélyra! Képzeld el, hogy a lelked egy kastély: az előkertje a távoli ismerősök és formális kapcsolatok szférája, akiknek minimális információt és betekintést nyújtasz a belső világodba. A kastély kapuján azok a közelmúltban megismert emberek juthatnak be a földszinti helyiségekbe, akik elnyerték a szimpátiádat, itt mindenféle intellektuális társalkodás és szórakoztató tevékenység zajlik, egy fokkal személyesebb hangvételben.
A fentebbi emeletekre csak olyan barátok, családtagok juthatnak fel, akiket régóta ismersz és kiérdemelték a bizalmadat az évek során – csak velük ossz meg bizalmasabb információkat a magánéletedről. A legfelső torony az intim szférád, legmélyebb érzelmeid, félelmeid, vágyaid és legbensőbb hited szférája – nagyon alaposan szűrd meg, hogy kiket engedsz be ide.
A legtöbb toxikus dinamika és csalódás amiatt jön létre, hogy valakit túl gyorsan engedünk be a belső szféráinkba, túl könnyedén szavazunk bizalmat.
Ily módon saját magunkkal vagyunk tiszteletlenek, eláruljuk önmagunkat olyan embereknek, akiket nem ismerünk elég jól. Mivel ők sem ismernek elég jól minket, könnyen fájdalmat okozhatnak olyan dolgokkal, ami számukra normális, számunkra nem. Utána további fájdalmas folyamat kitessékelni őket az emeletről az előkertbe a távoli ismerősök közé.
Végül lehet, hogy egymásra mutogatunk, hogy ki volt a hibás – hiszen a saját szemszögéből mindenkinek igaza van –, és még a rossz hírünket is keltheti az illető az ismerősök körében. Pedig jól is alakulhatott volna a kapcsolat, ha kicsit lassabban és körültekintően közeledünk egymás felé, helyén kezelve az ismerkedésünk fázisait. Segít rendet tartani a kapcsolatok terén, ha a kastély hasonlattal tekintesz az emberekre és belső világodra.
Az öt „NEM” ereje
- Nem kell minden személyes kérdésre válaszolni, csak mert valaki kíváncsiskodik.
- Nem vagy köteles beszámolni mindenkinek az érzelmeidről és a benned zajló folyamatok alakulásáról.
- Ne hívj át az otthonodba aznap megismert embereket.
- Ne avass be a személyes dolgaidba illetékteleneket.
- Ne teregesd ki a párod szennyesét mások előtt, csak mert ventilálni van kedved.
Sokan elkövetünk időnként ilyen jellegű hibákat, hiszen társas lények vagyunk, vágyunk a kapcsolódásokra és a visszaigazolásokra. Ne hibáztasd magad, ha te is elkövetted őket, inkább tekints úgy a rossz tapasztalatokra, mint jó leckékre.
Gyakorold a kedves, melegszívű, de határozott diszkréciót:
jogodban áll tiszteletben tartani a magánszférádat, és te is tartsd tiszteletben a többiekét.
Így egyre egészségesebb és sikeresebb emberi kapcsolatokra tehetünk szert, melyek szépen lassan igaz barátságokká érlelődhetnek – és még a legproblémásabb emberek sem tudnak toxikus hatással lenni az életünkre.