A mindennapos mozgás szerepe a nők életében Bridget Jones-tól a fitnesz-influenszereken át az élsportolókig
Úgy kerültem először edzőterembe, hogy pár évvel ezelőtt megértettem, hogy puhány bölcsész attitűdöm felett szép lassan eljárt az idő. Oké, nem lettem Rubint Réka, de rájöttem pár dologra, mióta két éve rendszeresen lejárok a kondiba.
Az megvan, amikor kiköpöd a tüdődet a futópadon? Amikor megsüketülsz az aerobikedző visításától, miközben „tuctuc” jellegű zenére az ötvenedik guggolásodat csinálod remegő combokkal? Aztán rágós fehérjeszeletet eszegetve bekapcsolod a tévét, ahol méretes vádlival rendelkező férfiak egy laszti után rohangálnak a gyepen? A képernyőn át is simán lehet érezni a tesztoszteronszagot!
A korszellem sorozatnézés közben tört rám, amikor tompa nyomást kezdtem érezni a gyomromban az elfogyasztott két szelet pizza és egy tábla csokoládé után. Azóta életem része a sport, és sokat tanultam belőle. Egyrészt azt értettem meg, hogy ez már tényleg tök alap, és hogy a nálam eggyel fiatalabb korosztály tagjai - nyilván a középosztálybeliekről beszélek-, tehát a huszonévesek, már szinte mind sportolnak valamit.
A testalkatelemzés lenne a fenntarthatóság kulcsa?
A másik, ami fontos lökést adott fitnesztermes kínlódásaimnak, hogy rájöttem, nem kell szégyenkeznem a testem miatt. Volt egy fura tévképzetem arról, mi történik egy kondiban: azt hittem, tökéletes testű emberek gyúrják ott még tökéletesebbre magukat, és megbámulják a puhány, könyvtáron és szénhidráton edzett – hogy Bridget Jonest idézzem – kis, röcögős hájaimat. De nem így történt!
Egy fitneszteremben ugyanis üdítően sokféle ember fordul meg, és senkit nem érdekel, hogy nézel ki, hány kilométer per órával futsz, és hány kilót emelsz. Az egyik teremben például lett egy bölcsész haverom is, akivel gyors-gyaloglás közben remekül megtárgyalhattuk testünkkel kapcsolatos közös neurózisainkat. Azt is megértettem, hogy a kondi lehet szociális tér is, ha akarom, de nagyon szimpatikus vonása közben, hogy nem muszáj annak lennie.
Van, hogy az ember csak egyszerűen meg akar szabadulni a külvilág zajától meg a stressztől. Olyankor fülhallgató be, Sia új száma maximum hangerőre tekerve, agy kikapcsol, fél óra kardió.
Feminista fitnesz
Békés Dóra korábban feminista fitneszvideókat készített. Hogy mi szükség van feminista fitneszre, első körben talán nem teljesen egyértelmű, de Dóra – aki hobbiból, de azért elég keményen edz – egyértelműen megválaszolja az ezzel kapcsolatos kérdéseinket. „A sportot mint terméket úgy adják el a nőknek, hogy általa még kívánatosabbak lehetnek a férfiak számára. Nagyon kevés az arról szóló üzenet, hogy a mozgás nekünk, magunknak is öröm. Pedig ha egyszer megtapasztaljuk, hogy mire képes a testünk,
ha átlépjük a saját határainkat, az nagyon megerősít és felszabadít minket.
Dóránál úgy kezdődött az egész, hogy nyolc év mozgásszegény életmód után épp egy borús hangulatú időszakát élte. „Akkoriban mindig úgy teltek a napjaim, hogy tespedtem az ágyban, délután elmentem dolgozni, este tízkor végeztem, utána gyorskaját ettem, aztán hazamentem aludni. Egy nap elegem lett ebből az egészből, és kitaláltam, hogy elmegyek bokszolni. Nulla edzés után nagyon kemény mozgás a boksz, és nem is feltétlenül azért, mert megütnek, hanem iszonyú nehéz fizikai munka.
