A kutya, mint “próbagyerek” - tényleg fel lehet készülni a gyerekvállalásra egy kisállattal?
Közszájon forog egy „bölcsesség”, miszerint ha egy pár bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy szeretnének-e gyereket vállalni vagy kíváncsiak arra, hogyan birkóznának meg a nevelési kérdésekkel, akkor nincs más teendőjük, mint örökbe fogadni egy “szőrös gyereket”. Valóban ennyiből állna a szülőségre felkészítő tréning?
A Marley meg én című film egyik főszereplője John Grogan (Owen Wilson) még nagyon nem áll készen az apaságra, ellentétben a feleségével Jenniferrel (Jennifer Aniston). Egy barát azt javasolja nekik: fogadjanak örökbe egy kutyát. Így Jennifer is kiélheti az anyaság iránti vágyait és John is képet kaphat arról, milyen szülőnek lenni. A családi vígjáték nagyon szépen bemutatja a kutyatartás örömeit és árnyoldalait, de vajon megalapozott a gyereknevelés és a kisállattartás közti összefüggés?
Gyerek helyett kisállatot?
Ezt a kérdést a Wag Walking is körbejárta, amiből kiderül, hogy 2021 májusában az AskVet tanulmánya szerint minden harmadik amerikai gondolja, hogy kedvence jobb szülővé tette őt. A felmérés kétezer amerikai kisállattartó válaszait gyűjtötte össze, ahol az utóbbi években még jobban megnőtt a háziállatok száma, ennek okára a CDC tanulmánya világít rá. Egyrészt a COVID idején a bezártság és a magány ellenszereként egyre többen fogadtak otthonukba kisállatokat, másrészt az utóbbi időben rengeteget változott az emberek családalapításról való vélekedése.
A kutatásból fény derül arra, hogy az Y generáció tagjai szívesebben tartanak állatot, mintsem alapítanak családot.
Ennek oka a bizonytalan gazdasági és politikai helyzet, a klímaszorongás, valamint az, hogy a nők előtt a korábbi évtizedekhez képes sokkal inkább kinyílt a világ karrierépítés és lehetőségek szempontjából, így aki teheti, kitolja a gyerekvállalás idejét vagy teljesen el is engedi azt. Mindezekhez hozzájön, hogy egy négylábú tökéletesen képes kielégíteni az anyaság vagy apaság iránti igényüket.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy napjainkra a kisállathoz való hozzáállás is megváltozott és egyre többen tekintenek rá teljes értékű családtagként. Ugyanakkor még mindig rengetegen vannak, akik szeretnének családot alapítani, de nem biztosak a dolgukban.
7 tulajdonság és helyzet állattartóként, amiből később is profitálhatunk
Felelősségvállalás: Az állattartó felelős kisállata ellátásának minden aspektusáért - az etetéséért, a megfelelő élettér kialakításáért, valamint a testi és lelki jólétéért. Vagyis csak olyan fogadjon örökbe kutyát, macskát vagy bármilyen állatot, aki hajlandó felelősséget vállalni érte. Hiszen sem a kisállatnak, sem az eredeti gazdának nem tesz majd jót, ha egy hónap múlva meg kell tőle válni, visszaküldve a menhelyre. A házikedvencnél ez traumaként is felléphet, míg a korábbi állattartó számára kudarcélményként maradhat meg.
Mások előtérbe helyezése: Felismerni, hogy teljes felelősséggel tartozunk egy másik élőlényért, kezdetben ijesztő lehet, de idővel a világ legtermészetesebb dolgává válhat, amit egy leendő szülőnek el kell sajátítania. Egy szőrös szeretetgombóc nevelése jó módja annak, hogy elkezdjük megszokni a gondolatot: a világ nem körülöttünk forog, hiszen a kutyát hóban-fagyban is le kell vinni sétálni, akkor is játszani és foglalkozni kell vele, amikor semmi kedvünk. Az utóbbi bizony igaz a gyerekekkel kapcsolatban is.
Alvásmegvonás: Mindenki tisztában van azzal, hogy amint megérkezik a baba, az újdonsült szülők addig bejáratott alvási szokásai a fejük tetejére állnak. Az éjszakánkénti többszöri ébredés sokak számára megterhelő, csakúgy, mint a kialvatlanság okozta nehézségek. Hasonló a helyzet egy kölyökkutyával vagy kismacskával is, aki az új lakásban még nem igazán érzi otthon magát, ezért nagy eséllyel éjjel kel majd fel átrendezni a nappalit, nem hagyva egy perc nyugtot sem gazdáinak.
Költségek: Egy kisállat nevelése drága mulatság, a nyakörvtől, fekhelytől kezdve az élelmen és a játékokon át az állatorvosi számlákig terjedhetnek a költségek. Természetesen a házi kedvencre költött összegek töredékei annak, amit egy gyermekre költünk, de az állattartók számára jó gyakorlat lehet abban, hogy már nem csak magukra kell költeniük a fizetésüket.
Sok aggodalom: Egy négylábú kedvenc nemcsak örömöt hozhat az életünkbe, hanem az aggodalmat is. Furcsa érzés, amikor először megbetegszik, nem tudjuk, hogy mi baja,. és azonnal elkezdjük a legrosszabb forgatókönyveket legyártani. Nincs ez másképp a gyerek esetén sem, persze sokkal nagyobb volumenben.
Takarítás: A kölyköt szobatisztaságra kell tanítani, ami nem mindig sétagalopp, és sokszor léphet az ember reggelente még félálomban gőzölgő “csokipudingba”. Utána sem ér véget a kakiszedés, hiszen a lakásban tartott macska alomját ki kell pucolni, és a kutyagumit is fel kell szedni a közterületen. Továbbá a kisállat is hányhat és csinálhat akkora piszkot, rumlit, mint egy kisgyerek, főleg amíg kölyök. Vagyis már itt is megtapasztalhatjuk, hogy a szobatisztaságra nevelés kevésbé elbűvölő feladatai is a nevelés szerves részét képezik.
A kapcsolat próbája: Mindegy, mennyi ideje van együtt egy pár, a gyerekvállalásnál szembe kell nézniük a ténnyel: már nem csak ketten vannak, életük pedig meg fog változni. Át kell alakítaniuk a szokásaikat, az életvitelüket, ez pedig nehéz és kétségkívül áldozatokkal jár. Az állattartás segíthet feltérképezni azt, hogyan fognak erre reagálni, és a gyerekkel járó lehetséges kihívásokra, felkészülhetnek a stresszhelyzetek kezelésére, fejleszthetik a problémamegoldó készségüket, megtanulhatnak csapatként dolgozni. Hiszen ahogy az örömök, úgy a felelősség is megoszlik kettejük között. Szülőként nemcsak a gyerek fizikai, hanem lelki jólétéről is gondoskodni kell, ehhez pedig aktívan részt kell venni a döntéshozatalban.
A gyereknevelés sokkal több ennél
Bár kisállatszülőnek lenni segíthet abban, hogy képet kapjunk arról, milyen is egy gyermeket nevelni, de sose felejtsük: utóbbi sokkal nagyobb felelősséggel jár, összetettebb és embert próbálóbb feladat. „Számolni kell azzal, hogy a gyermekvállalás sokkal hosszabb időre szól és ezzel együtt bonyolultabb, komplexebb felelősség.
Egy kisállattal még megteheti azt az ember, hogy ha nagyon nem jönnek ki jól egymással vagy a család másik tagjaival, esetleg költözésre kerül sor és nem viheti magával, akkor kereshet neki egy másik szerető családot vagy ha nem marad más választása, elviheti egy menhelyre, de ezt egy gyerekkel nem lehet megtenni” – mondja Gazdag Enikő pszichológus és pár-családterapeuta.
A készségfejlesztés bonyolultabb, a gyermek folyamatos gondozást, odafigyelést igényel. Egy cicás pár bármikor elugorhat a boltba vagy moziba - egy gyereket viszont nem hagyhatunk csak úgy otthon. Természetesen a gyerekvállalásnak nem kell a totális önfeláldozásról szólnia, de kétszer is meg kell gondolni például, hogy pizzát rendeljenek-e vacsira vagy szendvicset csináljanak, mert pelenkát kell venni vagy mert a gyerek egyetlen vágya születésnapjára a beszélő Barbie vagy az új okostelefon.
Ám ez még nem minden! Gazdag Enikő arra is felhívja a figyelmet, hogy a különböző életszakaszok más-más feladatokat kívánnak meg a szülőtől: „Amikor a gyermeknek problémái adódnak az óvodában, az iskolában a tanulással vagy akár a társaskapcsolataiban, elsősorban a szülőhöz fog fordulni és tőle várja majd a segítséget. Egy kisállat mellett nem tanulja meg a potenciális szülő, mit kell majd mondania vagy tennie ilyen helyzetekben.
Másrészt a kisállat mellett még az ember megteheti, hogy többször helyezi a saját igényeit az első helyre, ám gyerek mellett ez nem így lesz, főleg egy kisbabánál, és ezt be kell látnia annak, aki szülő szeretne lenni” – magyarázza a szakértő. Mindent összevetve: egy háziállat számos módon segíthet felkészülni a szülővé válásra, de nem teljes mértékben. A gyereknevelés nagyon különbözik a házikedvenc nevelésétől.
Nem számít, mennyi tapasztalatunk van az állatokkal kapcsolatban, meredek tanulási görbe vár minden új szülőre.
Honnan tudhatja egyáltalán egy pár, hogy készen áll a gyerekvállalásra?
Azt mondják, az ember soha nem áll teljesen készen egy baba születésére, de vannak olyan lépések, amelyeket megtehet, hogy felkészültebbé váljon. Mary Jane Minkin klinikai professzor elárulta a MBG-nek, hogy mik azokat a kérdések, amiket az embernek át kell gondolnia a párjával együtt, ha a gyerekvállaláson gondolkodik:
- A pároddal mindketten gondolkodtok azon, hogy gyereket vállaltok?
- Elég szilárd ahhoz a kapcsolatotok, hogy gyereket vállaljatok?
- Jó egészségnek örvendtek a partnereddel?
- Melyek azok az értékek, amiket szeretnétek a gyermeknek átadni?
- Fel vagytok készülve anyagilag a gyermeknevelés költségeire?
- Mit fogtok tenni a gyermekgondozás ügyében?
- Hová fog járni a gyerek bölcsődébe, iskolába?
- Ki vesz ki szabadságot, amikor a gyermek beteg lesz?
- Kinek van közületek olyan munkája, ami rugalmas és ez az előny jól jöhet a gyereknevelés során?
- El tudjátok fogadni, hogy rengeteg időt, pénzt és energiát fogtok rááldozni?
- Egy adott vallás szerint nevelnétek a gyereket?
Minkin egy másik szakértő segítségével megosztott továbbá öt jelet, ami arra utal, hogy készen állunk a gyerekvállalásra. Az első, hogy megértjük, elfogadjuk és vállaljuk is a felelősséget, ami a szülőséggel jár. Ahogy De-Andrea Blaylock-Solar terapeuta az MBG-nek azt mondja, a gyermekvállalás nem mindig elbűvölő és sok rugalmasságot követel pénz, energia és idő tekintetében. Másodsorban jó jel, ha nem érezzük, hogy kipipáltunk valamit a gyermekvállalással.
Az előbbi szakember szerint sok pár úgy érezheti a társadalmi nyomások hatására, hogy kötelező babát vállalnia. Azonban ha ez a motiváció áll a családalapítás hátterében, később könnyen csalódáshoz vezethet. Harmadik jelként Minkin megjegyzi: sokkal nagyobb a valószínűsége a teherbe esésnek, ha egészséges életmódot folytat egy pár, nem dohányoznak, és gondoskodnak a megfelelő vitaminok és tápanyagok beviteléről. Különösen a nőknek kell tudatosan felkészülniük arra, hogy kellően egészségesek legyenek, hiszen bennük fog fejlődni a gyermek és utána az anya fogja szoptatni.
Blaylock-Solar szerint könnyű azt hinni, hogy egy baba megmentheti a szakítás szélére sodródott kapcsolatot – de ez nem igaz. Ezért a szakértő fontosnak tartja, hogy a párkapcsolat, ahová a gyermek érkezik, egészséges, boldog és stabil legyen, ezért ennek megléte a negyedik jel arra, hogy készenállnak a családalapításra. Ötödikként pedig meg kell említeni, hogy a leendő szülőnek fontos megértenie: a gyermeknek saját személyisége lesz, és el kell fogadnia őt olyannak, amilyen. Nem szabad elfelejtenie, hogy szabad akarata van és nem az ő bábja, vagy a valóra nem váltott álmainak beteljesítője.
Végezetül Gazdag Enikő kiemeli: a gyerekvállalás egy alaposan átgondolt és előre megtervezett döntés legyen mindkét fél részéről. Az sem hátrány, ha mindketten rendelkeznek elegendő türelemmel, empátiával és belső nyugalommal, hiszen ezekre nagy szükségük lesz a gyereknevelés során. A rendezett párkapcsolat mellett fontos a kiegyensúlyozott, stabil lelki élet, ha az ember szülő szeretne lenni.