Ha a tárgyak beszélni tudnának, vajon mit mondanának? Ismerd meg a Fabrika vintagebútor-kereskedés történetét!
A Fabrika nemcsak egy vintagebútor-kereskedés, hanem egy szemléletmód is: Kollár Mariann (a márka szíve és lelke) tevékenysége túlmutat az értékmentésen, számára a bútorok múltja is ugyanolyan fontos, mint a jelene és a jövője. Jövőjük viszont a tárgyaknak és nekünk is csak akkor lehet, ha egy lakásfelújítás során is képesek vagyunk tudatos döntéseket hozni. Például, ha fast furniture helyett vintage bútorok felújítására voksolunk, amely nagyobb örömforrás lehet, mint amit előzetesen gondolnánk!
Azt mondják, a mai világban a hitelesség a legjobb reklám. A Studio Fabrika új, hatodik kerületi otthonába belépve ugyanolyan meleg, otthonos hangulat ölel körül, mint ahogy az üzlet „házigazdája”, Kollár Mariann fogad. Ugyanaz a letisztult stílus jellemzi az üzletet, mint a működtetőjét, és bár kétségtelen, hogy a stúdió impresszív tárgyakkal büszkélkedhet, már az elején van egy olyan érzésem: valószínűleg nemcsak az egyedi lámpák és berendezések miatt látogatnak ide egyre többen, hanem azért az érzésért, amit Mariann minden belépőnek közvetít. Tedd a szívedre a kezed: te mikor érezted utoljára, hogy szívesen látnak?
Gyökerek és kezdetek
Mariann családi örökségként hozza magával a tárgyak iránti lelkesedést, mint mondja, otthon mindig is szerették a szép bútorokat, lámpákat, tárgyakat. „Nálunk mindenkinek van valamiféle szenvedélye!”
A saját története azonban nem a családi fészekben, hanem néhány évvel ezelőtt, Londonban kezdődött: Mariann Nagy-Britanniában élve gyakran járta a londoni vintage-piacokat, de eleinte még egyáltalán nem a bútorok, sokkal inkább a borok miatt. „Nemzetközi borakadémikusként végeztem, így kint még apró olasz és francia borászatok niche tételeire igyekeztem lecsapni a kincsvadászatok alkalmával. Minél különlegesebb szőlőfajtákat kerestem, olyasmiket, amik újdonságként hathatnak – például – egy általam szervezett borkóstolón.”
Később azonban szilárd kincsekre cserélte a folyékonyakat: egy vintage lámpával indult be a használtbútorok iránti lelkesedése. „Amikor hazaköltöztünk 2018-ban, betévedtem az akkor már meglévő Studio Fabrikába, amiről nem sokkal később megtudtuk, hogy a tulajdonos megválna tőle. 2019-ben vettük át az üzletet. A korábbi, pici csapatból mindenki velünk maradt (két lelkes restaurátor és egy villanyász, akire a lámpák kapcsán számítunk), nagyon szeretünk együtt dolgozni!”
És lőn világosság
A kezdetekhez képest azonban sokat változott a hely profilja: Mariann brit kapcsolatainak hála mára sokkal több, külföldi bútorral foglalkoznak, mint korábban. Ezek egy része (a tikfa bútorokat tekintve az összes) Angliából, másik része Dániából származik. „Én örülnék neki legjobban, ha a bolhapiacon is találnék Borsfay lámpákat, de ritka, hogy ilyen szerencsém van!” – nevet fel, amikor az üzletben található használt bútorok beszerzésének rejtelmeiről kérdezem. Elmondása szerint a second hand bútor-piac egy külön világ itthon, amelyért egy elhivatott közösség rajong. Olykor nehéz dülőre jutni a fanatikus gyűjtőkkel (akiktől vásárolni szoktak), mivel tisztában vannak azzal, hogy a tárgyak milyen értéket képviselnek és mennyire ritkák a piacon!
A bútorokat tekintve főképp az ötvenes, hatvanas, hetvenes évekből származó tárgyakkal találkozhatunk a Fabrikában. Mariann kevésbé szereti a „retro” kifejezést használni a kincseire, inkább mid-century-ként emlegeti a szelekciót, amelyben fellelhetőek ikonikus darabok
, mint például Harvey Guzzini lámpák, Borz Kováts lámpák, Ghiczy Péter által tervezett bútorok, Szedleczky marhabőr pihenősszékek,, és nemrég szert tettek egy Bauhaus krómvázas polcrendszerre is.
Miután mid-century bútorokkal foglalkoznak, nehéz lenne szó nélkül elmenni a tárgyakhoz kapcsolódó történetek mellett. Mariann nevetve osztja meg velem az említett Bauhaus polcok történetét: elmondása szerint a több ezer eurót érő bútor évtizedekig állt egy német házaspár vidéki házának sötét spájzában letakarva, mert az nem illett bele a tulajdonosok otthonába. Végül mégis úgy döntöttek, hogy túladnak rajta – szerencséjükre olyan emberhez került a polcrendszer, aki szinte együtt lélegzik a tárgyakkal.
„Mi a tárgyakat nemcsak megvesszük, hanem szakszerűen restauráljuk: ezzel felkészítjük őket a következő ötven, hatvan évre. A költségeket általában épp a restaurálás dobja meg, hiszen amellett, hogy rendkívül vigyázunk a tárgyakra, a környezetet is óvjuk: különböző bio-olajokkal dolgozunk a legkörnyezetkímélőbb eredmény érdekében,” – magyarázza a felújítási folyamatról Mariann.
Mariann azonban le sem tagadhatná, hogy az egész folyamat – számára – legkedvesebb része a végeredmény: amikor a felújítás után olyan darab kerül ki a kezei közül, amely akár egy modern otthonba is tökéletesen beilleszthető. „Az értékmentésben hiszek, és úgy gondolom, hogy a régi érékes tárgyakat lehet a saját ízlésünk szerint formálni” – magyarázza.
Elmondása szerint számtalanszor előfordult már, hogy egy vásárló konkrét elképzelésekkel érkezett hozzá, például egy bútor kárpitozásával kapcsolatban. Mariann ilyenkor készségesen körül vezeti az illetőt a raktárban, ahol számos anyagminta közül választhatja ki a számára megfelelőt. Emellett az is előfordult, hogy valaki beállított hozzá egy saját készítésű kárpittal, amit mindenképp szeretett volna felhasználni: Mariann ezekre a vállalásokra sem mond nemet!
Utazás a múltba a Vintage/Retro stuff for sale Facebook-csoport alapítójával, Bartha Dórával
„Úgy látom, az uniformizált fast furniture-világában nagyon tetszik az embereknek, ha döntési szabadságuk van egy-egy bútor tervezésével kapcsolatban. Ez számukra és számunkra is élvezetes, kreatív folyamat!”
A stúdióba belépve viszont azonnal feltűnik az embernek, hogy a tulajdonos szíve a lámpák felé (is) húz. Amikor erről kérdezem, Mariann elgondolkodva válaszol: „Egyszerűen szeretem a fényt!
Úgy érzem, ez az egyik kulcselem ahhoz, hogy egy lakást otthonná varázsoljunk. A fények meghatározzák az ember alap hangulatát, a formák sokszínűségének köszönhetően pedig díszelemként is működhetnek” – elmélkedik a lámpafény szerepéről.
A közösség ereje
A Fabrika ereje azonban még a kedves fényeken is túlmutat: Mariann szerint a közösségépítésben rejlik az üzlet sikerének titka. Hiába foglalkoznak ugyanis vintage bútorokkal, Mariann kortárs művészekkel is tartja a kapcsolatot, mi több, gyakran az ő alkotásaik is megtalálhatók az art-deco asztalkák mögött. A Fabrika majdnem tíz évig a Szondi utcában működött, a napokban költözött át a Rózsa utcai Pikszis Kultúrpontba. A költözést egy megnyitó kiálítással koronázzák meg november 23-án, ahol a francia-magyar származású Simon Holpert keramikusművész „Reflection” című tükörsorozata debütál, egyúttal a Dreaming Threads lakástextiljei is kiállításra kerülnek.
Nemcsak az üzlet eddigi életét befolyásolta a körülötte létrejövő, kedves közösség, hanem a jövőjét is meghatározza. Bár a tulajdonos eddig is örömmel adott otthont workshopoknak, a pozitív visszajelzések miatt szeretne egyre nagyobb teret adni az ilyesfajta kezdeményezéseknek. Különösképp, ami a gyerekeket illeti: szeretné átadni a Fabrika értékvédő és teremtő jellegét a következő generációnak, ezért a jövőben olyan workshopokon gondolkodik, amellyel felkeltheti a fiatal generáció érdeklődését a környezetvédelem iránt.
Amikor arról kérdezem, hogy nem terheli le az állandó vásárlás és gyűjtés, mosolyogva válaszol: "Szeretem gyűjtögetni a tárgyakat, de képes vagyok tőlük megválni. A Fabrika szépsége az, hogy a kiállítótér állandóan változik, bútorok jönnek, felújitjuk őket és utána elég hamar új otthonra lelnek. Ha pedig valamibe nagyon beleszeretek, azt hazaviszem!"