Ha nem teszed azt, amit mondok, nem szeretlek többé - az érzelmi zsarolás generációk óta, afféle csendes járványként szinte minden családban felüti a fejét

Az érzelmi zsarolás generációk óta, afféle csendes járványként szinte minden családban felüti a fejét: a szülők leggyakrabban tudattalanul nyúlnak ehhez a technikához annak érdekében, hogy befolyásolják az önállóságra törekvő gyermeküket. Az okok és a miértek messzire vezetnek, ahogy az is, hogyan tudunk kilépni az alap-identitásunkat meghatározó mintákból. Gyorsan leszögezzük: a dolog nem lehetetlen, de kétségkívül nagy elhivatottság szükséges hozzá.

Érzelmi zsarolás: az alapokról dióhéjban

A Pszichoforyou alkotói szerint manapság egyre többen keresik arra a választ, miért nincsenek jól. „A legtöbbeknél azt látom, bár tudják, mit kellene tenni ahhoz, hogy jobban legyenek – például gyakorolni kellene a határhúzást, megtörni az évtizedek óta fennálló mintákat stb. – de mégsem sikerül. Gyakran belelépnek ugyanabba a csapdába, és nem értik, miért történik ez velük” – magyarázza Herendi Kata pszichológus, aki Szabó Eszter Judit újságíró, kommunikációs szakemberrel együtt épp ezért szentelt figyelmet (többek között) az érzelmi zsarolás témájának is Az otthon hidege című könyvükben.

„Nagyon árulkodó lehet, ha úgy érzed, egy olyan kapcsolódásban, egy olyan interakcióban vagy benne a másikkal, ahol valahogy nem tudod kifejezésre juttatni azt, hogy te mit szeretnél,” – válaszolja Kata arra a kérdésre, mik az érzelmi zsarolás leginkább tetten érhető jelei. „Ha pedig megpróbálod mégis elmondani, számodra mi lenne a jó, akkor az valamiért nem érkezik meg hozzá üzenetként. Ilyenkor makacsul újra és újra abba sodor bele, amit ő szeretne.”

Kata egy klasszikus példával is szolgál, amelyről sokan magukra ismerhetnek. „Tipikus eset, amikor felnőttként meglátogatjuk a szüleinket, és azt az üzenetet szeretnénk feléjük közvetíteni, hogy – az elfoglaltságaink miatt – nem tudunk a jövőben minden hétvégét velük tölteni. Erre jobb esetben az a válasz, hogy »megértelek, persze, állítsunk fel egy olyan rendszert, ami neked is és nekünk is jó«, rosszabb esetben viszont a szülő a következő módon válaszol: »Mi az, már nem is akarsz velem többé időt tölteni?« Ez a válasz érvényteleníti az érzéseinket és szándékainkat, egyúttal erősen apellál arra, hogy bűntudatot vagy szégyent érezzünk amiatt, hogy kifejeztük az akaratunkat.”

Bár Kata felnőttkori példát emleget, a szcenárió gyermekkorban is ugyanolyan gyakran előfordul, sőt: a bűntudatkeltés és a szégyenérzet fiatal korban még inkább húsba markoló élmény, hiszen a szülő ezzel azt üzeni, hogy megvonja a szeretetét, gondoskodását és az általa nyújtott biztonságot akkor, ha „nem úgy táncolunk, ahogy ő fütyül”.

„Gyermekként azért nagyon nehéz kezelni ezt a helyzetet, mert az embernek még nincs kialakult identitása, egyúttal nem is független még a szüleitől. Ennél fogva nincsenek meg az eszközei arra, hogy védekezni tudjon az érzelmi zsarolással szemben.” A szakértő szerint ilyenkor két út áll a gyerekek előtt: vagy igyekszik minél hibátlanabbul követni azokat a feltételeket, amiket a szülő szab, vagy elkezd ellene lázadni, felvállalva azt, hogy folyamatos konfliktusok elé néz.

Felnőttként egészen más a helyzet, hiszen ilyenkor már jogunkban áll azt mondani, hogy „leteszem a telefont és felhívlak akkor, ha mindketten lenyugodtunk”, ugyanakkor a határok meghúzása sokszor még ilyenkor is fájdalmas folyamat.

Váltsunk szemüveget: a zsarolás miértjei

Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az érzelmi zsaroló csak nagyon ritkán használja tudatosan ezt a(z) – egyébként tanult – technikát. „Bár nagyon könnyű azt hinni, hogy a másik gonoszságból vagy rosszindulatból próbál ezzel a módszerrel manipulálni, az esetek döntő többségében valójában nem tudatosan élnek ezzel az eszközzel a szülők,”– magyarázza a pszichológus.

Akárcsak Az otthon hidege kötetben, úgy Kata a beszélgetésünk során is felhívja a figyelmet arra: az érzelmi zsarolás sokszor abban gyökerezik, hogy a szülő számára nagyon nehéz a saját érzelemszabályozása, így a gyerekre tolja a felelősséget.

„Bárkiben nehéz érzéseket kelthet, ha a gyereke közli vele, hogy már nem szeretné minden hétvégén meglátogatni. Ha ez »bemozdul valakiben«, akkor az szimplán csak azt jelzi, hogy ő is ember. Ideális esetben ilyenkor az illető képes kezelni a saját haragját, frusztrációját, és engedi a gyereket, hogy a saját útján menjen tovább. Ha viszont a szülő nem tanulta meg, hogyan kell szabályozni az érzelmeit, akkor könnyedén előfordulhat, hogy a másikat teszi felelőssé ezekért az érzésekért. Ilyenkor öntudatlanul is bűntudatot, szégyent próbálhat ébreszteni a gyerekében” – magyarázza Kata.

Érdekesség, hogy bár az érzelmi zsaroló főképp azért „nyúl” ehhez a technikához, hogy magához láncolja a gyermeket, a viselkedésével gyakran épp ennek az ellentétét éri el. Hiszen ki akar meglátogatni olyasvalakit, aki konstans bűntudatot kelt benne? Így lesz az érzelmi zsarolás egyfajta önbeteljesítő jóslat: a gyerek fejéhez vágott „már nem is akarsz látni” című mondatok – kézzel fogható – valósággá válnak.

Ami a hibás érzelemszabályozást illeti, Kata szerint ideális esetben az egész életünk arról szól, hogy képesek legyünk jobban együttműködni az érzelmeinkkel, sokszor azonban nem kapunk ehhez elég muníciót.

„A lényeg, hogy úgy tanuljuk meg megélni és kifejezni az érzéseinket, hogy se magunknak, se másoknak ne okozzunk fájdalmat. A negatívnak címkézett érzésekről érdemes tudni, hogy amikor benne vagyunk, sokszor végtelennek tűnnek. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy az érzelmek jönnek-mennek, hullámzó a természetük, az intenzitásuk pedig – idővel – magától is enyhül. Ha viszont (tudatos jelenlét segítségével) együtt tudunk maradni a negatív érzelmekkel egy kicsit, megfigyelhetjük, mire hívták fel a figyelmünket. Talán arra, hogy sérültek a határaink? Érdemes megnézni, mit üzen számunkra az érzelem és engedni, hogy a megfelelő megoldás irányába állítson ahelyett, hogy valaki mástól várnánk el azt, hogy feloldja őket.”

Határhúzás, identitásválság és nyereségek

Bár az érzelmi zsarolást elszenvedett személynél a saját határainak felfedezése és meghúzása vezethet el a feloldásig, Szabó Eszter Judit szerint érdemes csínján bánni az olyan felszólításokkal, mint a: „húzd már meg a határaid! Mondj végre nemet!”

„Ha valaki az érzelmi zsarolás következményeként – a felnövéstörténete során – arra a következtetésre jutott, hogy a szeretet feltétele a teljesítmény, illetve az igényei és a szükségletei folyamatosan háttérbe szorultak, akkor sokkal nehezebb számára meghúzni ezeket a határokat. Az érzelmi zsarolásból sokszor egy olyan felnőttkori működés következik, amiben nem vagyunk tisztában a saját igényeinkkel és szükségleteinkkel, és/vagy nehézkes azokat képviselni, mert azt tanultuk, hogy ha ezt megtesszük, akkor a másik bántani fog. (Az érzelmi zsarolás esetében azzal, hogy szégyenteljes és bűntudattal teli érzéseket kelt.)

Akik ezen nem mentek keresztül, nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy ezzel a „csomaggal” miért nehezebb ügy a határhúzás vagy a nemet mondás: könnyedén osztogatják az olyan tanácsokat, amelyek egy érzelmileg bántalmazott ember nem feltétlenül tud betartani. Nem azért, mert nem olyan ügyes, hanem azért, mert ezt a félelemvezérelt működést tette belsővé."

Eszter arra is felhívja a figyelmet, hogy a határok meghúzása identitás válsággal is együtt jár: „Furcsa, köztes állapot, amikor a korábbi »én mindent elbírok«, »rám mindenben lehet számítani« hozzáállás »megteszem, amit tudokká« alakul át. Ilyenkor a környezet jellemzően megdöbben, sokan elfordulnak a változásban lévő személytől, hiszen az már nem teljesíti minden kívánságukat. Magyarán megszűnik az a tulajdonság, amely miatt – adott esetben – megkedvelték. Ilyenkor keletkezik egy légüres tér, hiszen kiesik az identitásunk egyik tartóoszlopa, az, ami miatt azt gondoltuk, szerethetőek vagyunk, és ami miatt mások adott esetben megkedveltek minket. Felmerül ilyenkor a kérdés: ha többé már nem az vagyok, akinek fát hasogatni a hátán, akkor mégis ki vagyok én?”

Őrült nehéz ebben a helyzetben kitartani, és nem visszacsúszni ebbe a saját igényeinket és szükségleteinket háttérbe szorító működésmódba, és hinni abban, hogy attól, hogy nem igazodunk folyton másokhoz, még szerethetőek vagyunk.

Az ugyanakkor Kata szerint elvitathatatlan, hogy rengeteget nyerhetünk azáltal, ha kilépünk az érzelmi zsarolásból, és átalakul a magunkról alkotott képünk. „Egy szabadabb, függetlenebb élet, jobb életminőség vár ránk, ha vállaljuk a változást,” – magyarázza. Eszter emellett hozzáteszi: „rendkívül felszabadító, amikor az ember rájön, hogy egyenrangú félként is jelen tud lenni a kapcsolódásokban!”

Az érzelmi zsarolásból való kilépés azonban nemcsak saját magunk, hanem a következő generáció miatt is fontos lehet. „Bármiféle változásról is beszélünk, az oda-visszahat az előző és a következő generációkra. Azzal, ha megértünk valamit, amiben lehet, hogy már a szüleink, nagyszüleink is benne voltak, és dolgozunk rajta, onnantól kezdve az úgy működik, mint a science fiction filmekben a jövő, ami megváltozik csak attól, hogy belenéztünk: a felismert, tudatosított mintákat nem adjuk akaratlanul is tovább” – magyarázza a pszichológus.

Szabó Eszter Judit szerint is „megéri ezen dolgozni és gyógyulni, mert akkor a folytatás már a mi történetünk lesz, nem pedig valaki másé. Olyasvalami, amit képesek leszünk megszeretni és büszkék lenni rá!”