előfizetésem
Hírlevél
Kulcsprobléma, hogy az ember nem képesek erőszakmentesen kommunikálni
Sokszor nem kommunikálunk jól, amikor az érdekeinket szeretnénk érvényesíteni és észre sem vesszük, hogy ezzel erőszakot teszünk a másikon. Az erőszakmentes, együttműködő kommunikációt tanító különböző tréningek mindezek elkerülésére törekszenek, miközben önismeretre tanítanak.
Jónai Éva Hava volt a Marshall Rosenberg-féle Erőszakmentes-Együttműködő Kommunikáció magyarországi iskolájának megalapítója. A módszer Carl Rogers személyiségközpontú pszichológiájából, illetve abból indult ki, hogy az erőszakmentes konfliktusmegoldás hajlandóságának és képességének hiánya kulcsprobléma napjaink társadalmában.
Az alapító az EMK társtrénereire hagyományozta a közösen kidolgozott módszereket, a Kompátia – Életkerekítő játékokat. Ennek megalkotásában lánya, Redő Júlia, valamint Bende Rita trénerek is részt vettek. Céljuk, hogy minél természetesebb módon, minél több ember számára tegyék hozzáférhetővé az érzelmi intelligencia fejlesztésének, a közösségépítésnek és a konfliktuskezelésnek ezt a módszerét. Az EMK tagjaival óvónőknek, tanároknak és más kollektíváknak tartanak tréningeket intézményi meghívásra, és saját csoportokat vezetnek.
Privát tréning
Kérésemre privát tréninget tartott nekem Bende Rita tréner, ami szintén nem kizárt az EMK gyakorlatában. Akad bőven megoldanivaló konfliktushelyzet a munkámban, a családomban, a párkapcsolatomban is, de direkt egy olyan konfliktust választottam gyakorlatnak, amiről úgy gondoltam, hogy tulajdonképpen elhanyagolható a többihez képest. Kiderült persze, hogy ebben a kis konfliktusban is benne van az összes alapvető problémám, vagyis az ember nem bújhat el maga elől, ha önismeret fejlesztésre adja a fejét.
A csenddel büntetés és a passzív agresszió bizony a nőknél generációról generációra öröklődik, de leküzdhető
A ráhangoló mozgásos gyakorlatok után egyetlen, a közeli múltban történt apró eseménnyel, és az ahhoz kapcsolódó érzéseim, gondolataim felidézésével kezdtük a beszélgetést. Egy átmenetileg befogadott, bajban lévő barát kapcsán idéztem fel, hogy milyen furcsán erős indulatokat váltott ki belőlem egyik megérkezésekor feltett kérdése, hogy „nem hiányoztam?”.
Meglepetésemre nem a másik emberrel való, közel tízéves történetem elmesélésére kért Rita, hanem pontos megfigyeléseket szeretett volna hallani a körülményekről. Hogy mit érzékeltem abból, ami abban a pillanatban körülöttem zajlott, az indulaton kívül milyen gondolatok kapcsoltak be. Ezek a következők voltak: elég gyakran látom, hogy azt szeretné, hogy megünnepeljem az ottlétét minden nap, manipulatívnak, idegesítőnek és érzelmi zsarolásnak gondolom az efféle viselkedését.
Ettől aztán rosszul érzem magam, és azon gondolkodtam, hogy nem én magam vagyok-e manipulatív azzal, ahogy segítek másokon. A tréning első lépése a konkrét helyzet megfigyelése, és a hozzá kapcsolódó gondolataink felsorolása tehát. A következő lépés az érzések beazonosítása volt. Ekkor már egy gyerek, vagy egy maga köré falakat építő felnőtt módjára hárítottam a feladatot.
