Az érintés az egyik legintimebb kapcsolódási formánk, ami segíthet a traumák feloldásában
Sokszor érezhetjük, hogy szükségünk van egy érintésre, legyen szó megnyugtató ölelésről, lágy simogatásról vagy egyszerűen arról, hogy valaki támogatóan megfogja a kezünket.
Számos kutatás bizonyítja a taktilis ingerek jótékony hatását, amelyek többek között csökkentik a stresszt, növelik a szerotoninszintet és segítenek megküzdeni a szorongással. A haptonómia egy újfajta, érintésen alapuló terápiás módszer, amely szomatikus alapokon nyugszik.
A hazánkban még kevésbé ismert traumafeldolgozási lehetőségről Szerencsés Martina haptoterapeuta mesél nekünk.
Mi is az a haptonómia?
A haptonómia az érzelmi kontaktus tudománya, amelyet Frans Veldman holland fizioterapeuta dolgozott ki az 1960-as években. Főleg Hollandiában és Franciaországban vált népszerűvé, de Magyarországon is egyre több szakember tanulja és alkalmazza.
A pszichológiához hasonlóan mi is foglalkozunk a gondolatokkal, hitrendszerekkel, viszont a haptonómia esetén a traumák testben, sejtekben eltárolt szintjein dolgozunk.
Emelte ki Szerencsés Martina, majd kiemelte, hogy a haptonómia önálló terápiás módszerként is megállja a helyét, viszont számtalan egyéb területen is alkalmazzák. Ilyen például a beteggondozás, a hospice ellátás, a mentálhigiénés tanácsadás, a perinatális időszak segítése és a fizioterápia. Egyre több pszichológus dolgozik a testalapú módszerek bevonásával, amelyek a szakember szerint gyorsabb ütemű változásokat eszközölnek.
Már a szorongástól is szorongunk, merre van a kiút?
A haptonómiát sokan nemcsak egy módszernek, hanem egy létállapotnak titulálják, amelyet igazából mindenki megtapasztal, hiszen másfél éves korunkig ebben a megengedő állapotban létezünk. Nem fojtjuk el az érzéseinket, nem erőltetünk rá senkire semmit, nem akarunk mindent megmagyarázni, és nem gondolkodunk kognitív módon.
Traumák és haptoterápia
A születésünktől kezdve, sőt már előtte is a külvilágból érkező folyamatos ingereknek vagyunk kitéve. Ezekre pedig bizonyos érzelmekkel reagálunk, és minden emócióhoz testérzet is tartozik. Például a szívünkhöz kapcsolódó érzelmek, mint az öröm, a felszabadultság, a hála és a szeretet mind a mellkasban érezhetők, de a düh gyakran a gyomornál kezdődik.
Minden érzelmünk a túlélésünket szolgálja, mert az egónk igyekszik megvédeni a testünket.
„Jobb esetben azért nem csinálunk veszélyes dolgokat, mert megjelenik a félelem kellemetlen érzése, amely megvéd minket. Traumatizáltság pedig akkor alakul ki, ha a külvilágból érkező fenyegetésre adott stresszválasz nem tud megfelelően lefutni, és beragad az üss vagy fuss reakció” – számolt be Martina.
Hozzátette, hogy ezt már olyan apróságok is kiválthatják, mint, hogy babaként nem kaptunk megfelelő időben enni, emiatt megjelenik a halálfélelem. Ha ilyen esetben a szüleink idegesek lesznek, megijednek, akkor belőlünk is nagyobb félelmet vált ki az ő reakciójuk, és egyszerűen „befagy” a stressz az idegrendszerbe.
„Az ilyen, nem megélt negatív érzelmeink beszorulnak a szöveteinkbe, és kialakul az úgynevezett funkcionális lefagyás, ami dühkitörésekhez vagy depresszióhoz vezethet. A haptonómia segítségével azonban, az érintés útján létrejövő kapcsolaton keresztül a szakember képes feloldani a hasonló traumatizáltságot.”
Hogyan zajlik egy alkalom?
Martina elmondta, hogy nincsen egységes protokoll, inkább intuitívan és egyénre szabottan zajlanak a terápiás ülések.
„Az érintés az egyik legintimebb kapcsolódási formánk, így fontos, hogy kialakuljon egyfajta bizalmi viszony a terapeuta és a páciens között. Éppen ezért első alkalommal csak beszélgetni szoktunk. Léteznek fix fogások, amelyeket adott probléma esetén alkalmazunk, de sokkal inkább az egyénre fókuszálunk. Fel kell térképezni, hogy milyen közelség vagy távolság esik jól neki, milyen a megfelelő minőségű érintés és meddig tartson” – mondta.
Már egy-két alkalom alatt is nagy előrelépéseket lehet elérni, ha valaki ismeri a testérzeteit, és tud kapcsolódni azokhoz. Sokat segít, ha képesek vagyunk pontosan megfogalmazni, mit érzünk, legyen szó lelki vagy testi eredetű problémáról. Meghatározó szempont, hogy milyen háttérrel érkezik valaki, mivel egy bántalmazott vagy szexuális abúzust átélt személynél az érintés még kritikusabb. Bár a haptonómia érintésen alapuló terápia, esetükben mégsem feltétlenül történik érintés.
„A traumatizáltság egyenlő azzal, hogy egyedül maradtál a nehézségeiddel. A lágy, megtartó érintés hatására a páciens energetikailag „átnyúlik” a terapeutába, aki a jelenléte által lehetőséget biztosít a félelem megélésére és a probléma feloldására. Egy idő után pedig megtanulod, hogy bátran lehetnek érzéseid, és érvényes az, amit érzel.”
Tapasztalatok
Nagyon érdekesnek, de egyben kissé megfoghatatlannak is tartottam ezt a módszert, így Szerencsés Martina invitálására kipróbáltam egy húszperces haptonómiás lazító gyakorlatot. Martina elmondta, hogy többen kizárólag pihenés céljából látogatnak el hozzá, és ezt tapasztalhattam meg én is. Kényelmesen elhelyezkedtem hanyatt fekvésben, ő a fejem mögött foglalt helyet.
Elmondta, hogy fejérintéseket fog alkalmazni, emellett a szegycsontomra és a vállaimra teszi majd a kezeit, végül pedig a keresztcsontomat érinti. Kiemelte, hogy ha bármi kellemetlen, akkor azonnal szóljak, és ha kényelmetlenné válna a fekvőpozíció, akkor változtassak. Említette, hogy bár pácienseivel sokszor a teljes kezelés alatt beszélgetnek, a lazító gyakorlatok esetén ez ritka jelenség.
Eleinte nagyon kellemes, lágy érintésekkel ringatta a fejemet, majd az egyik kezét a vállamra tette, míg a másikat a nyakam alatt tartotta. A gondolataim békésen jöttek és mentek, hallottam az utcáról beszűrődő zajokat és mélyeket lélegeztem.
Nem aludtam el, mégis mikor kinyitottam a szemeimet, olyan volt, mintha álomból ébredtem volna.
Martinával átbeszéltük a tapasztalatainkat, amelyek érdekesnek bizonyultak. Összességében nagyon kellemes, felfrissítő és érdekes élménnyel gazdagodtam, amelyet úgy tudnék jellemezni, mint egy statikus masszázst.