Génjeinket nem tudjuk befolyásolni, de az életmóddal is nagyon sokat tehet valaki azért, hogy csökkentse az emlőrák kialakulásának esélyét
Az emlőrák az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganat, statisztikailag élete során nyolc nőből egynél diagnosztizálják. Ettől nem kell megrémülni, de fontos, hogy mindenki tisztában legyen a rizikófaktorokkal, a megelőzés esetleges lehetőségeivel és a legmodernebb szűrési eljárásokkal.
Az idejében felismert emlőrákok döntő többsége ugyanis közel 100 százalékos valószínűséggel gyógyítható. Professzor dr. Láng István onkológussal és dr. Kuun Ulla Titanilla radiológussal, ultrahang-specialistával beszélgettünk.
Téged mennyire érint?
Habár az emlőrák rizikója az életkor előrehaladtával növekszik, azt korántsem mondhatjuk, hogy a húsz-harmincéves korosztályt nem érinti. Sajnos nem ritka, hogy fiataloknál diagnosztizálják, ezért lényeges minél hamarabb felmérni, kinél mekkora eséllyel alakulhat ki. Egy átlagos nőnek 45 és 65 éves kor között kétévente javasolt a mammográfiai vizsgálat elvégzése, melyhez Magyarországon társadalombiztosítási alapon, ingyenesen juthat hozzá.
Vannak azonban, akiknek fiatalabb korban érdemes a szűrővizsgálatokat elkezdeni, gyakrabban kell azokat elvégeztetni, és érdemes megfontolni a hagyományos protokolltól eltérő vizsgálatok rendszeres elvégeztetését is. Az alábbi csoportokba tartozó nőknek mindenképpen ajánlott a hagyományosnál szorosabb ellenőrzés.
1. Akik a mellkast érintő sugárkezelésben részesültek tíz és harmincéves koruk között
Sajnos a magas dózisú sugárzás növeli a rákos elváltozások kialakulásának esélyét az emlőkben, így akiket valamilyen daganatos betegség miatt sugárterápiával kezeltek fiatalabb korukban, azoknak fokozott kockázattal kell számolniuk.
A mellrák nem válogat, egyre több húszas, harmincas éveiben járó nő lesz beteg
2. Akiknek több első-, illetve másodfokú rokonánál előfordult emlő- és/vagy petefészekrák, vagy akik hordozzák vagy hordozhatják a BRCA1 és/vagy a BRCA2 génmutáció.
„Mostanra már szinte az egész emberi genom feltérképezhető, és bár egyelőre csak magánúton, és nagyon drágán, de viszonylagos biztonsággal meg lehet mondani, kinél van genetikai értelemben vett fokozottabb kockázata az emlőrák kialakulásának, és azt is, hogy adott életkorig hány százalékos eséllyel lesz kimutatható nála rosszindulatú emlődaganat” – mondja dr. Láng István.
„A BRCA1, illetve a BRCA2 mutációk nagyon nagy eséllyel okoznak rosszindulatú daganatot, és nemcsak az emlőben, hanem a petefészekben is. Az egyéb génmutációk esetében kérdéses, hogy azok milyen eséllyel okoznak megbetegedést, így alapvetően nem feltétlenül érdemes bárkinek elvégeztetni az összes lehetséges génmutációt feltérképező vizsgálatokat.”
Ha valakinek az első- vagy másodfokú rokonai körében több emlő- vagy petefészekrákot diagnosztizáltak, különösen, ha 40 éves kor alatt, akkor azért erősen javasolt legalább azt megvizsgálni, hogy hordozza-e a BRCA1 és BRCA2 mutációkat. Ha ezt valaki mégsem teszi meg, akkor is tudnia kell, hogy az esetében fokozott lehet a rizikó, különösen, ha egy első- vagy másodfokú rokona igazoltan hordozza az említett mutációkat.
„Ha valakinél a fenti génmutációk bármelyike kimutatható, az már olyan magas kockázatot jelent, hogy mindenképpen szorosabb kontrollra van szükség nála. Bizonyos, igen magas rizikójú esetekben akár az emlőállomány teljes eltávolítása is megfontolandó lehet. Ez valóban drasztikusan hangzik, de ne felejtsük el, hogy egy ilyen génmutáció adott esetben igen nagy valószínűséggel okoz rosszindulatú daganatot, a masztektómiával ez a kockázat azonban jelentősen csökkenthető.
Ráadásul a modern sebészeti eljárásoknak köszönhetően nagyon szépen helyreállítható az emlő egy rekonstrukciós műtét keretében. Természetesen egy ilyen döntést megelőzően mindenképpen szükséges egy átfogó szakorvosi konzultáció, és minden páciens dönthet úgy, hogy a masztektómia helyett a szorosabb kontrollt választja” – mondja dr. Láng István.
3. Akinek nagyon mirigyes az emlőállománya
Erről viszonylag kevés szó esik még Magyarországon, pedig nagyon fontos lenne mindenkinek tisztába kerülnie azzal, milyen típusú melle van. Az emlő főként zsírszövetből és mirigyekből áll, ennek a kettőnek az aránya határozza meg, hogy melyik kategóriába sorolható.
„Az úgynevezett adenotikus vagy fibrotikus emlő azért igényel fokozottabb figyelmet, mert ennél a típusnál a rosszindulatú daganatos eltérések felfedezése nehezebb. Ennek oka, hogy míg a zsír a röntgensugarakat gyakorlatilag átereszti, addig a mirigyek sugárelnyelők, tehát fehér foltokként jelennek meg a röntgenképen, akárcsak a tumoros képletek, illetve a tumor jelenlétére utaló meszes képletek. Az ilyen, denznek is nevezett emlő esetében tehát a mammográfia mellett érdemes évente ultrahangvizsgálatot is végeztetni. Azért is, mert egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a mirigydús emlőállomány esetleg magasabb kockázatot is jelent az emlőrák kialakulásának tekintetében" – mondja dr. Kuun Ulla Titanilla.
Mit tehetsz, ha fokozottabb a rizikód?
Az emlőrák kialakulásának fokozottabb esélyét mindenképpen szakértővel kell alaposan átbeszélni. Lehetőség szerint az emlőrák szűrésében és kezelésében jártas klinikai onkológussal. „Általánosságban elmondható, hogy akinél megnövekedett kockázattal számolhatunk, annál a negyvenöt éves korban elkezdett kétévenkénti mammográfia nem feltétlenül elegendő. Ezeknél a hölgyeknél érdemes korábban elkezdeni a rendszeres szűrést, és kiegészítő vizsgálatok is erősen javasoltak: a havi önvizsgálat mellett például szakorvosi manuális vizsgálat, ultrahang és egyes esetekben akár MRI vizsgálat is” – mondja dr. Láng István.
Dr. Kuun Ulla Titanilla szerint a fokozott kockázatúak esetében már harmincéves kortól javasolt évente ultrahangvizsgálatot végezni, negyven felett pedig mammográfiát. „A bizonyítottan BRCA pozitív páciensek esetében szóba jöhet a kontrasztanyagos MRI vizsgálat is, amely nagyon szenzitív, és sugárterheléssel sem jár, de a korai, apró meszesedéseket ezzel sem lehet kimutatni, arra egyedül a mammográfiás vizsgálat alkalmas.”
Sokan félnek a mammográfia okozta sugárterheléstől, de ez a radiológus szerint alaptalan, mert az olyan minimális terheléssel jár a szervezetre nézve, amelynél sokkal nagyon háttérsugárzás ér minket évente. Ugyanakkor alapesetben – ahol nem indokolja más az ellenkezőjét - negyvenéves kor alatt még inkább az ultrahangvizsgálat javasolt, hogy még ez a minimális sugárterhelés se érje az emlőket. Utána viszont ez már nem elég, az ultrahang ugyanis nem mutatja ki az emlőrák legkorábbi jeleit: a meszesedések. Azt pedig tudjuk, hogy minél előbb fedezik fel a rosszindulatú elváltozásokat, annál nagyobb eséllyel érhető el gyógyulás.
A mammográfia jövője: a tomoszintézis
Egyre több helyen végeztethető el a mammográfiához hasonlatos tomoszintézis, amely pontosabb képet ad az emlőről, különösen pedig a mirigydús mellállomány esetében előnyös. „Ennek nagy előnye a hagyományos mammográfiával szemben, hogy kétdimenziós kép helyett itt háromdimenziósat kapunk, amivel lényegesen csökkenthető a visszahívási ráta, azaz elkerülhető, hogy egy olyan nő estében, akinél valójában nincs daganatos elváltozás, de a kétdimenziós kép alapján ez nem dönthető el, felesleges – esetleg újbóli sugárterheléssel járó – vizsgálatokat kelljen végezni” - mondja dr. Kuun Ulla Titanilla.
A megelőzés is fontos
Génjeinket nem tudjuk befolyásolni, de nem szabad elfelejteni, hogy az életmóddal is nagyon sokat tehet valaki azért, hogy csökkentse az emlőrák kialakulásának esélyét. A rendszeres sporttal, az alapvetően egészséges étkezéssel, amely kevés cukrot, vörös húst, állati eredetű zsiradékot tartalmaz, illetve a dohányzás és alkoholfogyasztás kerülésével csökkenthető a rosszindulatú daganatok kialakulásának esélye – és ez természetesen nemcsak az emlőrákra vonatkozik.
Ha valaki harmincöt éves kora alatt szül, és sokáig szoptat (ha több gyereket, akkor az évek, hónapok össze is adódnak), azzal ugyancsak csökkenthető a rizikó, de a fenti dolgokat nem mindig lehet befolyásolni, és azért nyilván ne a mellrák elkerülése legyen az elsődleges szempont azt illetően, hogy ki mikor szül és meddig szoptat.
„Amit mindenképpen kiemelnék, az a túlsúly és az elhízás kerülése. Ezek ugyanis fokozott rizikót jelentenek az emlőrák kialakulása szempontjából is. Emellett meg kell említenem a női nemi hormontartalmú gyógyszerek, például fogamzásgátlók rizikónövelő hatását is. Ha valakinél az átlagosnál nagyobb esélye van a rosszindulatú emlődaganat kialakulásának, akkor érdemes megfontolni, hogy ne szedjen ilyen gyógyszereket” – hangsúlyozza dr. Láng István.