„Tényleg elindult egy forradalom, a negyven pluszos nők öntudatra ébredése”- Beszélgetés Iványi Orsolyával, Farkasházi Rékával és Liebhaber Judittal

Negyven az új harminc. Sokan a mai negyvenesek közül nem értenek egyet ezzel a mondással, úgy érzik, negyvenen túl igenis a helyükön vannak, cseppet sem akarnak másképp élni, fiatalabbnak tűnni saját koruknál. Három negyven pluszos nő, három különböző élethelyzetből mesél arról, milyen az élet negyven felett.

Kommunikációs szakértő, blogger, menopauza aktivista, akinek komoly rálátása van a negyven feletti magyar nők életére. Iványi Orsi néhány évvel ezelőtt a változókor témáját felkarolva hozta létre Éljenek a nők 40 feletti nők zárt Facebook-csoportját, ahol a nők őszintén beszélgethetnek problémáikról, tanácsokkal látják el egymást, együttérzésről, szolidaritásról tesznek tanúbizonyságot.

Szerinted milyen ma Magyarországon negyven pluszos nőnek lenni? Míg tíz évvel ezelőtt, az érintett nők egyáltalán nem vállalták fel a korukat, most egyre többen büszkék rá. Erejük teljében vannak, fizetőképes vásárlóerőt jelentenek és szeretnék még jó sokáig élvezni az életet.

Attól függ, hogy hova helyezed magad, mennyire tudod kiszűrni a környezeti hatásokat, a társadalmi sztereotípiákat, a nyomást, hogy fiatalnak, ránctalannak kell kinézned. Nem mindegy, hogy hol élsz, hol dolgozol, kikkel vagy kapcsolatban, milyen benyomások érnek nap mint nap. De összességében nézve, tényleg elindult egy forradalom, a negyven pluszos nők öntudatra ébredése.

Én is azt veszem észre, hogy a mai negyvenesek sokkal tudatosabbak, mint az anyáik voltak, a személyiségük inkább a 30-as korosztályéra hajaz. Ez azért is jó, mert ezt látva, a mostani harmincasok, másként fogják majd a negyvenes éveiket megélni, a határaik kitolódnak.

Én is tagja vagyok a zárt Facebook-csoportodnak és ámulattal követem az ott zajló beszélgetéseket. Melyek a leggyakrabban előkerülő témák?

Amikor 2018 szeptemberében létrehoztam a zárt csoportot, a változókor volt a központi téma, ami aztán magától átalakult, és más irányba is elment. Mindenről beszélgetünk, ami ezt a korosztályt érdekli. A társkeresés például egy örök téma, rengeteg negyvenes nő keres társat manapság. A saját példámmal igyekszem inspirálni őket, én is negyven felett találtam meg a férjemet egy internetes társkeresőn, akkor, amikor úgy gondoltam, már örökre egyedül maradok.

Az egészség rettentően felértékelődik negyven-, ötvenéves kor felett. Egy idő után többet költünk az egészségünkre, mint a ruháinkra, ezért a megelőzés nagyon fontos téma. Jó látni, amikor a beszélgetésben valaki elindít egy pozitív hullámot a saját példájával, a többiek is ráülnek erre. Ha valaki leírja, hogy elkezdett hetente négyszer futni, mások is hozzáteszik a saját történetüket és ez motiválóan hat a többiekre. Moderátorként én is hetente többször fel szoktam tenni provokáló kérdéseket, amelyek beindítják a beszélgetésfolyamot.

A csoportban nagyon erős az egymás támogatása, mindenki úgy próbál hozzájárulni a csoporthoz, hogy a mondandójában van valami hasznosság. Egy hasznos információ, vagy csak az együttérzés, a lelki támogatás jelei.

Hogyan jött az ötlet, hogy blogot indíts, amiből aztán egy zárt csoport is kinőtt?

A blogom 2010-ben indult, akkor költöztem ki Londonba, egy nemzetközi reklámügynökségnél kaptam munkát. Nekem ott nyílt ki a világ, ott jöttem rá arra, hogy bármi bármikor megtörténhet veled. Az ottani életemről írtam, belejöttem abba, hogyan kell jó posztot írni, a blog gyorsan felfutott, állandóan kint voltam az Index főoldalán.

Amikor hazajöttem, nem akartam magyar témákkal foglalkozni, magyar lifestyle bloggerekkel Dunát lehet rekeszteni. Aztán megismerkedtem a férjemmel, kiköltöztem Toszkánába és újra felmerült a kérdés, miről írjak. Két éven keresztül kerestem a témát, végül a férjem adta az ötletet, aki azt mondta: arról írjak, ami valójában történik velem. Írjak a 40 feletti létről, az öregedésről, az újrakezdésről és arról, hogy sohasem késő.

Egy ekkora csoportot irányítani sok munka és nagy felelősség.

Kicsit félelmetes és ugyanakkor nagyon jó érzés egyszerre, mert felelősség több mint 5000 tagot mozgatni, inspirálni, edukálni. Sokan írják, hogy meglepő, hogy nálam nincs beszólogatás, ez is jól esik. Ezzel a csoporttal azt is bebizonyítottam, hogy a nők közötti állandó versengés nem feltétlenül igaz, egy bizonyos kor fölött az összetartás és egymás segítése talán jobban előtérbe kerül. Nagyon élvezem, sosem gondoltam volna, hogy egyszer női közösségépítő leszek.

Mennyire tartod magad klasszikus influenszernek?

Én egyelőre nem reklámozok semmit, ilyen szempontból nem vagyok klasszikus influenszer, talán nem is leszek. Persze, jönnek ajánlatok, de óvatos vagyok, most úgy gondolom, hogy az egészség-influnszerkedés lenne jó nekem, mert ezt érzem a legfontosabb témámnak. Dolgozom persze néhány céggel a menopauza kapcsán, akikkel van kémia közöttünk, a Vichy szépségápolási márkával már két éve, és a Tescóval tavaly indítottuk el a munkahelyi menopauza programot. Viszont ami tetszik, vagy beválik, azt szívesen reklámozom ingyen is, nekem az a fontos, hogy jól érezzem magam abban és attól, amit csinálok és legyen hasznos is, ez a legfontosabb.

Sokan próbálnak közösséget építeni ebben a korosztályban, mert érzik, a negyven feletti nőknek igényük van arra, hogy tartozzanak valahova. Mi a sikered titka, miért lépnek be a csoportodba még ma is hetente százával a nők?

Néhány nappal ezelőtt szembe jött velem az interneten egy Oprah Winfrey-videó, amiben azt mondta ez a hatvan pluszos, rendkívül népszerű műsorvezető, hogy csak akkor lehet autentikus valaki, ha igaz és őszinte. Ez rólam is elmondható. Sokszor elgondolkodom azon, vajon, mitől ilyen ez a csoport. A tagoktól, tőlem, attól, hogy milyen témákat engedek be, ahogy viszem a folyamatokat?

Nyilván összetett a válasz, de a végén mindig arra jutok, hogy az őszinteségem sokat nyom a latba. Nem korrigálom a gondolataimat, azt írom le, mondom ki, amit valóban gondolok. Szerintem az emberek a valódiságra nyitottak. Én ezt képviselem még a legkellemetlenebb témákban is.

Liebhaber Judit modell, műsorvezető

„Az 50. születésnapomon azt éreztem: készen vagyok a házi feladatommal és mehetek játszani. Túl vagyok a családomért végzett szolgálaton, amit nagy szeretettel csináltam, száz százalékig jelen voltam benne, most viszont én kerülök a fókuszba. A fiaim felnőttek, külföldöm élnek, nincs rám nap mint nap szükségük. Váltottam a munkámban is, elindítottam a saját Youtube-csatornámon az Erősebb Igen című online beszélgetéssorozatot.

Ezzel régi álmom teljesült, 20 éve készülök arra, hogy erős, példaértékű nőkkel beszélgethessek arról, ami engem igazán érdekel. Életem nagy örömforrása az Agility elnevezésű kutyás sport, amire 40 éves korom után találtam rá. Kiskutyámmal ötszörös magyar válogatottak vagyunk, kijutottunk a világbajnokságra is. Ennek a sportnak köszönhetően megtanultam a pillanatban lenni, hiszen 40 másodperc alatt kell a kutyával egy ismeretlen akadálypályát lefutnunk, ami nagy koncentrációt igényel.

A negyvenedik születésnapom megrázóbb volt, mint az ötvenedik, akkor még nem voltam annyira a helyemen. Úgy gondolom, az idő múlásával az ember egyre inkább halad a középpontja felé. Ahogy telnek az évek, egyre többet tanulsz meg a világról és önmagadról."

Farkasházi Réka színésznő, énekes

„Tíz évvel ezelőtt mondta először Boldizsár Ildikó meseterapeuta, akivel volt egy közös könyvünk, hogy negyven körül szüljek egy harmadik gyereket, az fog engem fiatalon tartani. Akkor nem mertem elhinni, hogy három gyerekünk lesz. Ildikónak igaza lett, negyven felett egy kisbaba érkezése valóban megfiatalítja az embert. A negyvenedik születésnapom környékén annyi jó ért, hogy nem volt időm elgondolkozni az idő múlásán.

Abban az évben nyáron sokat utaztunk, a férjem egy meglepetés bulit szervezett a születésnapomra, amin közel százan voltak jelen, rengeteg szeretetet kaptam a családomtól, közeli barátainktól. Nem sokkal később megfogant a kislányunk, amit ajándékként éltünk meg és végre lett egy saját házunk is. Az embernek három gyerek mellett nincs ideje azzal foglalkozni, hogy lóg az arcán a bőr, karikásak a szemei és a teste is megváltozott.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem 17 éves korom óta ismer, látott fiatalon, később éretten, együtt változtunk. Fontos számomra a külsőm, hiszen színpadi ember vagyok és hiú is. Amikor meg kell jelennem nyilvánosan, kisminkelem magam, de drasztikus eszközökhöz nem folyamodnék a fiatalos kinézet visszaszerzéséért. Az, hogy öregszünk, szerintem a világ legtermészetesebb dolga, soha nem szeretném szégyellni magam azért, mert már nem vagyok olyan fiatal.”