Jobban élünk, mint valaha, mégis elégedetlenkedünk - miért?
A modern világ paradoxona, hogy soha nem voltunk ilyen jólétben, mégis egyre többen érzik magukat elégedetlennek és boldogtalannak. Miért van az, hogy a bőség és a lehetőségek korában az emberek gyakran úgy érzik, hogy valami hiányzik az életükből? Hogyan befolyásolja a fogyasztói társadalom és a média ezt az állandó elégedetlenséget?
Az evolúció során az emberiség túlélését az állandó törekvés biztosította. Aki megelégedett azzal, amije van, az nem keresett új élelmet, jobb lakhelyet, biztonságosabb környezetet – és végül alulmaradt a küzdelemben. A folyamatos elégedetlenség tehát egyfajta beépített hajtóerő, amely régen életmentő volt. Ezzel szemben ma, amikor az emberek sokkal nagyobb részének van hol aludnia, mit ennie, és soha nem látott technológiai kényelem vesz minket körül, ez a belső hajtóerő zsákutcába vezet.
Igen, hajszoljuk a boldogságot
Olyan világban élünk, ahol már nem a túlélésért küzdünk, hanem a „jobb életért” – ami ironikus módon soha nem elég jó. Egy jobb telefon, egy jobb kapcsolat, egy jobb munkahely mindig karnyújtásnyira van, és ha megszereztük, azonnal elértéktelenedik. A fogyasztói társadalom tökélyre fejlesztette az elégedetlenség művészetét.
A legtöbb reklám és közösségimédia-tartalom azt sulykolja belénk: nem vagy elég jó, amíg nincs meg még egy dolog. Ha megveszed ezt a ruhát, végre csinos leszel. Ha elutazol erre a helyre, végre boldog leszel. Ha eléred ezt a fizetést, végre sikeres leszel. Csakhogy amint megkapjuk, amit akarunk, a gépezet új célt állít elénk.
Sokszor elfelejtjük, de a közösségi médiában nem az emberek valós életét látjuk, hanem a megszerkesztett, legboldogabb pillanatokat. Egy mosolygós, vidám fotó egy tengerparton nem mutatja a repülőtéri várakozást, az elveszett bőröndöt, az utazás fáradalmait vagy a hétköznapi problémákat. Mi viszont a saját életünket a valós verzióban éljük, így teljesen torz összehasonlítást végzünk.
Biohacking a léleknek: A hála ereje a szorongást is segít leküzdeni
Miért nem elég, ha mindenünk megvan?
A boldogság keresése gyakran egy ördögi körhöz vezet. Miközben a társadalom egyre inkább azt sugallja, hogy boldogságunk kulcsa az újabb és újabb dolgok birtoklásában rejlik, a valódi elégedettség soha nem az anyagi javakban van. Amikor elérjük az áhított célokat, a gépezet tovább pörög, újabb célokat állít elénk, hogy a vágyakozás soha ne érjen véget.
A boldogság viszont nem a megszerzésben rejlik, hanem abban, hogy megtanuljuk értékelni azt, ami már a miénk. „Amikor arról beszélünk, hogy „mindent megszereztünk, amire valaha vágytunk,” általában materiális dolgokra gondolunk. A tapasztalás, hogy mindezek ellenére mégsem vagyunk elégedettek, gyakran arra mutat rá, hogy a pusztán fizikai szinten megszerezhető dolgok nem teszik teljessé az életünket. Napjainkban pedig e körül forog minden. Élményeket, tárgyakat és történéseket akarunk szerezni, tapasztalni, hallani” – fejtette ki László Szandra pszichológus
Az elégedetlenség nemcsak egyéni érzés, hanem a társadalmi berendezkedés egyik fő mozgatórugója is. Ha elégedettek lennénk, nem lenne, ami mozgásban tartaná a rendszert. Mivel egy-egy problémára vagy igényre rengeteg opció áll rendelkezésre, így az azok közötti választás végtelen sok időt és energiát tud felemészteni.
A sématerápia szerint az elvárások alapoznak meg egy egészséges párkapcsolatot, de hogyan befolyásolják a korai mintázatok az elvárásainkat?
Emellett vannak olyan személyiségtípusok, akik hajlamosak az örök elégedetlenségre. Az ilyen emberek gyakran úgy érzik, hogy bármennyire is sikeresek, mindig van egy újabb cél, amit el kell érniük. Számukra az elért eredmények csak rövid ideig nyújtanak örömöt, mert azonnal a következő kihívásra kezdenek fókuszálni. Ez a fajta gondolkodás egyrészt hajtóerő lehet, amely folyamatos fejlődésre ösztönzi őket, másrészt azonban megakadályozhatja, hogy igazán élvezzék az elért sikereiket.
Az elégedetlenség gyakran mélyen gyökerező sémákból fakad a pszichológus elmondása szerint, amelyek gyermekkorban vagy korai élmények hatására alakulnak ki. Ezek a sémák meghatározzák, hogyan érzékeljük a világot, önmagunkat és a kapcsolatainkat. „A sémák gyakran egymással összefonódva működnek, és az elégedetlenség állandósulásához vezethetnek. Az, hogy valaki hajlamosabb-e erre, nemcsak a személyiségétől, hanem a családi környezetétől, mintáitól és életútjától is függ. Van azonban kiút: ezeknek a sémáknak a megismerésével, tudatosításával és önismereti munkával lehet az örök elégedetlenség csapdájából kimászni” – tette hozzá László Szandra.
Elégedettség lépésről lépésre
Az elégedettség fejlesztésének egyik kulcsa az, hogy a saját utunkra koncentráljunk, és ne hagyjuk, hogy mások sikerei vagy látszólagos tökéletessége befolyásolja az önértékelésünket. „Mivel az elégedetlenség gyökere a hiány-tudat, érdemes első lépésként megvizsgálni, hogy adott esetben a hiány valódi-e, vagy generált. Kérdezzük meg magunktól, hogy van-e valamire szükségünk? Természetesen az alapvető szükségleteink kielégítése létfontosságú – biológiailag is erre vagyunk huzalozva–, de az élet nem csupán erről kell, hogy szóljon” – magyarázta a szakértő.
Forduljunk befelé, figyeljünk önmagunkra a szakértő szerint – például napi szintű meditációval. Tudatosítsuk azokat a dolgokat, amelyek már most is jelen vannak az életünkben, és amelyekért hálásak lehetünk. Ha ezt napi szinten gyakoroljuk, fokozatosan elmozdulhatunk a hiány-tudat felől a bőség-tudat felé. A fejlődésre való törekvés egy természetes és egészséges dolog, hiszen segít minket abban, hogy jobbá váljunk, elérjük a céljainkat és kiteljesedjünk.
Az öt legegyszerűbb módszer a hála gyakorlására, a mentális egészség érdekében
Azonban sokan észre sem veszik, hogy a folyamatos fejlődni akarás könnyen átcsúszhat egy állandó elégedetlenség érzésébe, ahol semmi sem elég jó, és a boldogság mindig egy elérhetetlen jövőbeli állapot marad. De vajon hol húzódik az egészséges határ? „Érdemes megvizsgálni, hogy az elégedetlenség cselekvésre ösztönöz-e bennünket. Ha igen, az csak a fizikai síkra korlátozódik, vagy kiterjed a belső fejlődésre is? Az elégedetlenség nem feltétlenül negatív dolog – ha jól kezeljük, katalizátorként szolgálhat a fejlődésre.
Azonban ha folyamatosan jelen van anélkül, hogy bármilyen valódi változtatást hozna, akkor inkább egy önmagát erősítő belső feszültséggé válik. Az egészséges határ ott húzódik, ahol az elégedetlenség nem bénít meg, hanem előremozdít – de nem válik soha kielégíthetetlen hajszává” – tette hozzá László Szandra. Tudatos döntésekkel, önreflexióval és a „tükrök” elkerülésével visszatalálhatunk ahhoz, amit igazán keresünk.
Mert lehet, hogy a szomszéd fűje zöldebbnek tűnik, de ha alaposabban megnézzük, talán az is csak egy szép illúzió. Az igazi változás a mi kezünkben van – abban, hogy képesek legyünk értékelni mindazt, ami már most a miénk, és hogy képesek legyünk felismerni a boldogság valódi forrásait.
