Külön szoba, külön ágy, vagy családi összebújás? - Az együttalvás lélektani vonatkozásairól Kiss Kinga szakpszichológussal
A csecsemőgondozás körül rengeteg olyan kérdés merül fel, amely komoly vitákat válthat ki a társadalomban. Hordozzunk vagy babakocsizzunk? Anyatejes legyen vagy tápszeres? Kapjon cumit vagy ne?
Ide tartozik a baba altatása is. Kiss Kinga gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológussal az együttalvás lélektani vonatkozásairól beszélgettünk.
A különböző országok gyermekgyógyászainak általában megvan a határozott álláspontja arról, orvosi szempontból mennyire biztonságos együtt aludni az újszülöttünkkel. Bizonyos helyzetekben ugyanis ez növelheti a bölcsőhalál (SIDS) kockázatát. Ehhez azonban fontos azt is tudni, hogy szerencsére a SIDS önmagában elég ritka, és a megfelelő óvintézkedésekkel történő együttalvás mellett jelentősen csökkenthető a rizikója.
Miért jó, miért nem jó?
Jelenleg az orvosok egységes álláspontja az, hogy a legjobb, ha a baba hat hónapos koráig a szülővel egy légtérben alszik, de külön fekhelyen. Ideális lehet, ha van egy szülői ágyhoz rögzíthető rácsos ágy, vagy bébiöböl. Ha mégis úgy döntünk, hogy egy ágyon fekszünk a babával, fontos, hogy kemény legyen a matrac, a baba légzését potenciálisan ne akadályozza semmi (párna, plüssjáték, takaró), és elkerülhető legyen, hogy véletlenül ráfeküdjünk.
Semmiképp ne aludjon olyan a babával, aki dohányzik, alkoholt, nyugtatót vagy kábítószert fogyasztott, és ne aludjunk csecsemővel kanapén, fotelban vagy egyéb olyan helyen, ahol becsúszhat, beszorulhat a párnák közé.
Lelki vonatkozások
Kiss Kinga szerint sok mindent végig kell gondolni ahhoz, hogy eldönthessük, a mi családunk számára az együtt- vagy a külön alvás az út.
Ehhez praktikus okokat is számításba kell venni: például, hogy lényegesen könnyebb a szoptatás, ha nem kell átjárkálni egy másik szobába éjjelente, akár több ízben is – sok anya, aki mellett ott alszik a babája, szinte fel sem ébred a szoptatásokra. Ez nagyobb kipihentséget, nyugodtabb idegrendszert jelent például az anya, illetve mindkét szülő számára.
Nyilván itt is megjelennek alkati különbségek – lehet, hogy más anyukát egyáltalán nem zavar, ha fel kell kelni a szoptatásokhoz. „Azért azt jó tudni, hogy nem véletlenül nevezik a baba életének első három hónapját a negyedik trimeszternek. Ilyenkor egy csecsemőnek nagyon sok testkontaktusra van szüksége, mert ebből nyeri a biztonságérzetét.
A méh körülölelő, erős tartásából hirtelen a külvilágba kerülni egyfajta testhatárvesztéssel jár – ezért tesz nagyon jót a baba idegrendszerének, ha születése után is körülölelt helyzetben van” – mondja Kiss Kinga. A szakpszichológus ugyanakkor hangsúlyozza, hogy
nincs egyetlen jó megoldás.
A korai adaptáció – amely nemcsak a csecsemő külvilághoz való hozzászokását, hanem az egész család alkalmazkodási folyamatát jelenti az új helyzetben – egy összehangolódási folyamat, amely elsősorban a csecsemő és elsődleges gondozója között zajlik. A kettejük kapcsolata van a fókuszban, tehát az olyan megoldásokat kell keresni, amelyek mindkettejüknek jók.
A család igényei
Természetesen az is fontos, hogy a másik szülőnek milyen érzései vannak az együtt alvással kapcsolatban. „Azt gondolom, ha bármelyik szülőnek ez kellemetlen, kényelmetlen, akkor az együttalvás nem nekik való. A korai csecsemőgondozásnál fontos, hogy a gyerek igényei mentén, de a család minden tagját figyelembe véve hangolódjunk össze. Attól viszont nem kell tartani, hogy ha együtt alszunk a babával, akkor elkényeztetjük, vagy később nem tudjuk majd átszoktatni saját ágyba. Ez ugyanis nem igaz” – mondja Kiss Kinga
A szakértő hozzáteszi, hogy egyébként az újszülöttek igényei is meglepően eltérők lehetnek. Vannak ugyanis olyan csecsemők, akik a babusgatást is kevésbé igénylik, és adott esetben számukra kifejezetten komfortos nem együtt aludni a szülővel. Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy ha az egy légtérben alvás sem megoldott, akkor is nyitott ajtóknál, bébimonitorral altassuk a babákat az első hat hónapban.