Külön szoba, külön ágy, vagy családi összebújás? - Az együttalvás lélektani vonatkozásairól Kiss Kinga szakpszichológussal
A csecsemőgondozás körül rengeteg olyan kérdés merül fel, amely komoly vitákat válthat ki a társadalomban. Hordozzunk vagy babakocsizzunk? Anyatejes legyen vagy tápszeres? Kapjon cumit vagy ne?
Ide tartozik a baba altatása is. Kiss Kinga gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológussal az együttalvás lélektani vonatkozásairól beszélgettünk.
A különböző országok gyermekgyógyászainak általában megvan a határozott álláspontja arról, orvosi szempontból mennyire biztonságos együtt aludni az újszülöttünkkel. Bizonyos helyzetekben ugyanis ez növelheti a bölcsőhalál (SIDS) kockázatát. Ehhez azonban fontos azt is tudni, hogy szerencsére a SIDS önmagában elég ritka, és a megfelelő óvintézkedésekkel történő együttalvás mellett jelentősen csökkenthető a rizikója.
Miért jó, miért nem jó?
Jelenleg az orvosok egységes álláspontja az, hogy a legjobb, ha a baba hat hónapos koráig a szülővel egy légtérben alszik, de külön fekhelyen. Ideális lehet, ha van egy szülői ágyhoz rögzíthető rácsos ágy, vagy bébiöböl. Ha mégis úgy döntünk, hogy egy ágyon fekszünk a babával, fontos, hogy kemény legyen a matrac, a baba légzését potenciálisan ne akadályozza semmi (párna, plüssjáték, takaró), és elkerülhető legyen, hogy véletlenül ráfeküdjünk.
A nagyszüleink egész életükben egy helyen dolgoztak, de mi a helyzet velünk? Mikor kell váltanunk?
Semmiképp ne aludjon olyan a babával, aki dohányzik, alkoholt, nyugtatót vagy kábítószert fogyasztott, és ne aludjunk csecsemővel kanapén, fotelban vagy egyéb olyan helyen, ahol becsúszhat, beszorulhat a párnák közé.
Lelki vonatkozások
Kiss Kinga szerint sok mindent végig kell gondolni ahhoz, hogy eldönthessük, a mi családunk számára az együtt- vagy a külön alvás az út.
