Útmutató az egészséges önzéshez: miért nem érdemes mindig mások szükségleteit kielégíteni?
Mikor voltál utoljára önző? Nincs ebben semmi ciki, nyugodtan be lehet vallani – legalább csak otthon, saját magadnak. Ha nem találod a választ (vagy éppen kínosnak érzed azt felvállalni), akkor épp itt az ideje gyakorolnod az egészséges önzést. Ez egy olyan technika, ami segít szabadabban, magabiztosabban és nem utolsósorban, boldogabban élni.
Jól hangzik, nem? Leírva persze egyszerűbb, mint a valóságban, hiszen a legtöbbször azoknak okoz gondot az önzés, akik a mindennapjaikat mások kedvére, kényelmére, ízlésére alakítják, netán feláldozására fordítják és nem a maguk szabad akarata szerint cselekednek. Hozzátok szólunk most, kedves anyukák, barátnők, rokonok, dolgozó nők, diákok.
Persze, vannak olyan dolgok, amiket muszáj megtenni, mert nélkülük egyszerűen nem működik az élet, de sajnos nagyon sokan vannak olyanok, akik a munkaidőn túl minden egyes nap tovább gyűrik a „kötelességeiket”. Szabadidejüket pedig feláldozzák arra, hogy úgy cselekedjenek, ahogy másoknak jó, nem pedig ahogy saját maguknak. Ezzel feláldozzák az egyik legféltettebb kincsüket, önmagukat, ami hosszú távon rendkívül nagy veszélyekkel jár.
Nemet mondani arra, ami nem épít, hanem rombol téged
Kialakulhat a rosszkedv, a letargia és a depresszió, felmorzsolódhatnak a boldog percek, ezáltal elveszíthetik önmagukat és az önazonosságukat. Többé már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen és megkezdődhet az az új/régi identitás keresése. Az, ami egykor megvolt, de ma már nincs meg és ki tudja, hogy valaha meg lesz-e? Az egészséges önzést erre találták ki.
A modern ember betegsége, hogy úgy érzi, sosem ér a feladatai végére
Talán ez az egyik olyan fontos dolog, amit újévkor megéri betartani, hiszen a harmónia, valamint a kiegyensúlyozott, boldog lét minden bizonnyal az egyetlen dolog, ami a testi-lelki egészséges is hozzá tud járulni. Hiszen kinyílik tőle a világ! Nyugodtabb leszel tőle, egyensúlyba kerülsz tőle, több időt lesz magadra, ezáltal pedig segítesz olyan önazonos határok meghúzásában (valamint betartatásában), amire addig képtelen voltál. Mert az egy dolog, hogy szuper segíteni másokon és örömet okozni azoknak, akik számodra fontosak – de vajon megéri feláldozni ezért önmagadat is?
A válasz: nem. Semmi sem olyan fontos, mint te saját magad. Hiszen, ha te nem vagy rendben, akkor hogyan tudnál másokon segíteni? Másokat boldoggá tenni és szuperül teljesíteni az élet minden területén? Épp ezért érdemes alkalmazni az egészséges önzés gyakorlatát. Nem nagy ördöngösség: csak az a titka, hogy nemet mondj olyan dolgokra, amik nem járulnak hozzá a saját békédhez, életedhez, amik nem felemelnek, csak lehúznak a mindennapok során.
Ezt nem lehet mindig megcsinálni, mi is tudjuk. De ha az esetek felében sikerül, az már nagy siker! Ezt Szajli Claudia pszichológus is így gondolja. „Az egészséges önzés a saját szükségleteink, érzéseink, gondolataink ismeretéről szól és az ezek melletti kiállásról. Amennyiben képesek vagyunk saját szükségleteinket kielégíteni, vágyaink és értékrendünk szerint élni, megtapasztalhatjuk az önazonosságot. Vagyis azt, hogy igazán önmagunk tudunk lenni anélkül, hogy magunkra erőltetnék olyan viselkedést vagy gondolkodást, amivel nem azonosulunk.
Amikor túlzottan önfeláldozó módon igyekszünk mások kedvébe járni, gyakran elfeledkezünk saját szükségleteinkről és vágyainkról. Ráadásul ahhoz, hogy adni tudjuk másoknak, először töltődnünk kell, hogy legyen miből adni” – mondja a pszichológus, aki a gondolatmenetét azzal folytatja, hogyan is lehet a gyakorlatban helyesen alkalmazni az egészséges önzést. Csak azzal törődj, hogy saját magadnak ne árts. Mert ha te ártasz magadnak, hogyan várhatod el másoktól, hogy ők se ártsanak neked?
Az egészséges önzés a boldog élet velejárója
Hogy hogyan lehet az egészséges önzés fogalmát átültetni a gyakorlatba? Először is érdemes felismerni azokat a jeleket, amelyekkel kapcsolatban ez egyáltalán alkalmazható. Nem minden esetben nyilvánul ez meg, ezért érdemes a tudatában lenni bizonyos szempontoknak. Szajli Claudia pszichológus szerint három olyan alapvető dolog van, amiben az egészséges önzés kitűnően megmutatkozhat, ezek pedig a következők.
„Az egészséges önzés elsősorban az énhatárok kijelölésében nyilvánul meg: abban, hogy hol kezdődik az én, mi az én véleményem, mi az, amit akarok és mi az, amit nem. Tegyük fel a kérdést: mi az, ami még belefér az életembe és mi az, ami már egyáltalán nem? Másodszor a nem kimondásában, tehát a magyarázkodás nélküli visszautasításban mutatkozik meg. Ideálisan olyan módon, hogy a saját szükségleteinket és igényeinket a másik letámadása nélkül kommunikáljuk.
Végül az egyensúly megtalálásában is kulcsfontosságú az egészséges önzés, hiszen vannak olyan helyzetek, ahol a saját szempontjainkat mások elé helyezzük; de olyan is lesz, ahol áldozatot hozunk és másokról gondoskodunk.” Ha mindezt alkalmazzuk, akkor rengeteg stressztől és felesleges aggodalomtól kíméljük meg magunkat – ez viszont a környezetünkben is fel fog tűnni. Lehet, hogy eleinte ellenségesek, netán támadó hozzáállásúak lesznek velünk kapcsolatban, mert nem fogják érteni azt a nagy önérvényesítést, ami hirtelen belülről jön.
„Vajon miért áll ki magáért? Miért nem teszi meg ezt most nekem? Régen mindig megtett értem mindent. Vajon mi történhetett?” - gondolhatják. Ezzel azonban nem érdemes törődni, mert a változás és a következetes viselkedés elkerülhetetlen ahhoz, hogy az egészséges önzés technikáján keresztül önazonosságot mutassunk be. „A környezetünk számára eleinte szokatlan lesz az önérvényesítés, hiszen nincsenek hozzászokva, hogy ilyenek legyünk. Valószínűleg az „önző” jelzőt is többször megkapjuk majd.
Az ezzel kapcsolatos szorongást viszont fontos kezelni. Mert nem mindegy, mitől is tartunk valójában, amikor arra gondolunk, hogy ki kell állnunk magunkért. Talán pont attól, hogy önzőnek fognak tartani?” – teszi fel az érdekes kérdéseket a pszichológus szakértő, aki azt javasolja, hogy ilyen esetekben érdemes átgondolni azt, hogy valójában mivel is ártottunk a másiknak, vagy egyáltalán ártottunk-e, mikor az egészséges önzés fogalmát gyakoroltuk.
„Gyakran arra juthatunk, hogy csupán más véleményen voltunk, máshogy éreztünk, vagy más szempontokat helyeztünk előtérbe, mint amit elvártak tőlünk. Próbáljunk ezért először kis lépésenként nemet mondani. Eleinte kisebb téttel, később pedig jelentősebb téttel rendelkező helyzetekben húzzuk meg a határainkat. Lehetőleg asszertívan” – mondja Szajli Claudia pszichológus, aki az asszertív alatt azt érti, hogy tényszerűen, az énközlést alkalmazva mondjuk el, hogyan éljük meg azt a bizonyos helyzetet. Mindezt anélkül, hogy a másikat minősítenénk, majd egy eszközt adva kérjük konkrétan a kívánt viselkedést.
Az önzés nem rossz dolog, ha megfelelően használjuk
Ezekben a helyzetekben felmerülhet az a kérdés, hogy a viselkedésünk vajon tényleg elfogadható? Jogosan vagyunk önzőek? Felmerül a kérdés, hogy a saját boldogságunk előre sorolása miért önzőség? Nagy valószínűséggel azért, mert az önzőség a legtöbbször az énközpontúságra utal. Egyfajta pejoratív jelző, egy negatív tulajdonság, amit senki sem szeret megkapni. Általában arra a fajta énközpontúságra utal, amit bármi áron (akár mások kárán, szerencsétlenségén keresztül is) érvényesítünk.
Figyelmen kívül hagyva mindenféle érzést, szükségletet, erényt, morált vagy igényt. Ez nincs rendben. Az egészséges önzés keretein belül azonban jót akarunk magunknak, de közben nem ártunk vele másnak – legalábbis tudatosan nem.
„Az egészséges önzés nagyon fontos a mentális egészségünk szempontjából. Ilyen lehet például az a szituáció, amikor nemet mondunk valamire, amit nem szeretnék, mert szembe megy az értékeinkkel. Ha tehát, a munkahelyünkön rengeteget túlóráztunk és további feladatokat akarnak ránk bízni, mi viszont nemet mondunk, az egészséges önzés. Akárcsak az, ha határokat húzunk és keretet adunk annak, mikor vagyunk elérhetőek a kollegáknak vagy a főnöknek.
Jogunk van azt válaszolni, hogy este, éjjel vagy hétvégén már ne keressenek” – mondja Szajli Claudia pszichológus, aki szerint fontos belátni, hogy saját magunknál senki sem fogja jobban képviselni az érdekeinket. „Fel kell ismernünk, hogy ha nem kérünk segítséget, amikor szükségünk van rá, akkor nem fogjuk azt megkapni! Ezért kell alkalmazni az egészséges önzést gyakorlatát a mindennapjaink során is.”
A boldogságod a saját felelősséged, nem másé
Végre lesz valaki, aki feltétel nélkül sorol minket az első helyre, ráadásul anélkül, hogy bármilyen kötelességnek, elvárásnak vagy szívességnek meg kellene felelni. Hát nem felemelő érzés? A francba a szorongással, a megfelelési kényszerrel és a maximalizmussal!
Az egészséges önzés megtanítja, hogy a dolgok úgyis megoldódnak mindenféle különösebb beavatkozás nélkül, kár bizonyos ügyekbe belekeveredni. Segítségével felismerjük, hogy nem leszünk rossz emberek attól, mert a saját érdekeinket helyezzük előtérbe másoké helyett. Igazán ugyanis csak akkor lehet boldogan élni, ha a saját prioritási listánk élén mi magunk is ott szerepelünk. Egy dologgal azonban érdemes tisztában lenni: az, ami neked fontos, nem biztos, hogy másnak is az.
A boldogságod és jóléted nem más felelőssége, csak a saját magadé. Nem más feladata, hogy boldoggá tegyen téged, hanem a sajátodé. Ezzel együtt pedig azt is el kell fogadnod, hogy ami neked jó, az nem biztos, hogy másnak is jó. A sérülések, a konfliktusok és a másokkal való összetűzések tehát elkerülhetetlenek – de csak azért, mert végre a boldogságodat helyezed előtérbe, amit azelőtt nem tettél meg. Ha pedig te magad nem fogod előre sorolni a boldogságodat, akkor senki más nem fogja helyetted megtenni.