Nem diétákat kellene váltogatni, hanem alapvetően a szokásokon újítani, visszahozni dédnagyanyáink rutinjait
Bio, fermentálás, farm-to-table, rövid ellátási lánc - napjaink egészséges étkezési trendjeinek képében újra felfedezzük azt, ami nagyszüleinknek a sima hétköznapot jelentette. De mikor váltak normálissá a tartósítószerrel dúsított, feldolgozott élelmiszerek, lett ellenség a zsír és számít különlegesnek, ha valaki piacra jár és magának főz?
Gyermekkoromban hosszú időket töltöttünk öcsémmel az apai nagyszüleimnél. Nekem még volt szerencsém beleszületni, megfigyelni egy olyan generáció mindennapjait, ahol egy egyszerű és fenntartható paraszti háztartást, konyhát vittek. Pazarlás nem volt, ami megtermett, azt ettük, voltak tyúkok, volt tojás. Minden nap főzött nagymamám, a boltból alig-alig kellett valamit vásárolni. Friss tehéntejért elmentünk a kannával, és otthon lett belőle zsíros tejszín, vaj. A befőttek sorakoztak télire. Zsíros kenyeret ettünk bűntudat nélkül. Ami szemét felgyűlt, az ment a tűzre, volt komposzt, mindennek volt helye, nem eldobható, kidobható környezetben éltünk anno. Feldolgozott élelmiszer az volt, amit ők dolgoztak fel saját maguk, savanyítottak, tartósítottak, füstöltek.
A kertben júniusban le sem jöttem a fáról, ettem a cseresznyét, aztán átvonultam a málnabokrokhoz a kerítés tövében, később az egresbokrokat fosztogattam, azt nem szerettem annyira mondjuk, de a nagymamám egresszószát annál inkább. Már vártam a szilvát, lédús körtét. Télen a pincében a hűvösben volt az alma, ami meg tudott ráncosodni, télen ez volt a gyümölcs. Olyan jól emlékszem, hogy nagyszüleim meghámozták, ha kértem, mert a ráncosat nem akartam megenni.
Piacozz és főzz, különben a gyerekeink nem fognak találkozni ehető kajákkal
Ami nekem anno mezítlábas gyermekként paradicsomi állapot volt, azt manapság már jobb esetben csak újra felfedezzük. Találunk rá fancy szavakat, zero waste mozgalom, fermentálás, kovásznevelés, farm-to-table, rövid ellátási lánc, slow cooking, hiperszezonalitás. Az utóbbi években pedig a szemléletet tükröző éttermek nyílnak világszerte, közben dédszüleink ezeket kifejezéseket hírből sem hallották, leginkább csak élték ezt az életet.
Amúgy a magyar paraszti élet, a hétköznapok hagyománya szerint - legalábbis még a középkorban - általában csak napi kétszer étkeztek, reggel és délután. Nassolás, snackezés nem volt. Ez a nagy munkák idején módosult napi három-öt étkezésre. Nyilván szántáskor, vetéskor becsúszott a délebéd a tarisznyából, szalonna, hagyma, valami hideg.
Napjainkban ételeink a gyorskajáldák, mélyhűtött áruk, tartósítószerek, színezőanyagok, hozzáadott ízfokozók, állagjavítók útvesztőiben teljesen átalakultak, és sajnos rengeteg olyat viszünk be a szervezetünkbe tápláló energia helyett, aminek semmi keresnivalója nincs a testben. Régen aki háztartást vezetett, ismerte az alapanyagokat, azt is, honnan érkezett, ki termelte. Manapság egy kenyér feliratán miért annyi felsorolás, hogy mit tartalmaz? Liszt, só, víz. Ez lenne a kovászos kenyér.
Ha szánsz rá időt, és módszeresen végigolvasgatod, hogy mit is tartalmaz, amiket megeszel, el fogsz csodálkozni. Egyre kevesebben főznek otthon, elterjedtek a gyorsétterem-láncok, a gyerekek úgy nőnek fel, hogy tejet dobozban, csirkét nylonban, narancslevet por formájában, borsót a mélyhűtőben látnak. A hamburgert, pizzát, spagettit ismerik, alig esznek friss gyümölcsöt, salátát, zöldségeket.
Emlékezzünk vissza mekkora ellenállás övezte a világhírű Jamie Olivér iskolai menzareform programját Angliában. A gyerekek egyszerűen nem ették meg a sztárséf főztjét, helyette az anyukák csempészték be a suliba gyerekeiknek a fish and chips-et. Látjuk már a tendenciát, hogy mára ez lett az ismert, elfogadott táplálkozás. Gyermeket, felnőttet is értetlenkedve faggat környezete, hogy mi baja, beteg tán, hogy termelői piacra jár, zöldséget eszik, jóféle szabad legelőn nevelt húsfélével, tojással tölti meg a hűtőjét, esetleg még forrásvízért is ellátogat az erdőbe, és magának főz, azt viszi a munkahelyre, suliba?
Miért nem eszik gyorskaját, édességet csak módjával, de azt is szuper alapanyagokból és miért nem kávéval kezdi a napját? Miért figyel arra, hogy kevesebbet egyen, ne nassoljon pótcselekvésként, időben lefeküdjön kéken világító telefon, laptop, tablet nélkül, és nap mint nap mozogjon? És ilyenkor komoly önsajnálat is lesz úrrá mindenkin, hogy sanyargatja magát, amíg a többiek fröccsöznek, sorozatot néznek, rágyújtanak egy cigire. Ezt a körülötte élők még erősítik is benne, “ne légy aszkéta”, “ne vond meg magadtól a jót” - mondják.
Igen ám, csak ebben a természettől totál eltávolodott, vesztébe rohanó világunkban nem vesszük észre, hogy éppen akkor teszünk jót a testünkkel és kényeztetjük, ha egészséges, tiszta ételeket fogyasztunk, és az alvásunkat, a kellő mozgást biztosítjuk számára.
Én nem félek sem a zsírtól, sem a tojástól, mert tudom, hogy a hormonoknak és az idegrendszernek szüksége van rájuk
Második helyen az elhízásban
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) European Regional Obesity Report 2022 jelentése 53 országot vizsgált a régióban, és kiderült, hogy az elhízás a negyedik leggyakoribb ok a halálozásra. Vagyis minden hatodik felnőtt elhízott, úgyhogy elmondhatjuk nyugodtan, hogy nem Amerika vezet az elhízásban a világon, itt Európában is elöl vagyunk ebben a tendenciában. Az Eurostat, az Európai Unió hivatalos statisztikai hivatala szerint 2019-ben a felnőttek közül Horvátországban és Máltán volt a legmagasabb a túlsúlyos és elhízott felnőttek aránya (64,8 százalék).
Őket követi Izland és Csehország után Magyarország, nálunk majd 60% volt a túlsúlyosak, elhízottak aránya. 50 % százalék alatt volt Olaszország, Franciaország, és Luxemburg. A felmérés egyébként mutatja az életkor szerint is a grafikont, és testtömeg-indexet számolva különbséget tesz túlsúlyosak és elhízottak között. A már elhízottak arányát tekintve ebben a kutatásban Magyarország a második helyen volt Málta után, a teljes magyar lakosság 24,5 %-a túlsúlyosnak mondható.
A zsír például mikor ment ki a divatból?
És mikor lett az egészséges életmódot élők, a sportolók, a fogyókúrázók ellensége? Azt laikusként is érzékelheted, hogy az ajánlott, egészségesnek tartott táplálkozásban több évtizede kezdődött valamilyen tudományos alapra helyezett „egyet nem értés”. Reagálva arra a jelenségre, hogy az 1950-es évek után ugrásszerűen megnövekedett az infarktusok száma, Amerikában a 60-as években elkezdték a low-fat diétát javasolni, a zsírszegény termékeket gyártani, fogyasztani.
Majd az infarktusok száma ugyan csökkent, de megnőtt a cukorbetegek és elhízottak aránya, így következett a low-carb diéta korszaka. Csak addigra sajnos a szénhidrátra függött rá mindenki. Sokan kezdenek neki mindenféle bonyolult diétának, hogy fogyjanak, hogy egészségesebbek legyenek. Nagyon sok nő hormonegyensúlyát billentette ki az egészségtelen étkezés, túl sok stressz, a nem rendszeres evés, alvás, kevés testmozgás.
De milyen irányba induljon, aki változtatni szeretne? Illetve a kérdésem nem jó így. Mert aki „csak” fogyni szeretne, az nem biztos, hogy szeretne változni, változtatni - és ez itt a kulcs. Főzz magadnak, piacozz, válogasd meg az alapanyagokat. Ha a feldolgozott termékeket megvizsgálod, akkor mindenben találsz hozzáadott cukrot. Amiben pedig jelzik, hogy nincs, ott valami cukorhelyettesítő van, am aztán rosszabb, mint a cukor maga.
„A zsír az agy titkos szerelme”
A mondás De. David Permutter neurológus szakorvosé, és a Gabonaagy című könyvében írja. Jusson eszünkbe, hogy az anyatej zsíros, a babák édesen hurkásak, és már a várandósság utolsó harmadában is hízásnak indulnak. De a babaháj nem csak dögönyöznivalóan aranyos, hanem a zsír létfontosságú a csecsemő számára az agy fejlődésének szempontjából. Ekkor indul ugyanis intenzív fejlődésnek az agy, és az idegpályának zsírra van szüksége a beépüléshez, amit az anyatejből kap meg.
Ugye milyen gyönyörű és teljes az univerzum, milyen csodálatos a testünk, mennyire tökéletesen ki lett találva? Úgy látják a kutatások során, hogy a gyerekeknél, akik nem kaptak megfelelő minőségű zsiradékot, nagyobb százalékban fordulhatnak elő idegrendszeri rendellenességek, például a hiperaktivitás-zavar (ADHD) és az autizmus. Ideje hát megszabadulni a zsírokkal kapcsolatos fóbiáinktól.
A jó minőségű zsírok a a nőknek is kiemelten fontosak, szerencsére már nem egy táplálkozással foglalkozó szakember úgy tartja, hogy ezek a hormontermelés és hormonegyensúly alapjai.
Nőként napi szinten szükségünk van a jó minőségű zsírokra az ösztrogén-, a progeszteron-, a tesztoszteron- és a kortizoltermeléshez és egyensúlyban tartásához. Nem fogsz elhízni, nem ugrik meg a koleszterinszinted, viszont sokkal később fogsz megéhezni, egyensúlyban marad a vér- és energiaszinted, és a zsírban oldódó (A-, D-, E-, K-) vitaminok is fel tudnak szívódni. Azért ne felejtsük el, hogy minden egyes ember anyagcseréje egyedi, és vannak adottságok, melyeket figyelembe kell venni.
Lehet valakinek jó, hogy napi szinten fogyaszt húst, míg a másiknak nem így üzemel a teste. Ismerd meg elsősorban a saját testedet, és keresd azt az edzőt, táplálkozási tanácsadót, aki figyelembe veszi a te saját adottságaidat, az edzettségedet, a bélflórád állapotát, és hogy mennyire tudnak a tápanyagok felszívódni. És végezetül, hogy miért lenne jó, ha visszatérnénk egy tiszta, természetesebb, adalékanyag mentes táplálkozáshoz?
Ehhez ajánlok neked egy csodálatos sorozatot az Our Universe című dokumentumfilmet. A Nap energiájával indul, hogy hogyan befolyásolja a Nap a táplálékszerzést, mégpedig egy csúcsragadozó gepárd szemszögén keresztül. De nemcsak a gepárd, minden élőlény energiát vesz magához az élethez. Az energia és az anyag egy és ugyanaz. Mert amit megeszel, az beépül a sejtjeidbe, táplál téged. Jó mozizást!