Sokkoló tény, hogy Magyarországon a kényszergyógykezelés még mindig bevált gyakorlat - beszélgetés Básthy Ágnes biopolitikai szakértővel
Közhely, hogy az emberi kultúra része a tudatmódosító szerek használata. Tény viszont, hogy a téma iránti érdeklődés egyre nagyobb. Básthy Ágnessel merülünk el mélyebben a témában, aki szociológus végzettsége mellett 2020 óta foglalkozik biopolitikával, különös tekintettel a farmakológia társadalmi hatására.
Az, hogy a tudatmódosító szerek iránt érdeklődés egyre nagyobb, az is bizonyítja, hogy számos film középponti figurája lett a gyógyíthatatlan beteg, aki nem titkolja, hogy két kemo között egy-egy slukknyi füves cigivel tud csak ellazulni.
„A cannabis számtalan hatóanyaga közt a nyugtató, regeneráló hatásúak mellett fájdalomcsillapító is van, ezért bizonyos gyógyszerek helyett használják, elsősorban azok, akiknél a szenvedést a fájdalmon túl a szorongás, a depresszió okozza” – vágunk a közepébe. De hogy jön ehhez a biopolitika?
„Biopolitika minden, az emberi testre közvetlenül ható politika, a gyógyszerek engedélyezéstől kezdve a népesedés szabályozásig. Michel Foucault szavaival: a testek fegyelmezésének, kormányzásának kifinomult technológiái” – tudom meg elsőkézből, mint ahogy azt a sokkoló tényt is, hogy Magyarországon a kényszergyógykezelés még mindig gyakorlatban van, azaz: „Ha úgy döntenek felettünk, nem utasíthatjuk vissza a pszichiátriai kezelést.”
Hogyan, mikor fordult a szociológus figyelme a biopolitika felé?
A pandémia az élet minden területére hatással volt, a drogfogyasztásra is hatott. „A pandémia alatt megemelkedett drogfogyasztás kapcsán mért adatokat látva. De már a 2010-es évektől figyelem az orvosi kutatásokat. A legrangosabb szakmai folyóiratokban közzé tett publikációk megerősítik, hogy a különféle pszichedelikumok, a pszilocibin, az LSD, az ayahuasca antidepresszáns hatással is rendelkeznek."
„Van egy globális, anonim, számszerű adatokkal alátámasztott felmérés (Global Drug Survey) arról, hogy ki, mennyit fogyaszt a különféle szerekből. A pandémia miatti lezárások időszakában sok országban a pszichiátriai ellátás is befagyott: az angliai adatokból jól látszik, hogy voltak akik nem tudtak szakemberhez fordulni, nem jutottak gyógyszerhez – és emiatt megnövekedett a pszichedelikus szerek akár mikrodózisos, akár nagyobb dózisú fogyasztása."
Férfigyilkos gallér, rákot okozó zöld szín - Divattrendek, amik ezrek életét követelték
„Utána sokan el tudták hagyni az előzőleg szedett antidepresszánsokat, vagy jelentősen csökkenteni tudták az adagjukat” - meséli Básthy Ágnes. Időközben több országban is megjelent a politikában a pszichedelikus drogok használatának témája, Kelet-Európa egyre több országban is pedzegetik a dekriminalizációt.
A csehek jóval előttünk járnak, ők a marihuána mellett a pszichedelikus drognak számító pszilobicin tartalmú gombát is dekriminalizálták – míg Magyarországon csak azok cannabis kivonatok kerülnek szaküzletbe, melyek a bódulatot előidéző THC-t nem tartalmazó CBD kivonatok.
Harc a méltóságért
Ideje hozzászoknunk az elnevezésekhez, hiszen, mint megtudjuk, rekreációs célra is egyre inkább terjed bizonyos könnyű drogok használata, ott is ahol nem legális. A jelentős áttörést, a kutatások eredményei szerint, a méltóságteljes halál koncepciójának jegyében zajló palliatív terápia hozhatja meg, melynek célja a végső stádium minél fájdalommentesebbé, elviselhetőbbé tétele, hogy az utolsó időszakot minél jobb minőségben tudjuk megélni.
„A palliatív terápiában ezt a fordulatot már néhány helyen meglépték. Várhatóan a gyógyíthatatlan és a halálos betegek kapnak először engedélyt az LSD, pszilobicin tartalmú gomba, ayuasca használatra, egy jobb ellátás reményében. Amerikában a gyógyszeripari termékekbe, antidepresszánsokba vetett bizalom, a Prozac-korszaként elhíresült időszak óta megrendült. Angliában mára már mindkét politikai oldalon vannak támogatói a dekriminalizációnak."
„Egyrészt, mert a terápiás ellátás náluk is egyre rosszabb állapotban van – másrészt, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a pszichedelikus szerek kevesebb kockázatot jelentenek a terápia hosszabb távú kimenetele szempontjából, mint a most rendelkezésre álló antidepresszánsok és antipszichotikumok, amik bizonyítottan súlyos függőséget okoznak.” Laikusok számára ez igencsak meglepő fordulat, de, egy hamarosan megjelenő tanulmányból többet is megtudhatunk arról, hol tartanak a kutatások.
„Három terület van, amit a tanulmányunkban is elkülönítettünk, ahol már fel tudnak mutatni eredményeket: az alkoholizmus és egyéb addikciók elleni terápia, a palliatív terápia, és a depresszió elleni küzdelem” – mondja Básthy Ágnes, hozzátéve, hogy a közvélekedés ellenére nem igaz az, hogy, a pszichedelikus drogokkal folyó terápia mély vízbe ugrás lenne. „Huszonöt évnyi indokolatlanul szigorú tiltás után a kilencvenes évek közepétől hivatalosan is újra indulhattak Amerikában a tudományos kutatások.”
Nem új a téma
Stanislaw Grof cseh származású pszichiáter több évtizedes tapasztalataira, eredményeire építve dolgozta ki terápiája protokollját. „Azok fordultak hozzá, akiknél a mindennapi cselekvés lehetőségét aláásta a traumaélmény súlyossága, akik csillapíthatatlanul szenvedtek ezektől az élményektől - és a gyógyszerek a szenvedésüket csak tompították, hosszútávon sem hoztak változást.”
A Magyarországon is népszerű Feldmár András említésével kis kitérőt teszünk az ötvenes-hatvanas években zajló szemléletváltozást előidéző irányzathoz, melynek képviselői az addig uralkodó pszichiátriai, pszichológiai gyakorlatot számos ponton megkérdőjelezték. „Köztük az egyik volt Ronald David Laing orvos, pszichiáter és pszichológus, akinek Feldmár is a követője lett."
„Laing, és a Thomas Szasz, magyar származású pszichiáter nevével fémjelzett anti-pszichiátria képviselői eleve problematikusnak gondolták, hogy a pszichológia olyasmiket akar kezelni, amik az emberi élet velejárói, betegségként definiálva dolgokat - amik lehet, hogy nem is azok. A gyászmunka például meddig egészséges? Van-e erre bármiféle norma? Ha bizonyos időn túl tart, akkor az már depressziónak számít, amit kezelni kell?” – sorjáznak a kérdések.
Örök kérdés a pszichológiában
Sokunknak eszébe juthat a Száll a kakukk fészkére, a biopolitika fentiekben tárgyalt ágához kapcsolódó „örökzöldként”. Az ikonikus műben megjelenik a deviáns figurája, akit az intézményesült hatalom megbélyegez, elmegyógyintézetbe zárással büntet, a leszedálástól a lobotómiáig terjedő kényszergyógykezeléssel von ki a forgalomból. A regény, és a belőle készült film Amerika hidegháborús korszakát idézi, de vajon a ma embere számára is hordoz még üzenetet?
A normalitás, a konformitás, a kellemes társadalmi környezet kialakítása, amiben egy problémamentes valakiként tűnik fel az ember – ez mindmáig a pszichológia „ideálja”, ami pedig nagyon messze áll a valóságtól.
„Az én kérdésem, többek közt az, hogy a pszichológiai, pszichiátriai tudományának, gyakorlatának hatáskörébe vont problémák a személyiségből, a saját szubjektumból adódnak-e, vagy társadalmi eredetűek? Ha begyógyszereznek valakit, azzal azt állítják, hogy a hiba benne van. Ha viszont azt mondjuk, hogy a társadalomnak kell megváltoznia – akkor ez egy teljesen más válasz ugyanarra a problémára. A következő kérdés, hogy egy ilyen világban, amiben most élünk, ki számít egészségesnek?"
„És egyáltalán: egészségesnek mondható-e az a társadalom, ahol minden könnyű drog be van tiltva – csak az alkohol legális?” – teszi fel a szociológus a kérdést, aki doktoranduszként a kortárs képzőművészetet kutatja; az eredmények pedig vélhetőleg újabb adalékkal szolgálnak majd a témához.