A csokoládé a nyugati világban ma már alapélelmiszernek számít, ám a termelést illetően sokkal inkább kellene, hogy a luxuskategóriába essen
Ma már az élet minden területét átjárja a tudatosság, vagy legalábbis az lenne a jó, átjárná. Van tudatos mozgás, tudatos pihenés és én-idő, a táplálkozásunk is sokkal jobb lesz, ha tudatosan teszünk érte. De arra, hogy még az édességet vagy a csokoládét is tudatosan fogyasszuk néhányunknak lehet, hogy felszalad a szemöldöke.
Sok évnyi folyamatos tanulás, újratanulás és képzések végeérhetetlen sora után pontosan tudom, mennyire fontos globálisan nézni a fenntarthatósági folyamatokat, azaz nem minden arany, ami fénylik. Esetünkben ez annyit tesz: mindennek meg van a valódi ára, csak nem biztos, hogy mi fizetjük meg. A csokoládé a kávéhoz hasonlóan a nyugati világban ma már alapélelmiszernek számít, ám a termelést illetően sokkal inkább kellene, hogy a luxuskategóriába essen. A kakaóbab termesztéséhez az egyenlítői éghajlat a legmegfelelőbb és itt már akár sejthetjük is, hogy a klímakrízis folyamataival ez a terület is erősen ki van téve az éghajlat változásainak.
Mit kell tudni a kakaóról?
A kakaó növénye 5-10 méter magasra is megnövő fa. A fa törzsén nőnek a virágai és ugyan egész évben virágozhat, mégsincs folyamatos termése. A beporzás rovarokkal történik és egy évben mindössze kétszer lehet szüretelni a termést, amelyek akár 30 centiméteresre is megnőhetnek, súlyuk közel 800 g. Ezekben a toktermésekben vannak a kakaóbabok, akár 60 darab is egyetlen termésben.
A kakaóbab termesztésre használt terület globálisan 8,5 hektár és éves termése 4 millió tonna, melynek nagy részét Észak-Amerika és Európa vásárolja fel. A legfőbb termesztési területek Dél- Amerikában és Afrikában találhatóak. A kakaó növénynek háromféle típusa van, a criollo (a legfinomabb étcsokoládék alapja), a forastero (az egyik legelterjedtebb a világon és ebből készül a legtöbb csokoládé; nagy mennyiségben és közepes minőségben termesztik) és a trinitario, mely az előző kettő keresztezéséből született.
Kaland és környezettudatosság - Világjáró testvérek a tengerek védelmében: Marádi Ádám és Attila története
Ahhoz, hogy értsük a fenntarthatósági folyamatokat, érteni kell, mennyire sok lépés és idő amíg a növényből alapanyag lesz. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogyasztásunk tudatos legyen. A termésekből kézzel szedik ki a magokat, amiket először szárítani kell. Egy kiló száraz kakaóbabhoz kb. 20 termés szükséges és egy hét száradási idő. Utána a száraz kakaóbabot elszállítják és a célországban kezdik meg a további feldolgozását, ahol hámozzák, pörkölik, majd péppé őrlik és itt kerülnek bele a hozzáadott anyagok is, mint a cukor és a tejpor.
Csokit is lehet tudatosan enni
Szakértőnk, Tóth-Tatai Lilla kakaónagykövet elmesélte nekünk, hogy mit takar a tudatos csokoládéfogyasztás és miért jó nekünk és a környezetünknek is kis tudatosságot csempészni életünk ezen területére is. „Fontos, hogy tudjuk, mi van abban a csokoládéban, amit épp eszünk és akár arról is van információnk, honnan jönnek ezek az alapanyagok, főként maga a kakaóbab. Ha ismerjük a különféle csokoládé kategóriákat, meg tudjuk különböztetni a silány tömegtermékeket a craft (kézműves) csokoládéktól.” Kiemeli továbbá, hogy nagyon fontos – mivel élvezeti termékről van szó – hogy át tudjuk magunkat adni a kóstolás örömének és mindezt bűntudat nélkül tehessük meg.
A kakaónagykövet kifejezés idegenül hangozhat, így megkértem Tóth-Tatai Lillát, mesélje el, hogyan is kell ezt elképzelni. „Természetesen én is ugyanazokon a csokikon nőttem fel a 90-es években, mint mindenki más. Ráadásul nagyon édesszájú is vagyok, amióta csak az eszemet tudom. Hobbiszinten mindig is érdekelt a cukrászat és a csokoládék világa, aztán a 2010-es évek elején találkoztam a kézműves csokoládékészítéssel, ami első látásra rabul ejtett.
Elkezdtem apránként, autodidakta módon kitanulni a házi bonbonkészítést, aztán külföldre költöztem az egyetem elvégzése után, és pályát váltva egy kis csokiboltban kezdtem el dolgozni. Online tanfolyamokon és egy 3-hónapos brüsszeli gyakorlaton mélyítettem a tudásomat. 2013-ban a londoni csokifesztiválon értettem meg a craft csokoládék lényegét, onnantól pedig nem volt visszaút.
Mindent tudni akartam a bean-to-bar csokoládékészítésről, minden számomra elérhető márka csokoládéját meg akartam kóstolni. Tanultam a magyar bean-to-bar csokoládék úttörőjétől, Szántó Tibortól (sajnos ő 2017-ben elhunyt) és nemzetközileg elismert csokoládészakértőktől is. Már nem jelent számomra élvezetet a régi kedvenc csokijaimat megkóstolni több okból sem: túlságosan édesnek érzem őket és sajnos azt is tudom, milyen rossz körülmények közül jönnek az ezekhez felhasznált kakaóbabok.”
Hallgatva a szakértőt egészen hihetetlen nagy utat járt be ebben a szakmában, mondjuk a Sport szelettől vagy épp a négercsóktól indulva, egy ilyen folyamat az élet minden területére hatással tud lenni. Arra is kíváncsi voltam, mennyire változnak meg a csoki és más fogyasztási szokásai valakinek, aki ennyire belelát egy ilyen szakmába. A kakaónagykövet azt mesélte, hogy a legnagyobb és első változás az volt, hogy az étcsokoládét sokkal jobban megszerette.
A másik, hogy sokkal kevesebbet fogyaszt kedvenc édességéből és a hangsúly a mennyiségről a minőségre tevődött át. Végül pedig elmesélte: „a csokoládé révén más élelmiszereknél is elkezdtem figyelni, hogy tudatosabban válasszak, kistermelői, bio, fenntartható gazdálkodásból származó termékeket próbálok keresni a tömegtermelt helyett. Persze nem mindig sikerül, és megértem azt is, hogy csokoládét a legtöbben még nem így választanak.”
A szakértő tippjei
Vajon a laikus számára mik az első lépések, ha szeretne tudatosabban édességet választani?
- a csomagolás alapos átolvasása, hiszen „az összetevők listájából első pillantásra kiderülhet számunkra, hogy silány tömegtermékről van-e szó. Egy igazán jó minőségű étcsokoládéhoz ugyanis nem kell más, csak kakaóbab (kakaómassza és kakaóvaj) és cukor.
- származási hely ellenőrzése - de pusztán egy ország megjelölése még nem elegendő információ. Ne dőljenek be a hangzatos szlogeneknek, hanem olvassanak utána, kérdezzenek, és mindenek előtt kóstoljanak meg többféle márkát.
- Az utolsó eleme a választásnak, hogy milyen csokit szeretnél. Mindenkinek ajánlanám, hogy vegyenek részt egy csokikóstolón.”
Egy kakaónagykövet minden bizonnyal rengeteg csokit kóstol egy-egy versenyen. Zárásként arról mesélt, milyen típusú csokikat kedvel leginkább? „Ízvilágban a mély, pirított olajos magvas, földes, umamis jegyekkel rendelkező csokoládék a kedvenceim, és szeretem, ha van benne valami ropogós textúra, például kakaóbabtöret, mogyoró vagy épp kenyérmorzsa. A craft csokik közül rengeteg olyan van, amelynek érdekes, izgalmas, vagy épp szívbemarkoló a története. Nem ettől finomabb a csoki, de kétségtelen, hogy hozzáad a kóstolási élményhez, ha ismerjük ezeket.”
A kérdés már csak az, hogy te milyen csokit fogsz ezután leemelni a polcról?