Hiába kísérleteztek a csokoládékészítéssel a nők hosszú évszázadokon keresztül, mégsem tudsz olyan híres csokimárkát mondani, amit ne férfiról neveztek volna el
Mára egyre kevesebb a megosztó szakma, néhányat leszámítva a nők és a férfiak is ott vannak a legtöbb szektorban. De ez nem volt mindig így. A csokoládékészítés például sokáig a nők számára jelentett megélhetést, a férfiak legfeljebb fogyasztóként kapcsolódtak ehhez a világhoz. Nem úgy, mint ma, amikor több férfi csokoládémestert ismerünk, mint amennyi nőt. Vajon mikor, és miért került át a másik nem kezébe ez az értékes szakma?
Minden hónap közül decemberben fogy a legtöbb csokoládé. Az ünnepek és az ajándékozások nélkülözhetetlen édességének nem könnyű ellenállni, ám ilyenkor nem is érdemes. Mert egy kis csokoládé mindenkinek jár. Ezen kár lenne vitatkozni, az viszont már más kérdés, hogy pontosan kiknek is köszönhetjük mindezt. A csokoládékészítés ma leginkább a férfiakra koncentrálódik, holott eredetileg női mesterség volt. Az édes, bársonyos íz mögött számos nő áll, akik kreativitással, elhivatottsággal és jókora tettvággyal megalapozták a mai csokoládé jellegzetes ízét.
Ősi mesterség
A csokoládé története egészen az ősi azték és maja kultúrákig nyúlik vissza, amikor is a kakaóital készítése szent rituálénak számított. Igaz, akkor még az „istenek italának” nevezték, köszönhetően különleges kesernyés, mégis finom ízének. A habos italt csak különleges alkalmakkor készítették a korabeli emberek, és ez kizárólag női feladat volt. De nem azért, mert a nők helye a tűzhely mellett lett volna…
A különleges ital elkészítése időigényes munka volt, amihez a férfiaknak nem volt elég türelme, és ami azt illeti, kitartása sem, ezért már a kezdetektől női kézben volt a kakaó üst. Érdekesség, hogy a csoport azon tagjait, akik kakaót főztek, komoly ranggal jutalmazták, olyan voltak, akár a legügyesebb vadászok. Így ment ez évszázadokig, nem meglepő, hogy a 16. századból is maradtak ránk írásos bizonyítékok a női csokoládémesterekről, ugyanis a kakaó receptje hosszú-hosszú ideig kézről kézre járt a nők között.
A csokoládé a nyugati világban ma már alapélelmiszernek számít, ám a termelést illetően sokkal inkább kellene, hogy a luxuskategóriába essen
Az első női csokoládémesterek
Amikor az 1500-as években Európában is elterjedt a kakaóbab, szinte azonnal megjelent a királyi udvarokban is, mint egy drága keleti termés. Igazi egzotikumnak számított ez a sötétbarna bab, amellyel az udvari szakácsok előszeretettel kísérleteztek. Az első kakaóbabbal készülő édességet Spanyolországban mutatták be, miután a híres szakácsnő, Maria de la Ossa csokoládéval kezdte ízesíteni a jól ismert süteményrecepteket. Eleinte mézet és vaníliát kevert a keserű kakaóbabhoz, így hozta létre a ma ismert csokoládé első formáját.
Az ő mintájára pedig egyre több női mesterszakács kezdett hasonló recepteket gyártani, főleg Franciaországban és Belgiumban, ahol a kézműves csokoládékultúra egy csapásra virágozni kezdett a királyi udvar falain kívül is. Közel száz év elteltével megjelent a vajjal készült krémes praliné is, amely a francia Louise Agostini nevéhez köthető. Innentől kezdve már mindenhol ismerték az egyszerű, ám ellenállhatatlan édességet – hála a kísérletező kedvű nőknek.
…és akkor jöttek a férfi iparosok
A csokoládé rövid időn belül mindenki számára ismerős lett. A gyerekek rajongtak érte, és a felnőttek is előszeretettel fogyasztották különleges események alkalmával, miközben a női mestercukrászok újabb és újabb textúrákkal és ízkombinációkkal rukkoltak elő. Majd jött az ipari forradalom, és felforgatta a csokoládékészítés addigi világát.
A kereslet láttán az iparosok csokoládégyárakat létesítettek, köztük volt Joseph Fry, Rodolphe Lindt és Henri Nestlé, akiket ma is a csokoládé atyáinak tartanak. Ahogy pedig előtérbe került a férfi vállalkozók neve, úgy merült el a feledés homályában az első női csokoládémesterek neve. A csokoládégyárakban viszont továbbra is a nők voltak többségben, egy korabeli becslés szerint az 1900-as években a csokoládégyárak munkásainak több mint 70%-a nő volt.
Ez persze mit sem változtat azon a tényen, hogy hiába kísérleteztek a csokoládékészítéssel a nők hosszú évszázadokon keresztül, mégis férfiakról nevezték el a világ legismertebb csokoládémárkáit.
Vissza a kezdetekhez
Újabb évszázadnak és egy nagyobb feminista hullámnak kellett leperegnie ahhoz, hogy a nők ismét vezető szerepbe kerüljenek a csokoládémesterek soraiban. Bár ötven évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy világszerte ismert nők uralják a kézműves csokoládék piacát – mint egykor –, mára szerencsére több nevet is említhetünk, ami a női mestereket illeti. Itt van például Claire Burnet, a brit Chococo csokoládéműhely alapítója, a bean-to-bar mozgalom egyik úttörője, vagy az amerikai Katrina Markoff, a Vosges Haut-Chocolat vezetője, amely a világon elsőként készített levendulás csokoládét.
Ezzel együtt Nyugat-Afrikában is szépen emelkedik a női vállalkozók száma, akik a kakaótermesztésre építenek saját üzletet. Vajon lehet újra női mesterség a csokoládékészítés? Ezt nehéz lenne megjósolni, de annyi biztos, hogy egykor nagyon is az volt – ez jusson eszünkbe, amikor azt kérdezzük egy tábla csoki fölött ülve: hogy lehet ennyire tökéletes valami?