Igen, a csokifüggőség valóban létező probléma, a megoldás pedig egyszerűbb, mint gondolnánk
Gombóc Artúr a leghíresebb édességfüggő, aki szereti a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a gömbölyű csokoládét, és még sorolhatnánk. A PomPom szeretnivaló hősének szenvedélyét sokan nem is tartják nagy ügynek, pedig az igazi mese az, hogy nem lesz baja ennyi csokoládétól.
A függőség probléma, még akkor is, ha van is olyan, amit a társadalom értékel -mint a munkafüggőséget- vagy éppen legyint rá egyet, mint cikkünk témájára, az édességfüggőségre. Az ember hajlamos lazábban kezelni, és bár valóban nem tűnik olyan súlyosnak, mint a dohányzás-, alkohol- vagy drogfüggőség, dr. Fábián Lajos, a TritonLife Csoport alapító-elnökének szavaiból kiderül, hogy ez a feltételezés téves.
Személyes érintettség
A két szakvizsgával rendelkező orvos személyes érintettség miatt kezdett el foglalkozni a témával. Aktív, sportos életet élt, félmaratonokat futott, rendszeresen biciklizett, síelt, túrázott, ennek ellenére emelkedett a testsúlya, romlott a vérképe. Kollégái gyógyszereket javasoltak neki, amelyek nem használtak, viszont szenvedett azok mellékhatásaitól. Három éve kutatja a témát, és ma már nincs szüksége gyógyszerekre.
Ismerd meg a tested!
Minden olyan jóléti társadalomban jelen van a túlsúly, elhízás, ahol az emberek rendszeresen jutnak tetszőleges mennyiségű élelemhez, hozzáaadott cukrokat és édesítőszereket tartalmazó felesleges kalóriákhoz, és sok nem természetes szénhidráthoz, ez pedig betegségekhez és súlyos egészségügyi panaszokhoz vezethetnek.
Hogy ez miért alakult így, annak tudományos oka abban rejlik, hogy míg két és félmillió éves evolúciónk során többnyire ritkán jutottunk élelemhez, nagy szolgálatot tett a raktározásra beállt szervezetünk, illetve ennek egyik fő eleme, az inzulin.
„A ma felvett tápanyagból eltett nekünk holnapra és holnaputánra glikogén és zsír formájában, majd a szintje a következő étkezésig lecsökkent, és ekkor az inzulint termelő, hasnyálmirigyünkben található béta sejtek, az úgynevezett Langerhans szigetek sejtjei megpihentek, miközben az ember két-három nap múlva jutott újra élelemhez, és addig nem evett. Nemhogy nasit, sütit, csokit, cukrozott gyümölcsöt, chipset, kólát, dobozos gyümölcslevet, hanem semmit” - magyarázza az okokat a szakember.
Az inzulin tehát nemcsak azért fontos, mert lecsökkenti az étkezés után megemelkedő vércukor szintet, hanem főleg azért, mert segített a túlélésben azzal, ahogy az energiánkat biztosító raktárainkat szabályozza. Ha napi három-hat alkalommal eszünk, és közben még nasizunk is, folyamatosan magasan tartjuk az inzulinszintet, aminek viszont számolni kell a káros hatásaival.
Minden, amit a biohackingről tudni akartál, csak nem kérdezted
„A hozzáadott cukrot és édesítőszereket tartalmazó szénhidrátok terhelik legjobban az inzulint termelő rendszerünket. Nem a bevitt kalória számít, hanem az inzulin termelésre kifejtett hatásuk” - mondja a szakember, aki azt is hozzáteszi, hogy a magas inzulinszintnek szerepe van a szervezetünk gyulladásos állapotának fenntartásában, sőt, egyes kutatók szerint a tumorképződésben is.
Miközben egy idő után kialakul az inzulinrezisztencia, szervezetünk nem reagál az inzulinra, másrészt a hasnyálmirigyünk Langerhans szigeteiben lévő, inzulint termelő béta sejtek nem bírják tovább a terhelést. Ez már a II-es típusú cukorbetegség azon stádiuma, amikor az érintettek inzulinterápiára szorulnak.
„A teljesség igénye nélkül, a következő állapotok és betegségek alakulnak ki a fentiek miatt, amelyek így gyökereikben mind összefüggenek: elhízás, komplex metabolikus szindróma, II-es típusú cukorbetegség, PCOS (policisztás ovárium szindróma), felboruló zsíranyagcsere, HDL és LDL vérzsír arányok, magas húgysavszint, meddőség, érelmeszesedés, magas vérnyomás, stroke, szívinfarktus, sőt sok daganatos betegség, keringészavarok miatt veseproblémák, látás elvesztése, végtagi amputációk, stb.
Egyes kutatások szerint, az ilyenkor fennálló gyulladásos állapot miatt ide sorolható az allergiák, autoimmun tünetcsoportok egy jó része is” - sorolja dr. Fábián Lajos, miért jött el az ideje, hogy mindenki visszafogja a nassolását.
A siker három pillére: mikor eszel, mit és mennyit mozogsz
A fő kérdés az orvos szerint az, hogy mikor eszünk, és csak a második kérdés az, hogy mit. „A csak önmagában végzett kalóriaszámítgatás tudománya lassan a múlté. Első körben a mikor eszünk és mit eszünk kérdést kell kezelni. A testmozgás nagyon fontos elem, de csak ezekkel együtt működik” - magyarázza. Az édesség utáni sóvárgást biztosan megtapasztalták már a legtöbben az életük során.
Ugyanolyan addiktív a cukor, mint az alkohol, a kábítószer, vagy a nikotin.
És leszokni is nehéz. Amerikában dolgozó példakép professzoraim, a téma nagy szakértői úgy kezelik az ügyet, mint egy alkoholista leszoktatását. Kifejezett megvonási tüneteket produkál az, aki eddig sok mesterséges szénhidrátot, édességet, tésztát, kenyeret evett és hirtelen nem jut hozzá.
Szédül, remeg, fáj a feje, ingerült, és azt mondja, hogy »biztosan leesett a vércukrom«, majd megy is enni valamit” - mondja, pedig ilyen esetekben a megoldás egy pohár hideg víz lehetne, és érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy az édesség iránti vágy természetes, nincs mögötte betegség, utána viszont lehet.
Ugyan, ez csak egy kis édesség!
Arra a kérdésre, hogy lehet-e a függőségeket osztályozni, és legyinteni, hogy az édesség még mindig jobb, mintha valaki cigarettázna, dr. Fábián Lajos szemléletes párhuzamot állított fel: „Mi a károsabb, ha gépkocsival, vagy traktorral ütöm el a kerékpározó Józsi bácsit a falu szélén? Józsi bácsi számára a végeredmény ugyanaz.
A dohányos előbb-utóbb sztrókot, szívinfarktust, vagy tüdőrákot szerez magának jó pénzért, ha valaki csokit és cukrot eszik nagy mennyiségben rendszeresen, akkor a fent felsorolt, hosszú szenvedéssel járó, de részben hasonló betegségeket tudhatja magáénak és ezért is sokat fizet” - összegezi, és hangsúlyozza, hogy itt egyének felelősségéről beszélünk, egy orvos sem tudja ezt a helyzetet megoldani a betege helyett.
Teljes szemléletváltásra van szükség
Egyre nagyobb gondot jelent, hogy az elhízás már a gyerekeket is érinti. „Óriási jelentősége van az életmódnak, és a rendszeres szűrővizsgálatoknak. A szűrés korosztály függően kicsit eltérő diagnosztikai panelt igényel, fő eleme a laboratóriumi vizsgálatokkal vérből, vizeletből kimutatható paraméterek követése, de bizonyos kortól a képalkotó diagnosztika, ultrahang, mammográfia, CT, MR szerepe is megnő” - mondja a szakember.
Fontos, hogy a vizsgálatok eredményeit szakemberekkel értékeljük ki, de van néhány olyan ökölszabály, amire egy laikus is tud figyelni. „Az anyagcsere betegségek egyik legfontosabb paramétere a Hemoglobin A1C mérése, ami normál reggeli, azaz éhgyomri vércukor szint mellett is jelzi az elmúlt három hónap átlag vércukor szintjét. Ha ez emelkedik, az bizony kezdődő cukorbetegség még akkor is, ha az éhgyomri vércukorszint normális! Inzulin szintet, nemektől függően különböző hormonokat is mérni kell időnként.
A vérzsírok követése is nagyon fontos, de gyakorlatilag a teljes vérkép, májenzimek, ionok, vizelet, stb. vizsgálata évente legalább egyszer indokolt lenne, nem beszélve bizonyos, ma már elérhető tumor markerekről.
Ha egyetlen dologra kellene rámutatnom, akkor a cukoranyagcserére irányítanám a figyelmet.
Minden baj forrásának az tűnik, ha kialakul a metabolikus szindróma, amiből egyenes út vezet az összes többi csendes gyilkos kialakulásáig” - foglalja össze a szakember, és hangsúlyozza, hogy vigyázzunk magunkra, mert más nem fog ránk vigyázni.
Megoldás lehet egészségünk megőrzésében
Yoshinori Ohsumi japán sejtbiológus munkája érdemelte ki 2016-ban az orvostudományi Nobel-díjat. Harminc év kutatómunka után előállt az ún. autofágia (orvosi görögből: ön-evés) elmélettel, ami nem más, mint a szervezetünk öntisztulási, regenerációs folyamatának jobb megértése, ami starving/fasting periódus, azaz bizonyos idejű éhezés után indul be.
„Ha nagyon leegyszerűsítjük laikus nyelvre fordítva, akkor ez azt jelenti, hogy aki állandóan eszik, annak a saját rendszerei nem végzik el a kóros sejttörmelékei, mutáns sejtjei eltakarítását, így a szervezetében maradó »bioszemét« hatásaival szembesül, míg aki képes két étkezése között akár tizenhat-tizennyolc órákat is kihagyni úgy, hogy csak vizet, esetleg üres teát, üres kávét iszik, annál beindul ez a folyamat. Ennek sok egyéb pozitív hatása is van, hiszen amikor eszik,
akkor igazán jó étvággyal ehet, közben testtömeget veszít, inzulinrezisztenciája javul, vérzsírjai normalizálódnak.
Az autofágia és az alacsonyabb testtömeg jótékony, élethosszabbító, regeneratív hatása a kulcs egészségünk megőrzésében” - fejti ki dr. Fábián Lajos.