előfizetésem
Hírlevél
A csend megmutatja, hogy a két fél között van-e egység és egyetértés
Az talán természetes, hogy családi és baráti társaságban folyamatosan beszélünk, de vannak időszakok, amikor bizony a csend uralkodik. De mi a helyzet a párunkkal? A mindennapi teendők, a munka, a család mellett fel sem tűnik, ha kevesebbet beszélgetünk a másikkal, mint az megszokottá vált korábban. Amikor egy születésnapi, egy húsvéti, esetleg egy karácsonyi ünnep miatt összegyűlik a család, és egyeseknek be nem áll a szájuk, míg mások meg sem szólalnak, akkor belénk hasít a kérdés, hogy vajon ez így tényleg normális?
A csend lehet a békés együttélés jele, de lehet kínos hallgatás is. Egyeseknek fenyegető, míg másoknak biztonságos terep. Egy párkapcsolat nem attól lesz minőségi, hogy egész nap jár a szánk és mindent elmesélünk a másiknak. Sőt!
Fenyegető vagy biztonságos?
Ahány ember, annyi jelentés - a csend több tekintetből is egy kérdéses fogalom. Mi számít egyáltalán annak? Mi van, akkor ha éppen ismerkedünk valakivel, de hirtelen nem jut eszünkbe több kérdés vagy csak figyelnénk a másikat, hogyan eszik, mit csinál, mire kíváncsi, mit néz a távolban? Sokan tartanak attól, hogy egyszer csak elfogynak a szavak és kínos csend áll be a randevún. Fiatalabb koromban nekem is borsózott a hátam attól, ha kínos némaság ütötte fel a fejét, hiszen nem tudtam mit kezdeni a vele.
Ma már máshogy állok hozzá, mi több, értékelni tudom azt, ha valaki csak hagy engem elveszni a gondolataimban. Egy párkapcsolatban viszont már egy kicsit máshogy állunk hozzá. Ekkor talán „elfogadhatóbb”, ha némaságban töltjük el együtt a vacsorát. Már-már romantikus tud lenni, ha csak nézzük egymást, ahogy a másik eszik. De vajon ez mindenkinél így van? Dehogy!
Még egy hosszú házasságban is lehet és van értelme változtatni a konfliktuskezelésen
Jó példa erre az, ha az adott személynek gyermekkorából fakadóan inkább fenyegető érzés a csend, mert véletlenül olyat hallana meg, amit nem akar. Ha viszont folyamatosan beszél, nyüzsi van körülötte, akkor ezeket a zajokat könnyen kizárhatja az életéből. Előrebocsátom, hogy ez a cikk nem fog neked választ adni arra, hogy mit kellene vagy nem kellene tenned a párkapcsolatodban, hiszen erre nincsen titkos recept. Minden pár más, minden kapcsolatban különbözőek a preferenciák, a vágyak.
Az, hogy magának a csendnek van-e létjogosultsága egy kapcsolatban, nagyjából akkora és olyanfajta dilemma, minthogy a müzlit vagy a tejet öntjük először a tálba. Nincs rá egyértelmű válasz.
A megfigyelés ideje
A csend valahol arról szól, hogy a nagy némaságban megfigyeljük magunkat, a másikat, a környezetünket. Ha ezt nem adjuk vagy kapjuk meg, akkor folyamatos információval látjuk el egymást, amit aztán az agyunk képtelen befogadni, nem tudjuk megemészteni, emlékezni pedig pláne nem fogunk mindenre. Ezért lehet az, hogy az idősebb párok még mindig együtt vannak, hiszen előfordulhat, hogy Kati néninek már fogalma sincs arról, hogy mit kapott a párjától a 45. születésnapjára, de igenis tudja, hogy milyen érzés volt az, amikor a ‘70-es években egymás mellett ülve hallgatták a zakatoló vonatot a Balatonra menet.
Ők megtanultak csendben lenni. Mi nem.
Miért írom ezt? Igen, sok pár úgy ül le vacsorázni vagy a tévé elé este, hogy csendben vannak, de ez tényleg erről szól? Valóban a hallgatásé a főszerep? Dehogy, hiszen a kezükben biztosan ott van egy-egy telefon, amit órákon keresztül nyomkodnak. Igaz, hogy csendben vannak, de nem abból a célból, amire ez az időszak szolgálna. Nem emésztik meg a nap történéseit, nem ölelgetik meg egymást, és nézik meg a kedvenc filmjüket, de még csak nem is figyelik a másikat perceken keresztül csak úgy, mert az boldoggá teszi őket.
A privát szféra szerepe a párkapcsolatokban
Az idősek mindig azt mondják, hogy a hosszú házasságuk egyik titka, hogy megtanultak hallgatni. De nem arra a dühös csendre gondolnak, amikor bosszúból nem beszélnek egymással - hiszen a sokáig tartó boldogság másik titka, hogy nem fekszünk le haraggal. Amikor a szüleink, nagyszüleink mesélik nekünk ezt, akkor arra gondolnak, hogy meg kell tanulni meghallgatni a másikat, elfogadni az ő véleményét, empátiával fordulni hozzá, ott lenni mellette, ha szüksége van rá. Ezek az pillanatok tudják igazán szorosra fűzni a kapcsolatot.
Nézzük meg ezt a másik oldalról is
Sok olyan család van, ahol a szülők elváltak, valamilyen komoly trauma érte a gyermekeket, aminek hatására nem szeretnek vagy szimplán nem akarnak csendben lenni. A fiatalok gyakran érzik úgy, hogy nem az a kellemes, filmbe illő hallgatás telepedett a párkapcsolatukba, amikor két ember harmóniában létezik együtt. Sokkal inkább egyfajta furcsa, nem túl biztonságos közegben érzik magukat, ahol mind a ketten azon tanakodnak, hogy mit is kéne most mondani, mit érez a másik az adott pillanatban.
Vajon ő is úgy gondolja, hogy ez így nincsen rendben? A túlgondolás, a gyermekkori negatív események valóban teremthetnek egy olyan élethelyzetet, amikor egyik vagy másik fél - esetleg mindketten - feszélyezve érzi magát az adott pillanatban, kapcsolatban. Pszichológusok szerint a párkapcsolatok sokszor kezdődnek úgy, hogy az újdonsága varázsa miatt számtalan beszédtémát találnak a felek, de ez idővel alábbhagy és eluralkodik a kínos csend. Ennek oka, hogy az érdeklődési körök eltérnek, de előfordulhat, hogy a pár tagjai inkább introvertáltak, ami szintén hatással lehet a beszélgetés mennyiségére és minőségére.
Nem vagyunk egyformák. Akik egy kicsit befelé fordulóbbak, azoknak időnként szükségük van arra, hogy önmagukkal legyenek, hogy ne beszéljenek, mások se szóljanak hozzájuk. Nem azért, mert nem szeretik a partnerüket, egyszerűen csak ilyenek, és ezt el kell fogadni. Ha egy személyes példával élhetek, akkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy én például kívülről egy barátságos embernek tűnök, aki könnyen teremt kapcsolatot másokkal.
Sokszor azt hiszik, hogy egy igazi extrovertált személyiséggel van dolguk, majd amikor megismernek, akkor rájönnek, teljesen más vagyok, mint azt elsőre mutatom. Nekem hatalmas szükségem van arra, hogy néha csendben legyek. Hiába imádok beszélni és beszélgetni, egy idő után lefáraszt, kell egy kis idő, mire újra feltöltődöm. Nagyon sokat vagyok egyedül, főleg akkor, ha pár óráig, egy napig vagy akár egy hétig nagyobb társaságban vagyok.
Kutatók megfigyelték, hogy a hosszú házasságban élő pároknál minden egyes negatív interakcióra átlagosan öt pozitív interakció jut
Sokszor napok kellenek ahhoz, hogy újra emberek közé tudjak menni, képes legyek ismét olyan formában jelen lenni egy-egy beszélgetésben, ahogy arra a másiknak szüksége van. De ugyanez igaz akkor is, ha párkapcsolatban vagyok. Nem szeretem, ha a másik fél naponta többször bejelentkezik, és arról faggat, hol vagyok, mit csinálok vagy csak kedvesen érdeklődik, hogy érzem magam, mi történt aznap. Lehet erre azt mondod, hogy úgy kell nekem, ez nem normális, hiszen ha szeretsz valakit, mindig vele akarsz lenni és beszélgetni.
De én azt is nagyon szeretem, amikor csak “egymást kerülgetjük” a házban, néha rápillantok a másikra, mosolygok egyet, miközben főzök vagy olvasok. Ugye, hogy nem vagyunk egyformák? Amikor egy ilyen emberrel beszélünk, akkor fontos, hogy a partner is megadja a lehetőséget a másiknak a közös egyedüllétekre, amely sokat hozzátehet a kapcsolathoz. Egyfajta csendes szerelmi vallomás, hiszen sokszor egy pillantás is elég, hogy tudjuk, mit gondol a másik. Ha szavak nélkül tudok együtt lenni valakivel, akit szeretek: nekem az jelenti biztonságot.
Szeretetteljes csend
Két ember között a csend tehát lehet kínos, idegesítő, frusztráló, bántó, de ha sikerül megérteni azt, hogy mi a csend és miért fontos egy párkapcsolatban, akkor lehet kellemes építő, harmonikus és figyelemreméltó. A hallgatás teremthet kellemetlen helyzeteket, de főleg akkor, ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal, nem tudjuk értékelni a némaságot, nem tanultuk meg azt, hogy milyen az, ha csak vagyunk és elgondolkodunk az előzőleg hallott információkon.
A csend megmutatja, hogy a két fél között milyen a harmónia, van-e egység és egyetértés, avagy bizalmat és szeretet sugall a másik fél számára. Amikor úgy vagyunk együtt a párunkkal, hogy az szavak nélkül is többet mond el kettőnkről, mint bármi más, az az igazi meghittség, szeretet, biztonság. A hallgatásban töltött együttlétek elmélyíthetik a kapcsolatot, építik,
és hozzátesznek az amúgy már stabil lábakon álló kötelékhez.
