Dr. Angster Mária: „Bármilyen testi és lelki baj lehet a saját életünk eseményeinek következménye”

Hol találkozott a módszerrel?

A családállítással Németországban egy pszichoonkológiai kurzuson találkoztam, és 1994-ben hoztam be az első előadót, Wolf Büntiget, aki tagja volt Bert Hellinger munkacsoportjának, és a módszert vele együtt dolgozta ki. Röviden összefoglalva, azoknak a testi és lelki bajoknak a megértését és sokszor megoldását szolgálja, amelyeknek a saját életünk történetében nincs meg az oka.

A pszichoonkológiában addig az a nézet tartotta magát, hogy valamilyen pszichés ok áll a daganatos megbetegedések hátterében. Ő is, és később én is azt láttam, hogy sokszor olyan emberek betegszenek meg, akiknek az élete maga a harmónia. Egy idő után kiderült, hogy különböző, többnyire tudattalan fogadalmak keletkeztek a lelkükben: „a családban mindenki ilyen betegségben halt meg ennyi idősen, most én vagyok ebben a korban, én is beállok a sorba és beteg leszek”.

Ezeket a fogadalmakat kell megtalálni és feloldani, hogy érvényüket veszítsék. Ugyanígy bármilyen testi és lelki baj lehet a saját élet eseményeinek következménye, tehát pszichodinamikailag indokolt a tünet kialakulása, és lehet olyan sorsátvállalás, mint ez.

Ilyen meghatározóak lennének az őseink életútjai?

A módszer egyik alapja, hogy az emberek nem egymástól független egységekként élik az életüket, hanem össze vannak kötve az eredeti és a választott családjuk tagjaival – mintha lenne egy rejtett információs háló, ami tartalmazza minden odatartozónak a lenyomatát, és minden fontosat, ami vele történt.

Ennek a hálónak vannak működési törvényei és ha ezek valaki életében sérülnek, biztosan nem tud jól élni. Ez volt a családállítás eredeti megfigyelése, és bár azóta sokan elavultnak tartják ezeket az alapokat, véleményem szerint még mindig érvényes természeti törvényként kell őket venni.

Milyen törvényszerűségek jellemzik ezt a „rejtett információs hálót”?

Az első törvény az, hogy a családja mindenkit odatartozónak ismerjen el; nem lehet kirekeszteni, kitagadni senkit, mondjuk mert szembe ment a család normáival. Akkor sem lehet úgy kezelni, mintha sose létezett volna, ha nagyon fáj az emléke, mert a lenyomata ott van a hálóban, csak a viselkedés szintjén próbáljuk meg elfelejteni. A második törvény, hogy mindenki a maga helyén élje az életét. Ez nagyon egyszerű, hiszen van a gyerek, felette a szülő, felette a nagyszülő, dédszülő, hét generációig felmenőleg.

Megváltoztathatatlan tény ki melyik generációs létrafokra született. Az eszünkkel tudjuk is, hogy hova tartozunk, de az érzelmi megélésünkben egy egészen más helyre kerülhetünk. Ha például egy gyerek látja, hogy nem jól működik a szülei párkapcsolata, akkor segíteni akar: felugrik egy létrafokot, mondván, hogy akkor majd ő lesz az anyja vagy az apja kis igazi társa a másik szülője helyett.

Vagy felugrik két fokot és megpróbálja megnevelni a szüleit, vagy megadni nekik azt, amit azok gyerekként nem kaptak meg. Mindkettő reménytelen vállalkozás. A harmadik törvény szerint ha valakinek nehéz sors jutott a családban, akkor egy később született elkezd úgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a nehéz dolog vele történt volna meg; mintha azt fogadta volna a lelkében, hogy „osztozom a sorsodban”.

És akkor például megbetegszik, vagy sorra romlanak el a kapcsolatai, vagy ő kezd el úgy viselkedni, mintha kitagadták volna. Közben pedig számára is érthetetlen, hogy miért érzi, amit érez, miért betegedett meg, amikor jó az élete.

Mi a csoportos családállítás menete?

Egymás után dolgozunk a résztvevőkkel, akik egy-két mondatban elmondják a témájukat: baj van az egészségükkel, nem jó az anyjukkal vagy az apjukkal való kapcsolatuk, párkapcsolati gondjaik vannak, nem haladnak előre a munkájukban, sorozatos kudarcaik vannak az anyagiak terén, vagy semmi bajuk, mégis boldogtalanok. Utána a csoport tagjai közül kiválasztják a családtagjaik képviselőit. Ők felállnak, majd a képviselők felé két kérésünk van.

Az egyik az, hogy keressék meg a helyüket egymáshoz képest a térben; feláll egy térbeli alakzat, és ezt mi értelmezzük. Az tudott, hogy egy jól működő párkapcsolatban, illetve családban ki hol találja meg a jó helyét, így rögtön látjuk, hogy ki kinek a helyére állt be, hol borult fel a család rendje.

Az a felállás jelzi a jó párkapcsolatot, ha az első helyen van a férfi, és a balján áll a nő. Ha gyerekeik is vannak, akkor egy kis szünettel a nő után következnek sorrendben a gyerekek, a szülőkkel szemben vagy félkörben, lényeg, hogy mindenki mindenkivel fel tudja venni a szemkontaktust.

Ha például fordítva állnak fel, az első helyen áll a nő és második a férfi, akkor annak valamilyen oka van, leggyakrabban az, hogy a nőnek a lelkében még nem szakadt meg az előző fontos kapcsolata, tehát nincs egészen jelen ebben a házasságban, vagy pedig a férfi olyan nehéz sorsú családból származik, hogy ezzel a teherrel nem tudja vinni a családfői szerepet. Így elemezzük végig az egyes képviselők térbeli helyzetét, gesztusait, testtartását. Aztán megkérdezzük a képviselőket, hogy milyen testi érzeteik vannak.

Azért biztonságos a testi érzetekkel dolgozni, mert ezeket az autonóm idegrendszer vezérli a tudatunktól és a szándékainktól függetlenül: kiráz a hideg, vagy elered a könnyem, vagy megroggyan a lábam, megszédülök, émelygek. Majd a téri nyelvtan és a testi érzetek alapján lehet rájönni, hogy kiben milyen fogadalom születhetett, ki kinek kit pótol. Aztán ha ez megvan, akkor egy megfelelő rituálé formájában feloldjuk ezeket a tudattalan vállalásokat.

Ha a családállításon kívül, hogyan foghatunk neki az önismereti útnak?

Most indult a Virtuális lelki vezető weboldalon az egyéves önismereti kurzusom, amely a munkám során kipróbált és sikeres gyakorlatokra épül. Ebben is sok szó esik a családállításról persze. Önmagunk jobb megismerése, megértése és megszeretése a célja, és ha ezt elértük, a kapcsolataink is jobban sikerülhetnek.

A Mindenki megvan? színházi estjei formabontóan ötvözik a dramaturgiát és a családállító foglalkozásokat. Honnan jött az ötlet? Hogyan zajlanak az előadások?

Az említett pszichoonkológia kurzus alatt kaptam két könyvet ajándékba a német barátaimtól. Gunthard Weber Kétféle boldogságát, ami a családállításról szóló első összefoglaló kézikönyv-szerű mű, és Suzanna Tamaro Csak a szívedre hallgass című regényét. Azt kellett látnom, hogy a két könyv, a szakkönyv és a regény ugyanarról szól: a regény egész cselekménye a családállítás három törvényének logikáját követi. Innentől mindent ezen a szemüvegen keresztül néztem.

Később a Spirit Színházban játszott darabokból csináltunk két estet, ezek évek óta műsoron vannak; az első részben a családi, a másodikban a párkapcsolati dinamikákat elemezzük. Elmondom, hogy kik a szereplők a darabban, utána a nézők jelentkeznek a szereplők képviselőinek, majd egy ugyanolyan állítást végzünk a nézőkkel, mint a csoportokon.

Ezután a darabból vett szövegrészekkel mutatjuk be, hogy milyen pontosan képezték le a nézők a darab szereplői közötti viszonyokat, amelyeket a törvények, illetve ezek sérülései magyaráznak. A közönség minden alkalommal nagyon élvezi, és bár nem az ő személyes problémáikkal foglalkozunk, de a szereplőkkel való azonosulásban képesek reflektálni a saját életük aspektusaira is.