Tényleg jó nekünk, ha Bridgerton-típusú elsöprő szerelemre vágyunk? Íme a pszichológus válasza

Jelenleg a Bridgerton a kosztümös sorozatok csúcsa, de nemcsak néhány órányi kikapcsolódást jelent, hanem mostanra jelentős hatást is gyakorolt az életünkre.

Idealizált szerelem?

A Bridgerton egyik legnagyobb vonzereje a szerelmi történetekben rejlik. Minden évadban - és könyvben - van egy pár, ahol a kezdetektől fogva érezhető a kémia, kiállnak egy sor megpróbáltatást, lépésről lépésre haladva fűzik szorosabbra a kapcsolatukat, míg végül győz az igaz szerelem. Julia Quinn, a Bridgerton írónője nem az első, aki meglovagolta a nők igaz szerelem iránti vágyát, hiszen erre a vonatra ült fel kétszáz évvel ezelőtt maga Jane Austen is.

Mindkét alkotó azt sugallja köteteiben, hogy létezik a nagy szerelem, ami megadhatja a feltétel nélküli szeretetet, a szenvedélyt, a hűséget és a biztonságot, amire milliók vágynak. De milyen hátrányunk származhat abból, ha egy Bridgerton-típusú szerelemre vágyunk? „A romantika gyakran erős érzelmeket vált ki, így a nézők érzelmileg beleélhetik magukat a szereplőkbe és kapcsolataikba, ami fokozhatja a nézői élményt. Ebben az esetben előfordulhat, hogy egy idealizált szerelemre vagy a fantáziánk által kreált társra, párkapcsolatra vágyhatunk.

Néhányan az egyetlen igaz szerelemre vágyva nem azért utasítanak el csodálatos embereket, mert nem illenek hozzájuk, hanem mert azt hiszik, hogy lehet, hogy lesz valaki jobb” - mondja Dr. Truzsi Alexandra pszichológus.

Egészségtelen kapcsolatok

Bármennyire is romantikus az, ahogy a párok hosszasan évődnek, kerülgetik egymást, majd ahogy a népmesékben is lenni szokás, boldogan élnek, amíg meg nem halnak, azért közelebbről megnézve a sorozat központi kapcsolatait, nem tűnnek a legegészségesebbnek. A szereplők érezhetően szenvednek a társadalmi nyomástól, a gyerekkorukból hozott traumáktól és szülősebektől.

Ettől függetlenül a szerelmi történetek happy enddel végződnek, a karakterek hatalmasat fejlődnek és egy tollvonásra meggyógyulnak, ám a valóságban a fent említett tényezők komoly kihívást jelenthetnek egy kapcsolatban, nem ritkán meg is mérgezhetik azt. Ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolat hosszú távon működjön, komoly önismereti munkára lehet szükség. A szakértő pedig még valamire felhívja a figyelmünket:

„A sorozatban megjelenő párkapcsolatokban előfordul az úgynevezett időszakos megerősítés egy toló-húzó dinamika, ahol sosem tudja a kapcsolatban lévő egyik fél, hogy mikor kap szeretetet, elfogadást vagy megerősítést a partnerétől. Ez a fajta működésmód egy kapcsolaton belül abban a hitben gyökerezik, hogyha minél több akadályt állítunk két ember közé, annál jobban reméljük, hogy végül együtt kötnek ki, mintha az akadályok, amelyekkel szembe kell nézniük, egyenlők lennének a transzcendentális élménnyel.

A fenti dinamika nem egy konstruktív kapcsolódás két ember között, ami egy biztos és szilárd alapot nyújtana a párkapcsolatban (sokkal inkább a partnertől való függőséghez vezethet), viszont szexuálisan mindenképpen izgalmasabbá teszi azt, amit a képernyőn keresztül is érzékelhetünk.”

Hogyan alakíthatja a társkeresési szokásainkat a Bridgerton?

A Bridgerton család alapvetően a szerelmi kapcsolatokat/házasságokat ünnepli, de mint ahogy azt tudjuk, és a sorozat is bemutatja, hogy az akkori társadalom a - lehetőleg előnyös - frigyet várta el, és az már mindegy volt, hogy szerelemből történik-e vagy sem. Pedig régen is vágytak a szerelemre, de a biztonságot értékesebbnek tartották. E két fő csapásirány megjelenik a Bridgerton és a Featherington család matriarcháinak gondolkodásában, útmutatásában is.

Violet Bridgerton saját példáját látva szerelmi házasságra buzdítja gyermekeit, sőt, Daphne-nak azt tanácsolja, hogy a legjobb barátjához menjen hozzá, míg Portia Featherington célja, hogy bármi áron, de kiházasítsa lányait, és olyan férfit találjon nekik, aki tehetős és biztonságot nyújt számukra. Vajon ez a modern társadalomban nevelkedett sorozatrajongók társkeresési szokásaira lehet bármilyen hatással? A pszichológus szerint bizonyos mértékben igen, de az ismerkedés körülményeit még sok más egyéb tényező is befolyásolja.

„A sorozat alapjában véve kétféleképpen közelíti meg a pártalálás és házasságkötés kérdéskörét, amit könnyű lehet idealizálni a sorozatot nézve. Az egyik megközelítés a szerelmi párkeresés, kitartás, amíg a sorozat szereplői meg nem találják azt a partnert, akivel mély szeretetet és kötődést érezhetnek, illetve a másik megközelítés az egzisztenciálisan jó helyzetben lévő partner megtalálását helyezi a fókuszba, aki rendelkezik pénzzel, státusszal és megvan a lelkesedése is a lánykérés iránt."

Jobban működhet a barátságból kialakult szerelmi kapcsolat?

Térjünk vissza egy kicsit Violet tanácsára - valóban jó ötlet hozzámenni a legjobb barátunkhoz? Kutatók egy csoportja is kíváncsi volt arra, milyen gyakori a barátok közötti romantikus kapcsolatok. A Psychology Today cikke egy 2002 és 2020 között végezett kutatásra hivatkozik, ami arra derített fényt, hogy a legtöbb szerelmespár tagjai korábban barátok voltak.

Egy másik, egyetemi hallgatók megkérdezésével készített tanulmányban a három leggyakoribb válasz arra vonatkozóan, hogy szerintük hogyan találhatnak rá a potenciális partnerre, a következő volt: romantikussá váló barátságból (47%), közös barátokon keresztüli megismerés által (18%), az iskolában, egyetemen történő találkozás során (18%). Úgy tűnik tehát, hogy van igazság Lady Bridgerton állításában, hogy jól működhetnek a barátok között létrejövő szerelmi kapcsolatok, hiszen régebb óta ismerik egymást.

A szerelmi fellángolás és a szexuális vonzalom nem feltétlenül tarthat össze egy kapcsolatot, de a hasonló személyiség, a közös értékrend, a közös érdeklődési kör, valamint a másik fél elfogadása már inkább. Dr. Truzsi Alexandra azt mondja: „A Bridgerton család gyermekei azt a mintát látták, hogy a szüleik szerelmesek voltak egymásba, így a mintát látva, ők is ezt a mércét állították fel saját magukban a pártalálással és házasságkötéssel kapcsolatban.

Bár gyakran érezhetjük úgy, hogy a szerelemnek „kellene” előbb jönnie, és majd utána idővel kialakulhat egy stabil kapcsolódás, azonban a hosszútávon működő házasságokkal foglalkozó kutatások ennek ellenkezőjét bizonyítják. Az elég jó élettárs kiválasztása (nem sémakémia alapján) és a stabilitás megteremtése, nem zárja ki a valódi és sokkal mélyebb szerelmi érzések kialakulását az idő előrehaladtával.”