A Bridgerton családot eddig félreértetted, és még csak fel sem tűnt

Mi számít traumának?

A Kin Therapy a következőképpen határozza meg a traumát: olyan esemény, eseménysorozat vagy körülmények összessége, amelyet az egyén fizikailag vagy érzelmileg károsnak vagy életveszélyesnek él meg, és aminek tartós káros hatásai vannak. A traumás események az egyszeri előfordulásoktól kezdve a generációs élményekig terjednek, beszélhetünk többek között akut, krónikus, összetett, nemzedékek közötti/történelmi, illetve faji/kulturális traumáról.

Egy traumatikus esemény során az agyunk elsődleges funkciója a túlélés, méghozzá mindenáron. Amikor a túlélési rendszereink aktiválódnak, elérhetővé válnak a traumákra adott válaszok, lényegében felvesszük a páncélunkat. Az agynak a döntéshozatalért, a beszédért és a magasabb kognitív funkciókért felelős része “offline” állapotba kerül, így a legalapvetőbb fiziológiai reakciók maradnak: harc, menekülés, vagy a teljes önmegadás.

A sorozat sokszínűen mutatja be, hogy bármi lehet trauma, aminek feldolgozása nehézséget okoz a szereplő számára, és ami kihatással van jövőjére, személyisége alakulására.

Fontos hangsúlyozni, hogy felesleges tehát ezeket egymással összehasonlítgatni.

Ami gyerekként megoldás, felnőttként nem biztos, hogy az

Ott van például Simon Basset, akivel apja gyerekkorától fogva elutasító és rideg volt, csak az számított neki, hogy a Hastings név fennmaradjon. Épp ezért a herceg megfogadta apja halálos ágyánál, hogy bosszúból sosem házasodik meg, és nem viszi tovább a családi nevet.

Révész Renáta Liliána gyászterapeuta és pszichológus szerint „amiről Simon esetében beszélhetünk, azt úgy hívja a sématerapeuta, hogy bizalmatlansági abúzus. Tehát, amikor egy számomra szeretett ember fájdalmat és traumát okoz, akkor onnantól kezdve félelmetesek lesznek a közeli viszonyok, és arra gondolok, hátha majd akkor ők is fájdalmat fognak nekem okozni.

Ekkor az a megoldás egyfajta logika szerint, hogy nem kerülök ilyen bizalmas viszonyba másokkal, és akkor nem bánthatnak, mert távolabb lesznek. Egy távolabbi személytől pedig minden kevésbé fáj, mintsem egy közelitől.” A szakértő azt is elmagyarázza, hogy manapság egyre népszerűbb és divatosabb a sématerápia, amely meg is fogalmazza, hogy ha gyerekként megpróbálunk valahogy megküzdeni a traumákkal, nehéz helyzeteinkkel, akkor sokszor a felnőtt korunkra nézve maladaptív - nem hasznos - módokat találunk.

Fiatalkorban sokkal kevesebb megoldási lehetőség áll rendelkezésre, mint felnőttként, amikor urai vagyunk az életünknek, és lehetőségünk van mintákat, életstílust választani. Simonhoz hasonló esetben például alkalmazhatunk másfajta gyereknevelési módszereket, és megfogalmazhatjuk, hogy miért nem volt rendben, ami velünk történt, és hogy lehet másképp csinálni, és fel lehet rá készülni.

Parentifikáció - az egyik leggyakoribb trauma

Anthony Bridgerton fiatalon vesztette el szeretett édesapját, ami miatt idejekorán fel kellett nőnie, mert elsőszülött fiúként úgy érezte, neki kell átvennie a családfő szerepét. „Ahhoz, hogy megértsük, miért tűnt a második évadban olyan ridegnek a párválasztásnál, szót kell ejteni arról, hogy az édesanyja, Violet, mindig azt hangsúlyozza, hogy az övé egy nagyon komoly szerelmi házasság volt, és emiatt rendítette meg annyira a férje elvesztése.

Ennek Anthony is szemtanúja volt, és ezért döntött úgy, hogy nem akar szerelemből házasodni, mert fél a fájdalomtól. Egy veszteségnél nagyon gyakran félünk a következő kötődéstől. Azért, mert félünk a gyásztól, a veszteségtől.” - magyarázza a gyászterapeuta. Hozzátette azt is, hogy parentifikációnak hívjuk, amikor fiatalon nagy felelősség hárul valakire, és az lemond gyermekkoráról. Onnantól kezdve a környezete is felnőttként kezd el vele bánni, ez pedig igen káros.

Anthonyval is ez történt, és mindenáron meg akar felelnie az elhunyt édesapjánál látott mintának, miközben nem megfelelően dolgozza fel a gyászát, pedig utóbbi fontos lenne ahhoz, hogy elkerülje a túlzásokat. Érdekes, hogy a Bridgerton fiú későbbi felesége, Kate Sharma története sokban hasonlít Anthony-ére. Kate a féltestvérével Edwinával és a mostohanyjával érkezett Indiából, hogy férjet fogjanak előbbinek. „A húga szólítja fel arra, hogy élje már a saját életét, és érvényesítse a szükségleteit, az igényeit.

Ez a legjobb terápiás tanács, mert nincs szükség a gyászban a felesleges áldozathozatalra. Amikor van egy krízishelyzet, amit hirtelen meg kell oldani, abban az esetben egy ideig érthető, de nem kell hosszan fenntartani ezt az áldozatvállalást. Kate-nél és Anthony-nál is volt bőven túlzás, mert benne ragadtak ebben az áldozatvállaló szerepben. Félretették a saját boldogságukra való igényüket, holott ezt minden bizonnyal az elhunyt sem kívánná. Vissza kell térni a saját életünkhöz” - mondja Révész Renáta Liliána.

A szexuális trauma és a kívülállóság

A sorozat spin-offjából, a Sarolta királyné - Egy Bridgerton-történetből ismerhettük meg a Lady Danbury fiatalkorát, akinek jóval idősebb férjével való, szerelmet nélkülöző kapcsolata és rettenetes szexuális élete hatással volt a későbbi kapcsolataira. A pszichológus így idézi fel a szériában látottakat: „Emlékezzünk vissza, hogy miután özvegy lett, megpróbálta megkérni a kezét egy udvarló, aki hozzátette, hogy gyereket is szeretne, de erre Lady Danbury meghátrált, és azt mondta, hogy ő nem akar.

Az esetében érezhető volt, hogy ennek hátterében a szex áll, ami számára traumatikus volt. A sorozatban sok mindenkinek látjuk a boldog szexuális életét, csak az ő esetében nem. Egy hosszan tartó szexuális traumatikus élmény tényleg elrettentheti az embert a szextől és a gyerekvállalástól is.”

Featheringtonék édesanyja, Portia híres arról, hogy mindent megtesz azért, hogy lányait minél hamarabb kiházasítsa. Két idősebb lányánál sikerrel járt, a legkisebbről azonban elkönyvelte, hogy vénlány marad, és nem is ápol szoros kapcsolatot Penelopéval, aki emiatt szinte kívülálló a saját családjában.

„Penelopét értéktelennek tekinti az anyja, és úgy is kezeli folyamatosan. Ez láthatóan - és érthetően - fáj a lánynak, aki emiatt nem is tartja magát potenciális feleségnek, sem pedig nőnek. Nagyon is traumatizáló lehet az, ha szüleink nem bíznak bennünk, nem tartanak értékesnek. Így nem lehet egészséges önbizalmat építeni. Szerencsére, végül mégiscsak sikerül neki, de nem a családjának, hanem saját magának köszönhetően, mert megváltozott benne valami, és kitört abból a szerepből, amire az anyja kárhoztatta.”

Egy kapcsolat segíthet a trauma feldolgozásában?

A Bridgerton három évadát végignézve azt a tanulságot is levonhatja a néző, hogy egy párkapcsolat vagy egy baráti viszony segíthet feldolgozni a traumát. Szakértőnk ezzel kapcsolatban a Hogyan legyek boldog veled? című könyvet említi, melyben az író, egy holland sématerapeuta hosszan mesél kötődési mintáinkról és a gyógyító kapcsolatokról. Egy jó kapcsolat ugyanis fel tudja oldani a régi sérelmeinket, például a bizalmatlanság problémáját, ha végre egy megbízható, biztos kötődési helyzetbe kerülünk valakivel, felülírhatja a rossz tapasztalatokat.

Természetesen a önismereti munkára és szakember segítségére is szükség lehet, ezért semmiképp ne várjuk gyógyulásunkat egy baráttól vagy partnertől.