A nemes egyszerűség, a természetre és az egymásra kapcsolódás öröme, az idő teljesebb megélése – a Kerekerdő Házikó története

„Egy csendes, szelídítetlen varázsvilága ez a Börzsönynek, néhol erdők, néhol bércek tűnnek fel, és ide már nem ér el az autók zaja. A hegység része Kismaros, Királyrét, Nagymaros, Zebegény is – hogy csak a Duna menti részeket említsem –, így mindenhol kicsit más arcát mutatja ez a táj. Az itt lévő városi-falusi atmoszféra hihetetlen nyugodt, lelassult, mégis életigenlő érzületet kelt bennem, azonnal átjárja minden porcikámat” – vallja Niki.

Úgy látja, a „megőrizve építkezés” jellemző ezen a környéken. Eszerint a helyiek és az újonnan beköltözők igyekeznek fenntartani a vidék jellegzetes látképét és báját, továbbá helyenként kiegészítik impozáns építészeti remekekkel. Ezek közé tartozik egy Ybl Miklós tervei alapján készült támfal Verőcén, a partmenti sétányon álló villák, vagy éppen a hegyoldalakon, domboldalakon őrzött, művészek által gondozott terek, régi iskolák és további, a kulturális közeg jelenlétének emlékét őrző épületek.

Ami pedig a gasztroturizmust illeti, Niki kiemeli, hogy a környék sokféle étteremmel, kávézóval, újhullámos helyekkel, tornácos házak udvarán megbúvó különleges cukrászdákkal, termelői piacokkal, továbbá hippi partszakaszokkal várja a betonrengetegből kiszakadni vágyókat.

A slow tourism jegyében

„A lassú turizmus az a fajta felfedező utazás, amikor nem kipipálni akarod a látnivalókat, melyekről híres az adott hely, hanem igazán meg szeretnéd ismerni azt a mindsetet, amiben az ottaniak léteznek.

Meg szeretnél érkezni abba a miliőbe, és van benned nyitottság arra, hogy átérezd a hangulatát.

Akár egy kávé mellett a parton ücsörögve, a falu bármely utcáján járva, egy random lokálban iszogatva vagy piacon bámészkodva. Ilyenkor azokat a szituációkat és helyeket keresed, amik a kvintesszenciái a helyhez köthető egyedi atmoszférának” – véli Niki, aki szerint a slow tourism teljesen ellentétes a feszes menetrenddel és itiner szerint haladós utazásokkal, hiszen, ha csak a haladásra koncentrál az ember, gyakran elmegy az aprónak tűnő, de fontos dolgok mellett.

És igen, egyetértünk Nikivel abban, hogy a lassú turizmus valódi lényege, hogy az ember megéli azt, ami éppen körülveszi, miközben hálát adhat a lehetőségért, hogy részese lehet annak egy kevés időre. Nem siet sehová és nem gondol arra, hogy mi van még előtte, a jelenben van.

„Az állandóan tudatos ember mindig rendelkezik A, B, C opciókkal, ezek szerint éli az életét, és sokszor szorong is ezek miatt, így felüdülés lehet számára, ha visszatalál a természethez és a helyi közösségek nyújtotta egyszerű örömökhöz. Az idő tényleg szalad, de nem mindegy, hogyan. Néha Kismaroson csak egy délutánt maradok, mégis olyan, mintha egy egész hétvégét eltöltöttem volna ott. Valahogy minden óra hosszabb, tartalmasabb és üdítőbb” – teszi hozzá a házikóprojekt kitalálója.

Az ötletgazda egy folyamatosan frissülő listát is készített helyi termelőkkel, piacokkal, túraútvonalakkal, gasztrohelyekkel, kilátókkal, látványosságokkal és programokkal, ezeken keresztül pedig ki-ki átélheti azt fajta kikapcsolódást, amire éppen vágyik.

Mihelyt elindulunk, a hírek nem számítanak többé

Amikor arról kérdezem Nikit, hogy a visszajelzések alapján mit szeretnek a leginkább a hozzá ellátogatók, ő egyértelműen a nyugalmat emeli ki, ami szerinte számukra egyfajta újrafelfedezés. A természet közelségében újra találkozhatnak azokkal a dolgokkal, amiket alapvetően kiiktat a város folyamatos morajlása, valamint a hír- és reklámzaj.

„A gyaloglásról írja Frédéric Gros, hogy »mihelyt elindulunk, a hírek nem számítanak többé«, és ennek mentén is erősödött bennem az a gondolat, hogy kevesebb infóval is beéri az ember, sőt, sokkal elégedettebb lesz ezek hiányában. A helyzet némiképp megfordult az elmúlt években, és már nem arra kell koncentrálni, hogy ne engedjük be, hanem arra, hogy kiszorítsuk a híreket, és ez nagyon nehéz feladat” – összegzi Niki.

Ahogy ő mondja, már azokból a történetekből, „szempárokból visszatükröződő fényből” is fel tud töltődni, amiket akkor tapasztal, amikor találkozik a vendégeivel. Hozzáteszi, az emberek a különféle apró mozzanatokban, szituációkban is megtalálhatják azt, ami segít számukra újrakapcsolódni a természethez. „Volt, aki egy évre elegendő rőzsét gyűjtött össze a környéken, de volt már nálunk lánykérés, nászút és egyéb elvonulás is... Minden történet tartogat egyfajta tiszta örömöt, és ezekkel nagyon jó érzés megismerkedni.”

Niki szerint igenis van igény erre a fajta turizmusra is, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a kezdeményezések Magyarországon is, amik a fővároson kívüli hazai tájak értékeit, kultúráját, történeteit és gasztronómiáját szeretnék bemutatni az embereknek. Például Galambos-Parti Regina Bakancslista Magyarország nevű kezdeményezésének tippjei is ilyenek: mindig valami különleges, csak az adott helyre jellemző eseményre, kirándulásötletre, gasztronómiai élményre hívja fel a figyelmet.

Fenntarthatóságra törekvés

„Amikor átvettem a házikót, nem az volt a célom, hogy oké, akkor bontsuk le alapjaira, dobáljunk ki mindent, szedjük ki a fákat, ide térkő, oda zúzott kavics kerüljön stb. Szerintem eleve volt lelke a kertnek és a háznak is.”

Nikinek nem az volt a célja, hogy minden új legyen és csillogjon, hanem szeretett volna megőrizni minél többet a házikó korábbi életéből. Pár dolgot ki kellett ugyan dobnia az idő vasfoga miatt, de sok holminak sikerült funkciót találnia. A régi bridge asztal például a mai napig az előszobában van, ki lehet nyitni és mivel szövettel van borítva, autentikus módon lehet kártyázni rajta.

A házikó új tulajdonosaként Niki megőrizte a pepita burkolatot is az előtérben. Igen, azt a fajta járólapot, amit a nagyszüleinknél láttunk először, a bézs-téglabarna változatot. Van egy étkezőasztal is odakint, ami nehezen bírja az időjárást, így ma már virágtartóként funkcionál.

„Az egyszerűség és a slow living elveit követve, nem szerettem volna tele pakolni kényelmi eszközökkel és gépekkel a házat. Annyi fazekat, poharat, tányért és egyéb eszközt helyeztem el benne, amivel tökéletesen komfortos lehet egy hétvége – megjegyzem, én nem gondolom, hogy vízforraló nélkül nem élet az élet.

Igyekszem elhatárolódni a műanyag termékektől is, noha nem tudom teljesen kiiktatni egyelőre azokat.

Szeretnék továbbá nagy kiszerelésben és csomagolásmentes boltokban beszerezhető tisztítószerre váltani a közeljövőben.”

Niki kihangsúlyozza, hogy a helyi közösséget egy erős körforgás köti össze: volt, hogy a lepotyogott almákat szomszédokkal együtt szedte össze, egy részéből befőtt és kompót készült, a másik részét elvitték a vadaknak. A lehulló, vegyszermentes avarból takaró és tápanyag lett a szomszédok magaságyásaihoz. A Kerekerdő Házikó tulaja kapott már hintaágyat és adott már régi fűnyírót is oda fagyiért cserébe. Ezek, ahogy ő mondja, mind-mind a fenntartható körforgás részei.

Wifi helyett társasjáték

A Kerekerdő Házikóé egyedisége talán abban rejlik, hogy nem próbál több lenni annál, ami. „A megérkezés a nagymamához és az urbánus minimál között félúton” fuzionál a ház, ahogy Niki régi iskolatársa találóan megjegyezte. Az érződik továbbá ezen a projekten, hogy a tulajdonos nem bizniszként, hanem szívből csinálja, főleg azok számára, akik ugyanazt keresik, amit anno ő is keresett, amikor kezdte soknak érezni a nagyvárosi miliőt.

Elsőre talán furcsa lehet, de ha belegondolunk, annyira nem is az, hogy a Kerekerdő Házikóban nincs Wifi, sőt, TV sem. A cél ugyanis az, hogy házban vagy a kertben ne képernyőket nézegessenek a vendégek. Ezek helyett lehet bográcsozni, társasozni vagy egyszerűen csak élvezni a természet érintését a kertben pihengetve.

„Sosem álmodtam dézsát vagy szaunát a házba – pedig nagyon kúl lenne a fák között ilyesmit csinálni, én mégis inkább a nemes egyszerűséget, a természetre és az egymásra kapcsolódás örömét, az időt akarom visszaadni kicsit a Kerekerdő Házikóba látogató vendégeknek.”

Mit hoz a jövő?

Ha valaki figyel a részletekre, a házikóban észrevehet néhány magyar tervezői tárgyat is. Niki szeretné a szívvel-lélekkel alkotó emberek termékeivel még bájosabbá tenni a házikót, ezzel is támogatva és promotálva őket. Már jelenleg is több designer tárgy díszíti a belső tereket, ezek többek között Cikkely „czikkczakk” Pannitól, Biró Esztertől (sztuu), a Milyen kedves! és a Cakkompakk textiljeiből, Blind Chic x Rozgonyi Pannitól, Redheadtől származnak.

Bár egyelőre vad és fás-bokros a kert, Niki több virágot képzel el a kertbe, amik az állatoknak elemózsiával és óvóhelyül szolgálnának. Ezt egyelőre sajnos nem tudja megoldani, mert a szárazság a Börzsönyben is hatalmas károkat okoz. Jelenleg alma, szőlő és szelídgesztenye terem a kertben, de további gyümölcsbokrok és néhány magaságyás is várható a jövőben fűszer- és gyógynövényekkel.

„Mindezek mellett szívesen szerveznék a kirándulások mellett gomba- és gyógynövénytúrát is, amiken tőlem sokkal jártasabb szakemberek segítenének felfedezni a Börzsöny növényvilágát, illetve madártani túrát vagy workshopot és jogát is tartanánk. A kertbe már régóta tervezem, hogy odukat, etetőket helyezek ki.

Lelki szemeim előtt látok még egy ücsörgős-olvasós padot a fa alatt, egy hintát, pár feladatos személyiségfejlesztő ösvényt a lombok közé, esetleg egy kicsi teraszt vagy lombházikót a fák magasságában, ahonnan belátható a környék” – ecseteli a Niki.

Hogy vágjunk bele?

Természetesen nem a Kerekerdő Házikó az egyetlen hely, ahová elvonulhatnak azok, akik szeretnének lecsatlakozni kicsit az urbános közegről. Niki úgy véli, a lényeg az, hogy adjunk esélyt a lelassulásnak.

Azt tanácsolja, hogy elsőként pakoljuk össze a következőket: pokróc, szendvicsek, víz, pakli kártya vagy társas, könyv, majd keressünk egy zajoktól távol eső tájat – bárhol a közelben –, ahol el tudunk tölteni egy délutánt. A legjobb az volna, ha erre a félnapra otthon tudnánk hagyni a telefonunkat, de már az is jó, ha repülőgép üzemmódba tesszük.

Niki szerint „ráhangolódni valamire, amitől ennyire távol került az ember – vagyis a természet egyszerű, de annál elementálisabb tapasztalataira – nem mindig megy egyszerűen.

Eleinte igenis tudatosságot igényel az, hogy észrevegyük azokat a dolgokat, amiktől a maga tökéletlenségében szép minden.

Sokszor ott kezdődik minden, hogy mély levegőt veszünk és igyekszünk eltolni magunktól a mindennapi gondolatokat, hogy a helyükre új érzések érkezhessenek. Ehhez pedig egy lélekemelő hátteret adhat a természet.”