előfizetésem
Hírlevél
A borderline és a nárcisztikus személyiségzavar a modern pszichológia fókuszában
A személyiségzavar egy olyan állapot, amelyben egyes személyiségvonások nagyon szélsőségesen mutatkoznak meg, rengeteg fajtája van, ezek közül a borderline és a nárcisztikus személyiségzavarok a leggyakoribbak, amelyeket terápia segítségével tudnak diagnosztizálni.
A borderline személyiségzavar (BPD) érzelmi instabilitással, intenzív kapcsolatokkal és önkárosító viselkedéssel járhat. Az érintettek gyakran félnek az elhagyatástól, hangulatingadozásaik szélsőségesek, és önképük ingadozó lehet. A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) ezzel szemben a grandiózus énképpel, empátiahiánnyal és a folyamatos elismerés iránti igénnyel jellemezhető.
Bár a két zavar különböző, átfedések is lehetnek, például az érzelmi sérülékenység vagy a viharos kapcsolatok. Mindkét esetben fontos a terápiás segítség, hogy az érintettek jobban kezeljék kapcsolataikat és érzelmeiket.
Hullámvasút a mindennapokban
„A személyiségzavarok rendkívül összetett és sokrétű problémák. A borderline személyiségzavar esetében különösen jellemző, hogy a betegek kapcsolatai gyakran instabilak és intenzívek. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a valós vagy képzelt elhagyás élményét, amelytől rettegnek. A borderline betegek hajlamosak a túlérzékenységre, amelyet gyakran korai traumák váltanak ki. Folyamatosan figyelik környezetüket, és sokszor rossz szándékot keresnek mások viselkedésében.
Az emberekhez való viszonyulásuk szélsőséges: hol idealizálják, hol pedig jelentősen leértékelik őket. Az önképük és önértékelésük tartósan instabil, ahogy az érzelmi világuk is. Az impulzivitás gyakori jellemző, amely önkárosító vagy önveszélyeztető magatartásformákban nyilvánulhat meg, például túlzott költekezés, kockázatos szexuális viselkedés vagy gondatlan döntések formájában.
Sokan közülük krónikus ürességérzéssel küzdenek, amelyet időnként kontrollálhatatlan harag vált fel. Ez a harag intenzív és gyakran aránytalan, ami dühkitörésekben, verekedésekben vagy tartós belső feszültségként jelenhet meg” - fejti ki Bak Laura pszichológus.
A húszas és harmincas korosztály életében a szorongás lassan felváltja a boldogságot
A borderlinet a dramatikus (teátrális) személyiségzavarok csoportjába sorolják, a nárcisztikushoz hasonlóan. Ezek nem határolhatóak el teljesen, hiszen előfordulhatnak olyan tünetek is, amelyek egymáshoz nagyon hasonlóak, vagy akár ugyanazok.
„Fontos beszélnünk a nárcizmusról, mivel ez a szó napjainkban gyakran megbélyegzésként jelenik meg, és sokszor negatív jelentéstartalommal társítják” – kezdi sorolni a nárcisztikus személyiségzavar jellemzőit a pszichológus.
„Azonban nehéz különbséget tenni az egészséges önszeretet és a kóros nárcizmus között, különösen egy olyan kultúrában, amely gyakran támogatja mások kihasználását és az önérdek előtérbe helyezését. A nárcisztikus személyiségzavar jellemzője, hogy az érintett személy nagyzol saját fontosságával kapcsolatban: eltúlozza saját tehetségét és eredményeit, és elismerést vár el.
Gyakran fantáziál sikerről, hatalomról, szépségről vagy egy ideális szerepről. Úgy érzi, hogy ő különleges és egyedi, és csak hozzá hasonlóan különleges emberek érthetik meg igazán. Környezetétől túlzott csodálatot vár el, és gyakran úgy érzi, hogy neki bizonyos előjogok járnak. Jellemző lehet rá, hogy másokat kihasznál saját céljai érdekében, mivel az empátia hiánya miatt nehezen érzékeli és érti meg mások érzéseit és szükségleteit.
Sok esetben irigy másokra, vagy azt feltételezi, hogy mások irigykednek rá. Viselkedése gyakran arrogáns és lekezelő, súlyosabb esetekben impulzív és alacsony frusztrációs toleranciát mutathat. Kevésbé ismert, de létezik a nárcizmus egy másik típusa is: a túlérzékeny nárcizmus. Az ilyen személyek nagyon érzékenyek mások véleményére és reakcióira, kerülik a figyelem középpontját, gátlásosak és szégyenlősek.
Gyakran hallgatnak figyelmesen, és támadást vagy kritikát keresnek mások szavaiban. Könnyen megsértődnek, és gyakran éreznek szégyent vagy megalázottságot. A két típus közös vonása, hogy ha szembesítik őket a hibáikkal, mély megszégyenülést és lecsupaszítottságot élnek át” - magyarázza a szakértő.
A múltat bolygatni kell! Egy Disney-mese is segíthet a transzgenerációs traumáiddal való munkában?
Hasonlóságok
Bár valóban vannak átfedések a két személyiségzavar között, fontos, hogy mindkettőt eltudjuk különíteni, ha esetleg a környezetünkben is feltűnik valaki, aki ezekhez hasonló tüneteket produkál. Hogy miképpen lehet megkülönböztetni a borderlinet a nárcisztikustól arra Bak Laura több lehetőség is van:
„Mind a borderline, mind a nárcisztikus személyiségzavar esetében jelentős sérülést szenved a mentalizáció képessége és az egészséges kapcsolatok kialakítása. Egyikük sem képes stabil és tartós énképet fenntartani. Azonban fontos különbség, hogy míg a borderline személy képes mély szeretetet érezni és kölcsönösen bevonódni a kapcsolataiba, addig a nárcisztikus zavarban szenvedőknél ez az érzés hiányzik. Számukra a kapcsolatok addig maradnak fontosak, amíg a másik fél csodálatát és elismerését megkapják.”
Felismerések
A pszichológia már egészen az ókor óta kutatja, hogy mi állhat a személyiségzavarok hátterében, és a legtöbb kutatás szerint egészen a gyermekkorig visszavezethető, köze lehet ahhoz, ha egy gyermeket bármilyen trauma vagy abúzus ért, illetve ha elhanyagolták, viszont biológiai tényezők is közrejátszhatnak a kialakulásában.
„Talán nem éltem át a haláltábor borzalmait, de tudom, mi az a trauma”
„A személyiségzavarok kialakulásában jelentős szerepet játszhat a gyermek nevelési közege. Borderline zavarra hajlamosító tényezők lehetnek az elhanyagolás, a szeparáció, az elhagyatottság, valamint a kaotikus vagy következetlen otthoni légkör. Gyakran előfordul, hogy a borderline páciensek az anyjukkal való kapcsolatukat távolságtartónak, nagyon konfliktusosnak vagy érdektelennek élik meg.
A családi háttér jellemzője lehet az apa hiánya, de mindkét szülővel zavart kapcsolat figyelhető meg. Gyakori, hogy a kórelőzmények között gyermekkori abúzus is szerepel, amely szintén jelentős rizikófaktort jelenthet. A zavart családi közegben a gyermekben nem alakul ki egy megnyugtató, stabil gondozói kép, amelyet a szeretett személy fizikai távollétében fel tudna idézni. Ez a hiány hosszú távon súlyosan befolyásolhatja a gyermek érzelmi fejlődését és kapcsolati mintázatait.
Nárcisztikus zavar kialakulásában rizikótényező, a szülő, gondozó a szülői érzelmi elhanyagolás, empátiahiány, és a szülői kizsákmányolás, a nevelésben esetleg a következetes büntetés helyett a gyermek megszégyenítése volt jellemző. Nem tapasztalja meg a nárcisztikus kliens a korai időszakban, hogy szüleit jobban érdeklik az ő érzései, mint az, hogy mások mit gondolnak.” – részletezi a szakértő.
Mindkét személyiségzavar kezelhető rendszeres pszichoterápiával, ami egy gyógyító terápiás eljárás, fontos azonban, hogy megfelelő empátiával forduljunk mind magunk felé, mind mások felé, akik ezek valamelyikében szenvednek.
